Hogyan és milyen kortól tanítod gyermeked imádkozni? (beszélgetős fórum)

Igen,ovis koromban én sem értettem az egészből semmit.A templomot meg azért sem szerettem mert hideg volt,és az éneklést is utáltam.A mise végén,pedig amikor a pap azt mondja:" a szent mise véget ért, menjetek békével" a hívők pedig azt "Istennek legyen hála"akkor nagyon örültem h végre haza lehet menni.És kuncogtam is h a többiek is azt mondják:Istennek legyen hála.

Ma pedig,ha magamtól megyek,ott töltök annyi időt amennyi jól esik,a miséket mai napig "nem kedvelem"de nem vagyok ateista.

A lánykám a testvérkéje halála óta imádkozik. Minden este. Most pedig a kistestvéréért imádkozik.

Hogy egészséges legyen.

Én csodálattal hallgatom őt, neki még tiszta hite van.

Ovis koromban,tanított a nagymamám,többek között a Most segíts meg Mária kezdetű imára.Együtt mondtuk,de én nem értettem mi az a:holmár ember:)) .

Hol, már ember nem segíthet,a te erőd nem törik meg.Megkérdeztem,és a nagymamám csak nevetett,nevetett..és nem magyarázta el,mi is az.:)

Egyházi ( protestáns) oviba és egyházi (rk) általánosba járt , én nem tanitottam imádkozni, ott megtanult. Őszintén szólva 2,5 koráig nekem eszembe sem jutott hogy imádkozni tanitsam, a nagyszülőknek sem, bár az apja csja más vallásu. Protestánsnak keresztelt ateisták vagyunk. Nem a vallásosság , hanem az intézményeknek a lakásunkhoz való közelsége miatt választottuk az ovit és a sulit.

Ugy érzem - meg ne kövezettek ! - hogy a most 23 éves fiam egyetemen is jól tanuló, normális, tisztességes ember lett, nem az iskolák érdeme, hanem elsősorban a családé.

A vallás csak műveltségi szinten van jelen a családban.

Az imádság annyit se ér mint halottnak a csók.

Persze nincs is aki meghallgatná,mert istenek níncsennek. A gyerekeimet meg szeretem és tisztelem annyira,hogy nem hazudok nekik ekkorát !

Tényleg nem akarok rosszindulatú lenni, de ha már annyira természetes ez nálatok, akkor legalább tudd helyesen leírni....

Ezt is tanítsd majd meg nekik, hogy nem imátkoztok, hanem imádkoztok....

Gyurki bá!

Akkor a Himnuszt sem tanítottad meg a gyerekeidnek?

"Mindig az Isten segítségét, áldását kértük harcaink,elcsüggedésünk, elnyomatásaink nehéz éveiben, vagy balsors tépte évtizedeink alatt.

Himnuszunk nem éltet királyt,

uralkodót, nem himnusza még a honszerző Árpádnak sem, az ország építő

IV. Bélának úgyszintén nem, de még a diadalt diadalra halmozó Mátyást

sem dicsőíti. A mi Himnuszunk az évszázadokon át szorongatott,

kétségbeesett nép IMÁDSÁGA a mi megtartó Istenünkhöz.

Az irodalom tudós művelői tehát gyakran felejtik el - így emlegetni e csodálatos

64 sort. Tehát, hogy ez egy KÖZBENJÁRÓ IMÁDSÁG: Isten áldd meg a magyart!"

"Nekik olyan természetes"

"Jajjj Istenem " Mit gondolnak majd rólad ha feleszmélnek ? A huszonegyedik században vagyunk !

Sziasztok!

Nagyon örültem ennek a fórumcímnek. Bár még nem volt időm visszaolvasni amit majd pótolok, azért leírnám, hogy nálunk ez hogy működik. Nálunk az imátkozás teljesen természetes dolog, a gyerekek ebbe születtek bele, hogy mi beszélgetünk Istennel. Nagyon picik voltak épp hogy csak beszélni tudtak amikor már elmondták saját imájukat, ami nem állt csak pár szóból. Ezen kívül még a miatyánkat szoktuk imátkozni, az én Istenem jó Istenem-et, az evés előtti és utáni imát. Nekik olyan természetes hogy van Isten mint hogy a nap süt az égen. Nagyon boldog és kiegyensűlyozott gyerekek.

"nagyon rossz lehet ennyi gyűlölettel "

Nem tudom,mi a gyűlölet ! Nem vagyok keresztény !

Tanulságul mindenki számára álljon itt egy régi bölcsesség, amit még kedves jógaoktatómtól tanultam:

Aki nem tud és tudja is hogy nem tud, az tudatlan, azt tanítsátok!

Aki nem tud de azt hiszi hogy tud, az ostoba, azt hagyjátok!

Aki tud, de nem tudja, hogy tud, az alszik, ébresszétek fel!

Aki tud és tudja is hogy tud, az a bölcs, azt kövessétek!

Kedves Gyurki bácsi, szívből sajnállak azért mert így érzel, nagyon rossz lehet ennyi gyűlölettel megfertőzve. Annak azonban örülök, hogy szép családod révén (melyhez gratulálok) mégis boldog vagy.

