Hogy van valakinek mindenhonnan barátnője? (beszélgetős fórum)
Azt én nem tudhatom. Én nem olyan régóta kötődöm a számítógéphez, addig egy csomó élményem és emlékem akadt. Még akkor is, ha szótlanul tartottam a többiekkel.
(Kamaszkoromban foglalkoztam utoljára komolyabban a közélettel és a nagyvilággal, de rájöttem, hogy hiába bőgök a tengeri olajkatasztrófa miatt a virágos Erzsébet téren, a kutyát nem érdekli, ha akár bele is betegszem. Híradót a férjem halála óta nem láttam, kerülöm.)
Tudatossá jóval később vált az, hogy igenis jól érzem magam kísérő nélkül, nagyobb társaságban is akár. Akkor már 25 is elmúltam, és még ez után is volt olyan időszak, amikor nem volt otthon tévém. Főzni is tudok valamennyire, és szeretek is, mert alkotó folyamatnak tartom.
Több munkahelyem is volt már, de íróasztal melletti csak egy, az sem sokáig, tehát pár munkából is ragadt rám pár dolog.
Csapatépítés aránylag régen ért, illetve egyáltalán nem - azaz munkahelyen nem, de egy tanfolyam kezdetén, illetve az egyetem elején, míg kicsit összerázódott a csoport, volt ilyen jellegű szabadabb beszélgetés. Ott megtaláltam a hangot a többiekkel, de nem voltam bőbeszédű.
A tévé helyett gyerekkorom óta sokat olvastam, mert korán tanultam meg olvasni. Anyámék örültek, hogy csendben elvagyok otthon, mert kiskoromban sokat betegeskedtem, de azt hiszem, nem is értek volna rá játszótérre vinni engem. Anyámék = anyám és nagyanyám. Apa nélkül nőttem.
Szóval nem tudom, az unokatesódnál mi lehet a helyzet, őt talán korán érte az internet.
Nemrég olvastam ezt a cikket, bizony elég szomorú:
De annyiszor irtuk mar neki..
A fo baj, hogy altalaban taszitja az embereket, aki ennyire gorcsosen akarja...
Nem tudom, még nem voltam olyan társaságban, hogy több intro lett volna egy helyen. Végeredményben az extrovertáltak között sem mindenki harsány.
Hangulat az egyébként nálam nagyon is van, csak nem feltétlenül fejezem ki.
Tényleg nem tudom, hogy tudta a gimiben az első tanítási héten az osztály nagyobbik fele, hogy a felsőbb osztályokban ki kivel jár, ki mennyire jó fej, meg hasonlókat. Én csak ültem a padomban és rémesen éreztem magam, mert láttam, hogy semmi nem változik, itt is én leszek a csodabogár, aki nem talál hangot a többiekkel.
Pár fiú is volt még ilyen, észrevettem, de nem tudtam ezzel mit kezdeni.
Vszinu mindenki fizeti a magáét.
Legjobbnak meg lehet csak Daisy nevezi oket.
De amikor Budapesten laktam, volt 4 csaj a munkahelyrol, veluk heti 1x elmentunk koktelozni - mindenki a ajatjat fizette. Nyáron legalabb 1x ottalvosan Balaton - mindenki maganak fizetett
Egyetemrol is ismertem embereket, altalanosbol is, gimibol is. Akarhova mentunk, a sajat reszet mindenki maga állta.
Most parom uncsitesojaval is ugy jarunk szinhazba, hogy felvaltva veszunk jegyet.
Nem mondom, hogy az intro-k irányítsák a világot. Nem is akarnák.
Olyat sem állítottam, hogy az egyik típus butább vagy okosabb lenne a másiknál. Csak általában azt tapasztalom, hogy hibás árunak tekinti az extrovertált az introvertáltat. Mert általánosabb az a mérce, hogy "a közösségbe beilleszkedik" valaki, mint az, hogy nem tudja, ki hol lakik a környéken.
