Hogyan biztosítsam be magam nyugdíjas éveimre? (beszélgetős fórum)

Adókedvezmény max. 130 000 HUf-ig.

Ezek még mindig a Unit Linked féle konstrukciók?

Ráadásul most olvastam, hogy idéntől ad az állam 20% állami támogatást nyugdíjcélú megtakarításokra ;-)

Tehát a hozamokon felül még van tuti +20% a befizett pénzed után.

Nem nagyon értem, hogy honnan ez a nagy lelkesedés a bankok irányába, hiszen ott a mostani jegybanki alapkamatnak köszönhetően max 2-3%-ot kaphat az ember a betett pénze után.

Az én ismerőseim közül egy csomóan biztosítókhoz tették a pénzüket megtakarítási formában és nincsenek megélhetési gondjaik.

Ott a befektetési alapok vagyonkezelőinek köszönhetően 5-20% hozamok érhetőek el és hozzá is lehet nyúlni a pénzedhez, ha megszorulsz az életben.

Nézz szét a környékeden lévő bankok ajánlatai között. Nyugodtan kérj felvilágosítást, tanácsot több helyről. Futamidő, kamat, mikor lehet kivenni a megtakarítást, stb. Fontos, hogy több helyről is kérj ajánlatot.

Amit megtehetsz még, ha van folyószámlád, akkor annak a feltételeit is nézd át. Lehet, hogy másik bankban jobb feltételekkel várnak. De az is lehet, hogy a mostani bankod ajánl valami sokkal kedvezőbbet, amint át akarod vinni máshová a számládat.

igen jobb a bank, már csak azért is mert nem viszi el az ügyeskedő, mint a szomszéd bácsink 800 ezer forintját (majdnem 90 éves)

Ne kérdezzétek minek van otthon neki ennyi pénz!

Nem tudom, másnál hogy megy ez, én csak akkor veszek valamit, ha igazán kell. Az, hogy meglátok egy pulcsit, ami tetszik? Átgondolom, mihez tudnám viselni, és egyáltalán mennyit hordok igazán, és mennyi áll a szekrényben.

A gyerekekkel biztos nehezebb, de; az enyém nem vásárolt mindent össze, azt mondta, inkább 4-5 pólója, nadrágja legyen, de az minődégi. Esküszöm, van olyan ing / nem fogom jól leírni/ sztrápressz, amit 12 éve vettünk és még mindig hordja.

Fránya shoppingolás :)))

Ez nálunk csak a gyerekeimnél van...sajnos megszoktak egy színvonalat, s nehezen viselik a "nincs"-et. A mai családokat tekintve...sok gyerek van kitéve ennek a jövőnek, sajnos rengeteg boldogtalan lélek fejlődik a szárnyaink alatt...a széthullott családok miatt.

A bank nem viszi el szó nélkül, az az állam, aki ilyet tett a nyugdíj megtakarítással.

A bankban gyűjteni azért jobb, mint otthon, mert kamatozik. Nem sokat, sőt, igen keveset, de az a kevés is több, mint amit a szekrényben őrzött pénz hoz. Meg azért is jobb, mert ha külön számlán/betétkönyvben/lekötésben van a megtakarított pénz, azt sokkal nehezebb hirtelen felindulásból elkölteni. (fránya shoppingolás)

hátha elviszi a bank szó nélkül.

én három éve kezdtem el dolgozni kemény 3 év munkaviszonyom van igaz mégcsak 25 vagyok :) de már én is elgondolkoztam hogy mit kéne csinálni, meg hova gyűjteni. de ebből a kevés fizetésből olyan nehéz félre rakni, még jo hogy van egy ember mellettem aki jól keres, persze én sem akarok függeni, pont ezért nehogy úgy járjak mint a fórumindító, de jó az az ember számíthat valakire anyagilag. de azért jövö honaptól én is elkezdek félretenni, csak az a fránya shoppingolás....

Az alap tanács, hogy minden hozzád kerülő pénz 10%-t tedd félre.

Szerintem még mindig jobb valamelyik bankban gyűjtögetni, mint otthon a párna alatt.

jó kérdés, amúgy én is aggódok, de közben meg nem fogok orvoshoz szaladni, ha nagy bajom lesz.

szóval nem tervezek 90 évig élni...

télleg mának kéne élni....

Nyugdíj előtakarékosságról...ötleteket, tippeket várok, hogy hol és hogyan érdemes félretenni? Sajnos a nyugdíjam nagyon kevés lesz, hiába van folyamatos munkaviszonyom. Főállású édesanya voltam, a családra tettem fel az életemet, a család eltűnt...felneveltem 3 gyereket, egy váratlan súlyos betegség miatt leszázalékoltak (amit túléltem)....de a férjem elhagyott. A szakmámban szívesen dolgoznék, de kevés rá a kereslet és mínuszból ki az aki vállalkozna?

Kézbe kell vennem a sorsom, soha többet nem szeretnék függni senkitől....be kell biztosítanom magam, amíg nem késő. Van rá 20 évem, hogy gyűjtögessek....De hol érdemes? Várom a tippeket, ötleteket....

Nem ítéleteket várok, ma már én sem így cselekednék...de talán még nem késő! Köszönöm!