Hogy van valakinek mindenhonnan barátnője? (beszélgetős fórum)

Bizony, ez sincs egyenlően elosztva.

Amit írtam a kisgyerekről, az volt a legfájdalmasabb, hogy az anyuka már 2-3 hónapos korától vitte egyik orvostól a másikig, hogy szerinte nem úgy fejlődik, ahogy kellene, de mind elhajtotta; nem a szomszéd gyereket kell nézni, nem is a testvéréhez hasonlítgatni, s mire rájöttek, hogy baj van, késő volt.:((

Lehet innen is jön az én elég nagy ellenszenvem az orvosok iránt.

63 leszek rögtön. Tavasszal kellett a jogsimat hosszabbítani, még a "betűolvasás" sem volt, csak adtam a pénzt, kaptam a papírt, irány az okmányiroda, kész.

Elolvastam a cikkeket, köszi tetszettek nekem is! 😀

Rájöttem, hogy gezemice vagyok! 😀😀😀

Ebből is egy kicsi, meg abból is egy kicsi. 😀

Jó. Én szept. 20.-án megyek, de csak az Operettbe, utána már 21:30-kor irány haza, nem egyedül leszünk, muszáj alkalmazkodni. Pedig nekem Pest annak a környéknek a kihagyása nélkül nem is Pest.

A kicsit Moszkvában elvállalta egy doki, csak erősödnie kellett, apa munkahelye összedobta a nem kevés pénzt is, aztán így lett.:((

Azóta sem voltam megnézni. :D

Nem ígérem, de talán aug. végén jönnek vendégek és arra is elsétálunk. Hétköznap mindig loholok valamerre munka után.

Tegnap hajnal egykor fejeztem be a lekvárfőzést. 5:30.kor meg keltem.

Nem is tudom mikor tudom magam kipihenni, hol én utazom, hol hozzám jönnek vendégek. Az utóbbi 8 napban volt 3x, hogy 24 órát voltam talpon, de 5 óránál többet nem sikerült aludni a többi napon sem. :/

A kisgyereknek biztos más baja is volt, mert a vakok-gyengénlátók is teljes életet tudnak élni. Dolgoznak, sportolnak.

Nehéz helyzet a beteg ember az biztos, van olyan kapcsolat, amit még inkább megerősít és van, akiket szétválaszt. Aztán az isten tudja, akik szétmennek, a probléma nélkül is lehet megesett volna velük. Én megemelem a kalapom, aki a beteg gyerekét otthon ápolja, borzalmas nagy teher. Hála az istennek, nekem egészségesek a gyerekeim, de biztos vagyok benne, soha nem adtam volna intézetbe őket, az más ha már felnőtt és az ember életére tőr netán.

A én családomban is van egy oxigénhiánnyal született fiú, ott is szétmentek, mert a hülye pasi a feleségét hibáztatta, de biztos vagyok benne, ha nem a gyerek, akkor más indokkal lép le a pasi. Amíg nem volt gyerek, addig is lekezelően bánt a nővel.

22 éves a fiú, bentlakásos iskolában tanult, hétvégente viszi haza az anyja, na meg iskolaszünetben. Agresszív volt a fiú, de egész jól rendbe hozták, az anyai és nagymamai szeretet, na meg az iskola, a gyógyszerek csodákat tettek. Kár, hogy a nagypapa nem élte meg, a lánya élete, az unokája betegsége, az öngyilkosságba kergette, nem tudta feldolgozni. :(

A 198. bejegyzésből sajna kimaradt a SOKAN szó, ez egyáltalán nem rád vonatkozott.

Csak az utolsó mondat.

Ha ő, vagy más leírja, hogy most erre-arra nincs pénz, nem azt jelenti, hogy állandóan pénzszűkében van. HA meg igen, akkor sem ítélkezhetünk, ő dolga, amíg tőled, vagy mástól nem kér.

Látom, már leírta a lánya esetét, ugye mennyivel másabb így a kép?