Itt fecsegek, és? Nem kell élő szóban, nincs személyes kontaktus, nincs időhöz kötve a válasz, egy-egy dologra nem kell azonnal reagálni - egy sor kényelmi szempontja van az itt fecsegésnek. Véleményem meg van, ahogy neked és másoknak is.
Nem néma és ütődött vagyok, hanem inkább intro-, mint extrovertált.
Te meg irigy vagy, mert neked nincs.
Miert bant ez teged? Vszinu konnyebben teremt kapcsolatokat es jobb a megtartasukban is.
Mi a kerdes?
Itt meg szokás, hogy ugyanazt elmondják többször is. A halálom.
Olyan jó, hogy itthonról dolgozhatom!
Azt azért erősen kétlem, hogy "kétség kivül" nyogodtabb, ésszerűbb és békésebb hely lenne a világ, ha az introvertáltak irányítanák.
Mintha ők mind nagyszerű és okos emberek lennének, ugye? Köztük is van ostoba, kapzsi, békétlen, stb., stb. Szóval bem, akkor sem lenne más a világ.
Egyébként senki sem csak ilyen vagy csak olyan. Szóval kijelenteni, hogyba világot csak az ilyenek irányítják, meglehetős torzítás, manipuláció.
És mitől introvertált valaki, aki mindenről azonnal siet közölni a véleményét ( bármilyen téma legyen is), minden nap, még ha csak írásbsn is de jelen van,mindenhez hozzászól. Szerintem nem az.
Én is intro vagyok.Anno ,egy régi riválisom,(hogy szépen fejezzem ki, a dolog bonyolultabb) remetének nevezett a hátam mögött.
Általában nem vagyok bőbeszédű, én inkább jó hallgatóság vagyok, figyelek, és elemzek.De gyűlölöm a semmit nem érő fecsegést, ami csak azért van, hogy ne legyen csend...meg azt, hogy amit két három mondatban el lehetne mondani, elmondják tizenötben...
A munkahelyemen sok emberrel vagyok körülvéve, a munkaidő végére teljesen lemerít.Szabadidőmben már nem vágyok emberek társaságára...
Engem zavar ez a "legjobb barátnő" kifejezés. Akinek mindenhol van 2-3 "legjobb", az én szememben olyan, mint az ezermester. Sok mindenről hiszi, hogy meg tudja csinálni, de semmiben sem végez minőségi munkát.
Nekem még a középisk.-ból volt egy barátnőm, és nem több, csak az az egy! Még érettségi után is közel 10 évig rendszeresen tartottuk a kapcsolatot.
Rajta kívül volt rengeteg "jó ismerős", + kedves ismerős, és hasonlók, de őket barátnőnek nem nevezném. Attól függetlenül, hogy ővelük is jó találkozni, dumcsizni ha éppen úgy adódik.
Ő nem talál társaságot ahhoz, hogy programot csináljon.
Pedig volt már egy céges bulin, és jól is érezte magát.
Én kicsit mindig csodáltam, hogy vannak, akik először lépnek be az adott közösségbe, és már az első héten tudnak egy csomó nevet és vannak ismeretségeik. Én meg itt lakom a faluba húsz éve, és nem tudom, melyik boltost hogy hívják például. Holott tudom, mindenkinek jól esik, ha a nevén szólítják beszélgetés közben.
Dehogy tartom kevesebbre.
Viszont azt tapasztalom, hogy a cikkből idézett rész utolsó bekezdése nagyon is igaz. Az extrovertáltak szabják meg az elvárásokat, és vagy elviselem, hogy sótlan vén némbernek tartanak, vagy inkább általánosítva, magamat is introvertáltnak vallom. Ugyanis általában mindenkinél vannak kevert tulajdonságok - de elvileg persze ez is általánosítás.
Te viszont a jelek szerint az extrovertáltakat tartod kevesebbre.
Én azt nem értem, miért muszáj általánosítani.
Én is.
Az én számomra ennek a felismerése nagyon pozitív élmény volt.