Mivel azt látom, hogy Te ugyan nem tűröd, hogy "meg akarjon bárki téríteni" (bár ez a szándék távol áll tőlem, csak láttam ezt más fórumokhoz való hozzászólásaidban), ám Te teljes erővel taposod a másképp gondolkodók lelkét és hitét, és önmagadon kívül semmit nem tartasz tiszteletben, azt gondolom, a további vita kettőnk között csak merő időpocsékolás. (Már ha ezt az egyoldalú gyalázkodást vitának lehet tekinteni...) Annál is inkább mert a fórumkiírás eredetileg ugye arról szólt volna, hogy aki tanítja a gyermekét imádkozni, az hány éves kortól és hogyan teszi ezt. Azt hiszem, köztünk napok óta nem erről szól a dolog. Nem is értem miért szóltál ehhez a témához hozzá, hiszen Te nyilván nem tanítasz sem gyereket, sem unokát imádkozni. Szóval én most leteszem a fegyvert, amíg még emelt fővel megtehetem.

Búcsúzóul íme egy számomra kedves történet a szenvedésről:

Egy ember meghalt, s a mennyben Istennel visszatekintett életútjára. Látta, hogy a porban 2 pár lábnyom halad szorosan egymás mellett. "Uram" - kérdezte - "miért látok még egy pár lábnyomot a magamé mellett?"

"Azért gyermekem," - felelte Isten - "mert én mindvégig melletted voltam."

Az ember, amint jobban megnézte az utat, észrevette, hogy helyenként, mitagadás, élete legnehezebb időszakaiban, amikor a legnagyobb szenvedéseket élte át, csak 1 pár lábnyom halad tovább. Szomorúan és döbbenten vonta kérdőre Istent: "Uram! Hát a bajban miért hagytál magamra, csak 1 pár nyomot látok?!"

Isten csendesen elmosolyodott és megcsóválta a fejét: "Fiam, fiam. Hisz olyankor a karomban vittelek."

Hát nagyjából ez mind nekem is van. Pedig nekem nincsen istenem. A tiedet meg mesebeli piszok figurának tartom.A gyerekeimet nem tartom valami- féle isten ajándékának.Mégis szeretem őket.

Apám és anyám is volt és semmiféle Isten kegyelme nem kellett hozzá.

Szép,hogy van négy gyereket de csúnya dolog,hogy

hülyíted őket az istenes képzelgéseiddel.

Jó, akkor most "odatartom a másik arcomat is": van 4 gyermekem - Isten ajándékai, s a belém vetett bizalmának kézzelfogható jelei.

Van 1 édesapám - Isten kegyelméből olyan ember, hogy büszke lehetek rá, hogy a gyermeke vagyok.

Van 1 öcsém - Isten meghallgatta gyermekkori kérésemet és nem kellett egykeként felnőnöm.

Vannak barátaim - más vallásuak és nem vallásosak egyaránt.

És vannak felebarátaim - akiket, mint a jelen vita (?) is mutatja, néha nagyon nehéz szeretni - de igyekszem. :))

"szeretjük Őt,"

nincsen kit szeressél,hogy egy nemlétező képzelt mesefigurát kell szeressél ?

"tiszteletben tartom a Te ateizmusodat,"

köszönöm de én a hülyeséget meg az isteneket nem tartom tiszteletben.

"Miért haragszol arra, aki nincs egyedül a világban? " Nem a személyre haragszom,hanem a hülyeségre.Azt gondolod,hogy aki nem hisz a kitalált istenetekben az egyedül van? Nincsen kit szeressél,hogy ilyen képzelt figurákat kell szeretned ?

Nincs családod? Se kutyád se macskád ?

Mellesleg az Isten és köztem lévő birtokviszonyra már utaltam: Ő nem az én Istenem. Egyrészt, mert nagyon sokan hiszünk és bízunk benne és szeretjük Őt, másrészt, mert inkább én vagyok az övé. Tudod én meg vagyok róla győződve, hogy Ő VALÓBAN Atyám.

Egyébként nem értem miért vagy ennyire görcsös és merev. A korodból inkább csipetnyi iróniával fűszerezet bölcsességre következtetne az ember. De ahogyan itt a - többé-kevésbé - hívő fórumozókkal vitatkozol az dühös pofozkodásnak is beillik. Én tiszteletben tartom a Te ateizmusodat, vajon a Te részedről ez miért nem várható el? Miért haragszol arra, aki nincs egyedül a világban? Egy biztos: én nem adnám az utolsó órámat a Tiédért.

Ha ismernéd a Bibliát,ami az istened szava,akkor

tudnád,hogy a betegségeket az Isten ígéri és adja.

"Anyámat nem engedte tovább szenvedni."

Viszont rá adta a szenvedést ?

"Örömet és Életet ad nekem"

Hát ha neked ez öröm !

"a mi ostobaságunk okozza " Azt nem az istenedtől kaptad ?

Végy egy törülközöt, mert habzik a szád!

Isten nem segített, "csak" ottvolt.

Nem tételezem fel, hogy Isten (nem az "én istenem", hanem AZ ISTEN) létezik, mert TUDOM, hogy van. Nem Isten a "piszok szadista gyilkos" - összetéveszted Őt valaki mással. Örömet és Életet ad nekem.

És... azt gondolom... igen, hálás vagyok Neki, hogy Anyámat nem engedte tovább szenvedni. És minket sem, Anya családját, akiknek tehetetlenül kellett néznünk, mit művel vele a betegség. (Mielőt fröcsögni kezdenél: a betegségeket nem Isten teremtette, hanem a mi ostobaságunk okozza azokat.)