Nekem rokonságban volt gyerek, aki vakon született. Nem adták be sehova, de ráment a házasságuk. 14 éves koráig élt, csecsemő szinten. (lehet, más baja is volt, nem tudom)

Tudom, hogy rendes, segítő csaj vagy, én is megtapasztaltam. Talán ezért is néztem nagyot. Mondom, az rész egyáltalán nem rád vonatkozott.

/ Apostolok?:)) /

Amit azért nem hagyom magamon száradni: nem tiltottam le a lányom számát, csak az SMS-eit. Erre fel bezzeg azonnal tudott pénzt tölteni a telefonjára, ma is hívott.

Ha én hívom, nem mindig elérhető, de szinte naponta beszélünk és hétvégén is hívom, ahogy megígértem.

Viszont a napi 20-50 visszahívó SMS tényleg nagyon zavaró volt.

Igen, szociális otthonban él, amióta a rendőrség vitte 16 évesen gyermek-pszichiátriára. Ma már 41 éves.

Ebben egyetértünk, a jó isten mentsen, hogy olyan tehetetlen legyek :D

Nem a tanyáról költöztem én sem a vidéki városba, hanem a fővárosból, de valahogy adta magát a dolog.

A csirkét sem én vágtam, de más megtette.

Na én még most sem vagyok ilyen 'nagysasszony, hogy ne fogjak egy kést a kezembe és daraboljak fel egy répát.

Kifogásokat könnyebb keresni....

Ki, mint veti ágyát.....

Falun élek, de nem ültettem gyümölcsfát, és nem termelek semmit.

Próbáltuk a kiskertet, de nem is sikerült nagyon, na meg azzal szembesültem, hogy ha sikerült volna, nem esszük meg.

Ugyanúgy boltban vesszük meg a kaját, mint Pesten.

Amihez nem értek, nem csinálom. Nekem jobban megéri megvenni egy tisztított, darabolt vegyes zöldséget pár száz forintért, mint ásni, ültetni, locsolni, kártevőkkel küzdeni, felszedni, megpucolni, darabolni. Pláne hogy minden munkafolyamatot kérdezgetnem kellene. Nem eszünk lecsót egész nyáron sem, mert nem szeretjük, mi a hóhérnak locsolgatnék paprikát?

Minek tartanék állatot, ha nem tudnám megfelelően tartani? A vágásról nem is szólva.

Mivel nincs szakképesítésem, sosem volt olyan munkahelyem, ahol jól kerestem volna. Viszont a fordításhoz értek valamennyire, és teljesen szabad munkaidőben dolgozhatom.

Engem 14 évesen szakmát tanulni sem engedtek, nem tudom, melyik változat a jobb... Akkor még nem kellett önállónak lennem.

Mindez, és az sem, amit itt nem említettem, nem vitatéma. A te életed ilyen volt, az enyém meg ilyen, egyikünk sem akar a másikra hasonlítani.

Kedves Fincsi!

Most pont te állítasz rólam olyat, amilyen nem vagyok.

Miért kellene bármit is leírnom magamról, beszélgetni járok ide, nem az életem kitárni mindenki előtt.

Nem élek álomvilágban, sosem éltem. Annál sokkal érdekesebb a valós életem.

Aki közelebb áll a szívemhez, az tudja itt a Hoxán is milyen vagyok.

Senki kedvéért nem leszek más, amilyen. Nem rejtem véka alá a véleményemet sem.

Nem baj, ha ezért utálnak. Van, aki meg pont ezért szeret. Emberből vagyok én is.

"Láthatóan a számodra a stabil munkahely nagyon fontos, és az anyagi tartalék megteremtése baj esetére."

Guruljka!

Nem, nem jól értetted.Nem a stabil munkahely a fontos, a stabil jövedelem, hogy bármi történik, akkor is a családomon, magamon tudjak segíteni.

Mindenki másképp fogja fel az életet, én beleőrülnék a bizonytalanságba.

Mindig önállóságra törekedtem,amiben a biztos anyagi háttér is szerepelt. Volt, hogy 1/2 évet voltam egyfolytában kórházban, és bizony jó volt tudni, hogy a személyes hiányomon kívül, a gyerekeim ebből nem vesznek észre mást.

Ha leírod, hogy nincs pénzed nem figyeltem volna fel rá, sokaknak nincs sajnos. Kinek önhibáján kívül, kinek önhibájából.

