Hogyan kell megbocsátani? (beszélgetés)

Betegségem idején volt egy furcsa "látomásom"...

Gyönyörű kékségben közelítettem egy villódzó, hófehér "vattacsomókbólálló"-nak tűnő óriási "bolygó felé.

Azt éreztem végig, hogy "haza" megyek... hogy része vagyok ennek a gomolyó "füstgolyónak"... amolyan pici páraféle. Az öröm érzése leírhatatlan volt és nem akartam visszajönni, de kellett...

Visszajöttem és azóta érzem, Isten része vagyok, emberi testemben hordom azt a lényem is.

Köszönöm! Meg van a mai program..:):)

Stílus??? A tartalom a lényeg...

Nem tudom, kerestél-e már valamit Villás Bélától.

Annyit elöljáróban mondanék, hogy a stílusa ne zavarjon. Próbálj meg elvonatkoztatni attól. Ha elég figyelmesen hallgatod, egy idő múlva már fel se tűnik majd.

Ha választasz a neten lévő előadásai közül, akkor először: A bűn című hanganyagot töltsd le és hallgasd meg.

A megbocsájtás egy állapot...nem azért tesszük (de, nagyon nem jó ez a szó ide), hogy a másik tanuljon belőle...ez a saját lényünkből, lényünkben van!

Egyszerűen úgy fogalmaznék, " lehetőséget adunk önmagunknak, hogy továbbra is szeretettel, vagy pozitívan, de lényeg, hogy semmikép sem haraggal forduljunk a másik lénye, vagy a történés felé!

Felhívni a másik figyelmét...arra, ha nem tetszik valami, ott a megbeszélés, vagy a tettek.

Néha, elég egy nézés, egy mozdulat is kinyilvánítani nem tetszésünket. Ha, levegőnek nézzük, hogy várjuk el, hogy vegyék észre mit is szeretnénk? Avval, csak időt adunk magunknak és a másiknak, hogy csituljon az ügy.....

A megbocsátást inkább folyamatnak nevezném.

Amikor már nem kavar fel, nem fáj, szembe tudok nézni a fájdalom okozójával, amikor már nem is beszélek róla. És ha el tudunk felejtkezni róla, akkor már jó úton járunk.

A megbocsájtás EGO-val nem működik!!!

és...itt a pont......

Rendben..:) akkor egy kicsit, már mint tegnap lemaradtam és bevallom keveredtem.....

érdekessége, hogy mikor ezt írtad, pont Hamvas Bélát olvastam egy másik oldalon...:).....

és azt is bevallom.....nem ismerem Villás Bélát..:(

de, utána nézek.....

Ha lesz rá időm, egy kissé egyszerűbben (azt nem ígérem, hogy rövidebben) de megmagyarázom ennek menetét.

Esetleg a megbocsájtás lényegét is.

(Persze csak akkor, ha érdekel)

Jav.!

Min = Mi

Szó nincsen gúnyolódásról! Csupán érdeklődtem.

Min, ketten már vagyunk itt, akik hallgattuk/hallgatjuk.

Ez nem érdem és nem is gúny tárgya.

Ha én csak 5%-át tudnám annak, amit ő tud, nagyon boldog lennék!

Olvasom ám a fórumot,és mielőtt elkanyarodnánk a témától,és átmenne az egész unalmas eszmefuttatásokba,leírom mire jutottam.

Nem feltétlenül bocsátok meg a nőnek.Megpróbálom megérteni,és halottnak tekintem...

Akkor Te hogyan fogalmaznád át a kérdésemet,hogy "jó" legyen?

Feltételezem, elolvastad a fórumomat,és a hozzászólásaimat,és érted, miért kérdeztem...

A fórum címe egy érdekes szemantikai bukfenc.

A megbocsátás, az egy speciális hozzáállás egy érzelmi szituációhoz.

A MEGBOCSÁTÁSNAK NINCS "HOGYANJA".

A megbocsátás egy lelki állapot.

Te teljesen rendben vagy.

Ha így gondolod, tedd a dolgod és a helyeden leszel - ha még nem lennél.

Istenkép?? hmmm...

Nem vonok semmit kétségbe....de isten a lelkemben van.....és a lelkem ott van mindenütt....