Ebben a témában ez a kedvenc cikkem:
A lényeg, hogy sok extrovertált embert meg lehet lepni azzal, hogy ezt tudod magadról, és néha hivatkozol is erre. Pl. "Ez nagyon jópofa lehet, de tudod, én introvertált vagyok, és másképp látom." Vagy: Nincs semmi baj, hagyj nyugodtan kicsit egyedül, az introvertáltak így töltődnek fel.
Ez is egy jó cikk:
Elnyomják az introvertáltakat? Azt hiszem igen. Egy biztos, hogy a politikában az extrovertáltak vannak többségben, mert olyan szakma, ahol a bőbeszédűek tudnak igazán érvényesülni. Nézzétek csak meg George W. Bush-t, vagy Bill Clinton-t. Csak akkor "élednek fel" igazán, ha emberekkel vannak körülvéve. Nem sok introvertált van, aki eljutott a csúcsra a politikában - Calvin Coolidge, vagy Richard Nixon – ami nem meglepő. Az egyetlen kivétel talán Ronald Reagan, akinek a legendás zárkózottsága és titokzatossága valószínűleg az introvertáltság jele volt (azt olvastam, hogy sok színész introvertált, és sok introvertált érzi úgy, mintha színészkedne amikor társaságban van), egyszóval az introvertáltak nem nevezhetők gyakorinak a politikában.
Szóval az extrovertáltak uralják a közéletet, ami elég nagy kár. Ha mi, introvertáltak irányítanánk a világot, akkor kétség kívül egy nyugodtabb, ésszerűbb, és békésebb hely lenne. Ahogy Coolidge mondta, "Nem veszitek észre, hogy a problémáink 4/5-öde megszűnne, ha leülnénk és nyugton maradnánk?" (Állítólag ez az idézet is tőle származik: "Ha nem mondasz semmit, akkor senki sem fog megkérni rá, hogy megismételd." Ha van valami, amit egy introvertált jobban utál annál, ha magáról kell beszélnie, az az, ha magát kell ismételnie.)
Az extrovertáltak, a végtelen étvágyukkal a beszédre és a figyelemre a társasági életet is uralják, így ők szabják meg az elvárásokat. Extrovertált társadalmunkban az a normális, ha valaki kedveli a társaságot, ez az öröm, magabiztosság, és a vezetői képesség jele. Az extrovertáltakat jószívűnek, együtt érzőnek tartják, olyan embernek, aki tele van élettel. A "társas lény" jelző dicséretnek számít. Ezzel szemben az introvertáltakat olyan jelzőkkel illetik mint "tartózkodó", "magányos", "zárkózott", "hallgatag", "magának való" - kicsinyes, negatív szavakkal, amik a lelki szegénységre, és az egyéniség hiányára utalnak. Azt hiszem az introvertált nők szenvedhetnek a leginkább. Bizonyos körökben, például a közel-keleten, a férfiak még elboldogulhatnak, mert csendesnek és erősnek tartják őket; az introvertált nőket viszont nagyobb valószínűségeloszlás fogják beképzeltnek vagy visszahúzódónak tartani.
Amiből ezt kimásoltam, Jonathan Rauch egy cikke, "Caring for Your Introvert - The habits and needs of a little-understood group, a fordító nevét nem találtam.
További ajánlott fórumok:
- Neked hogyan esne, hogy miközben a szerelmed Téged simogat, szeretget, a volt barátnőjéről mesélne?
- Ha valaki sokat foglalkozik a volt barátnőjével, az azt jelenti, hogy még nem közömbös a számára?
- Mi a véleményetek arról, hogy a férfi kitérő/elutasító választ ad a barátnője felhívására? (Hogy kívánja őt, és szerelmeskedni akar vele)
- Mikor érik meg a férfiben az, hogy eljegyezze a barátnőjét?
- Szerintetek mennyire fontos, hogy valakinek legyen legjobb barátnője? Neked van?
- Fontos, hogy legyen legjobb barátnője valakinek, ha van társa, akivel mindent megbeszélhet?