Az tűnt fel nekem, hogy vidéken élsz és egyszer nem írtad le, hogy meglocsoltam a paradicsomot,paprikát, vagy enni adtam a csirkének, disznónak, vagy szedtem a fáról egy tál gyümölcsöt. Csak azt olvasom mindig ez nekem drága, az nekem drága...erre nincs pénzem, arra nem futja. És akkor gondolkodtam el, mit teszel ez ellen?

Mielőtt gondolnád, a fővárosból könnyen pofázik, lementünk egy megyeszékhelyre építkezni. Dolgoztam munkahelyen, tanultam, rengeteget dolgoztam az épülő házon, 2 gyereket neveltem/tünk, a telek mellett volt egy folyó mellékág. Az árteret megengedték, hogy műveljem. Felástam, bevetettem, a férjem nem ért ilyenekhez, tehát azért írom, hogy én. Volt krumplim,uborkám, paprikám, paradicsomom,zöldségem, eper a gyerekeknek. Készítettem kis ólat és 5-6 csirke mindig volt benne.

De ez a környezetemben teljesen rendjén is volt és van, tehát nem vagyok szuper lény, nem azért írtam le, hogy ettől hasra kellene esni.

Már leírtam, ígérem többet nem fogom, de én biztos nem várnék a csodára, hogy majd beindul az üzlet, elmennék egy jobb fizető állást nézni, ahol biztosítanak szállást is, vagy albérleti hozzájárulást. Nem a kútfőmből jött elő, többeket ismerek, akik ezt tették, teszik.

A másik abba is meghülyülnék, ha a gyerekem közmunkás lenne évekig, a saját érdekében szívlapáttal zavarnám el otthonról.

Ami kiverte a biztosítékot, amikor leírtad, hogy a beteg lányod, aki intézetben van, vagy nem tudom hol, a lényeg nem veled, és szeretett volna többet felhívni, de te letiltottad a számát, és te szabod meg mikor beszélsz vele, azt írtad 1x hetente.

Nekem az valami borzalom. Én nemhogy a gyerekeimnek állok a rendelkezésére éjjel-nappal, hanem a rokonaim és a számomra valamit jelentő ismerősök számára is.

A világ legtermészetesebb dolga, hogy ahol élünk azt rendbe kell/ene tartani, ami pénz. Na pont ezért élek, ahogy. Tudod 14 éves koromtól teljesen önellátó voltam, önállóan éltem. Voltam éhes is, nem egyszer, de az emberi méltóságom nem engedte, hogy bárkinek panaszkodjak, főleg nem, hogy valamit elfogadjak, amíg van 2 kezem, 2 lábam, más alternatívám.

Én is inkább itthon festegetnék, ha biztos lennék benne, hogy abból úgy tudok élni, mint a munkahelyemen keresett pénzből. Mivel nem vagyok benne biztos, inkább a tutira megyek.

De teljesen más beállítottságúak vagyunk, elfogadom, fogadd el te is.

Én ezzel be is fejeztem a témát.

Nekem pl. soha nem tűnt panaszkodásnak, ezért is nem értem Enissát.

Az a baj, hogy még itt, egy álnév mögé bújva sem mondja el őszintén a problémáit, maguknak is hazudva, mert biztosan jobban néz így ki. Talán sokan álmaikat írják le a valóság helyett. Még ezzel sincs baj, ha neki így jó, tegye.

De másról valótlant ne állítson, pláne ismeretek nélkül.

Bocs, ez a mondat félresikerült:

Szóval "az ember társas lény" nem biológiai alaptörvény, hanem valóban, gazdasági okokból közösséggé szerveződő lény.

Ezt írtam le, de így nem értelmes. Az volt a gondolat, hogy:

...valóban, gazdasági okokból közösséggé szerveződött lény a jelentése, és ez is egyetlen ókori filozófus államtani írásának egy mondata.

Nem tudom, ki és mikor ragadta ki, ráadásul hibásan, a szövegkörnyezetéből, de nem jól tette.

Igen. Láthatóan a számodra a stabil munkahely nagyon fontos, és az anyagi tartalék megteremtése baj esetére.

Én tisztelem azt, akiben ez az életforma alakult ki.

Az én életem viszont másképp alakult.

Arra majd figyelni fogok ezután, hogy a csevegés során, ha valamire épp nem telik, ne tűnjön véletlenül sem panaszkodásnak, tényleg csak ténynek.

Az anyagi helyzetem jelenleg kicsit gyatrább, mint még egy éve is volt, de ez biztosan pozitív irányba fog változni, mert amióta egyedül maradtam (azaz nincs külső befolyás), végeredményben sikerült nagy átlagban emelkedő trendet elérnem.

Az én számomra nincs abban semmi különös, hogy ezt vagy azt nem tudom spontán megvenni, és az is normális, hogy nincs anyagi tartalékom. Talán sokára érem majd el, hogy legyen (már ha lesz egyáltalán, de maradjunk pozitívak), mert igencsak van mire költenem egyelőre, és itt a ház, a lakás karbantartására gondolok.

Gyors kör volt:

[link]

Ebben áll, hogy Arisztotelész szerint

"Az állam neme, felsőbb kategóriája szerint közösség vagy társulás. Az ember pedig természeténél fogva hajlamos a társulásra, az államba tömörülésre, azaz az ember zoon politikon (kb. „közösségi élőlény”). "

Szóval "az ember társas lény" nem biológiai alaptörvény, hanem valóban, gazdasági okokból közösséggé szerveződő lény.

Szóval aki szívesen van egyedül, ne legyen már csodabogár, és ne érezze kényszerítve magát, hogy akkor is társaságot szerezzen, a külvilágnak igazolásul, ha ezt eredetileg nem igényli.

Eredetileg az volt a beszélgetés fonala, hogy aki introvertált típusú, az kicsit más.

Van, akinek egy-kettőre akad partnere az együtt kávézáshoz, programokhoz.

És van, aki még kirándulni is szeret egyedül, vagy egy társaságnak a margóján marad, mert elvan a gondolataival.

Szerintem lényeg az, hogy ne az általános elvérés legyen a szempont.

És nem tudok ugyan görögül, de ennek a társas lény-dolognak utánajárok, mert szerintem fordítási-értelmezési hiba. A görög szavaknak gyakran van több értelme. A "zoon politikon" a szócikk szerint társas élőlény, de én ebben nem vagyok annyira biztos. A politika szó mai jelentése nem éppen társ, társaság.

(Hozzáteszem, én kedvelem ugyan Arisztotelészt, de nem ez lenne az első eset, hogy nincs igaza.)

Lehet, hogy számodra és mások számára is csúnya volt, de mivel én nem írtam le sehol, honnét, hogyan indultam, mit éltem át és meddig jutottam, akkor még ez a bizonyos cipő példa sem lenne aktuális, mert "cipő" sem jutott az utamhoz.

Mindenki úgy ítélkezik, amit átélt, amilyen úton haladt, amilyen nehézségeket leküzdött.

Én sem vagyok savanyú, nem vagyok irigy és nem is haragszom... csak ha lehet a továbbiakban kikerülöm...és ő is kerüljön engem :)

Nincs kedvem a parttalan vitához és nem is vagyok hozzászokva :)

Nagyon kedves vagy, hogy ezt leírtad -köszönöm-, de gondolom nem vagy a fogadatlan prókátora:)

Az Ámen annyit jelent: úgy legyen.

Használhatja a szót hitetlen is, miért is ne tehetné?

Tőled ez nagyon rosszul jött.

Nem ismered annyira, hogy ítélkezhess. Erre hozzászólásra nagyon igaz lenne, hogy "vedd fel a cipőmet, járd végig az utamat..."

Őszintén csodálkozom rajtad, nagyon csúnya volt.:((

Szerintem Forrest távolról sem savanyú, és nem is haragszik, nem is irigykedik. Még az ordítozós Bundy-ját is jó lélekkel elviseli már régóta.

Egyébként én is boldog vagyok a kisebb gondjaim ellenére, csak elkönyveltetek magányos savanyúnak. Mondjuk, végül is az elkönyvelésen semmi nem múlik, csak érdekes.