Hogy tud egy nemzet megváltozni? Mi emberek vagyunk felelősek? (beszélgetés)

Miért is?

Életem nagy részét ott éltem,oda születtem, ott nőttem fel.

Egy ideje máshol élünk,van összehasonlítási alapom.

Miért zavar az téged, hogy akinek nem tetszett ott az élet az eljott és nem panaszkodik tovább?

„Nem akarom politikai irányba elvinni, de Franciaországban eddig sem volt elegáns, ha egy politikus a családjának osztotta a mannát, de a Macron kormány egyenesen betiltotta.”

Talán ügyesebbek, rutinosabbak. A korrupció mindenütt jelen van kisebb, nagyobb mértékben.

Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az itthoni politikusok közülünk kerülnek ki, tehát ebből a miliőből, amiben felnőttek. (Ld.35.hsz-em.)

Súlyos megállapítás, de közelítünk felé: "hátraarcot vesz az emberi értékrendünk, társadalmi szinten."

„Miért nem változunk végre?”

Mert nem ismerjük a saját kultúránkat, nincs már mire változni. A II.Vh-óta gyökeres változáson mentünk keresztül. Úgy is mondhatnám, hogy kitépték a gyökereinket.

Nincsenek meg az alapok, amire építeni lehet, hiszen több generációváltáson mentünk keresztül.

Ez olyan, mint amikor egy kiskorúnak teljes körű szabadságot adunk, - kicsapjuk az utcára pénzzel ellátva - amivel még nem tud élni és rossz társaság veszi körül. Természetes, hogy az fog rá hatni elsősorban.

Az egyén hiába nevelné a gyermekét szépre és jóra, ha ő maga sem jár elől példával. Ha igen, akkor hátrányba kerül, mert azt mondják, hogy nem az „életre” neveli a gyermekét.

A tágabb környezet pedig kifejezetten ellenséges, durva és közönséges. (A média minden szinten ontja magából.)

Szerintem a pénz nem önbizalmat ad, hanem felnagyítja az egyed tulajdonságait. A seggfej még nagyobb és arrogánsabb seggfej lesz, aki meg szerény körülmények között is érző ember volt, az eztán többet fog adni.

Nem akarom politikai irányba elvinni, de Franciaországban eddig sem volt elegáns, ha egy politikus a családjának osztotta a mannát, de a Macron kormány egyenesen betiltotta.

Ahogy latni akarom a vilagot.

Ez nem jelenti azt, hogy nem erzekelem, nem faj a mostani kozhangulat.

Amin nem tudok valtoztatni, ott a hozzaallasomat valtoztatom meg.

A hordoszonoklas meg nem vitte elobbre a szekeret.

Nem tudom.

Igen.

Nem szemetelek,

nem panaszkodom,

nem irigykedem,

nem szitkozodom.

Nem atkozodom.

Nem hagyom, hogy befolyasolja a napi mocsok az eletemet.

Tudod nem a nemzet változik meg, hanem az irányítása.

Gondolj csak egy egyszerű példára. adott egy család és egy családot összetartó gondos feleség/anya, aki mindenre odafigyel és mindent szeretettel intéz, szereti a családját odaadóan. Aztán a férj a felesége helyett egy alkalmazottat hoz a házhoz, aki bérért és fizetésért látja el a teendőket és csak annyit amennyi a munkaidejéből kitelik, gépiesen. Igazából nem érdekli semmi más, csak a jó fizetés amit kap. Aztán idővel arra is rájön, hogy ha elvesz ebből-abból az sem tűnik fel senkinek és vérszemet kap és már nemcsak magának, hanem a saját rokonságának is markol a dolgokból. De a gazda ezt is elnézi. Aztán a munkát is elhanyagolja, de még ezután is kapja a jó fizetést. Na ezek után a ház már koszos, elhanyagolt, a családtagok éheznek, viszont az alkalmazottnak egyre nagyobb a szája és már ő az aki beszól még az egész családnak is. Mindezt a család szó nélkül tűri.

Érthető voltam? kb. ez van. Viszont az alkalmazottat el lehet küldeni és a házat rendbe lehet tenni, csak döntés kérdése.

Ezt mondom én is ;) Olvasd, ha a helyén tudod kezelni. Ismerek olyan embereket, akik az ereiket akarják felvágni utána.

Én vinnyogva röhögtemm, amikor - talán egy index cikk alatt - azt olvastam egy nagyeszűtől, hogy "hol volt - a jelzőkre már nem emlékszem pontosan, de cuki biztosan nem volt közöttük ;) - soros és a libsi bandája trianonkor? miért nem védték meg az országot, meg a nemzetet?"

:DDDDDDDD

Tegnapelőtt voltam 2 éves a cégünknél. "Utáljuk, mint a szart", így egy gúnyos gratulálokat kaptam a kollégáktól. :D Szóval ez az utálom a munkahelyemet, tele van idiótákkal, és csak mi vagyunk normálisak, ez egy ilyen morgás, amikor betelik a pohár. Persze közben jó ott, csak mégsem. Érted? :)

Utáljuk a napi almát is amit kapunk(most komolyan ezzel kiszúrják a szemünket), de közben jókat harapunk bele. :D Ezek csak morgások. Jót szoktunk röhögni és gúnyolódni a cégen. Aki akar (ahogy én is) majd úgy is elmegy, ha eljön az ideje! ;)

Nem leszel az, de ez csak rajtad múlik! Fogékony vagy te, látom, de ne engedd, hogy lehúzzanak! :)

Erre vannak remek gyógyszerek, ne olvass kommenteket. Addig legalábbis ne, amíg nem tudod magad teljesen függetleníteni tőlük. A mások gondolatai nem a tieid, ne hagyd, hogy hatással legyenek rád.

A kedvenc kollégádra mosolyogj rá, hogy ezek szerint ő is egy idióta, hiszen 9 éve ott van.

Nem, nem fog rád ragadni,, ha nem hagyod. Nem minden ember ilyen, a vonzás törvénye meg nem egy ezoterikus baromság, hanem színtiszta logika. Amit kifelé sugárzol azzal tudsz találkozni befelé is. Csak ne add fel. Ne vitatkozz velük, egyszerűen csak mosolyogj rájuk, hogy érdekes a nézőpontjuk, elfogadod, de te mást gondolsz. És éreztesd, hogy ezzel lezártad a mappát ;)

jajjjj ne, mert mindjárt jön a radírpók ;)

De egyébként igen, mindenért, ezen kívül a nempárhuzamoskapcsolású bácsi ;)

Nem csak ennyit látok meg magam körül. Értékelem, ha jó és pozitív emberekkel találkozom. A barátaim (3 fő) ilyenek, de a munkahelyemen, a kis falumban, a családomban és a családom munkahelyein nem ezt tapasztalom. Sajnos ezeket az embereket nem választhatom meg, illetve nehezen.

A kollégámtól pl. 2 éve, mióta a munkatársa vagyok, csak ezt hallom "ettől a cégtől minden normális ember elmegy, itt csak az idi@ták maradnak meg hosszabb ideig. Hm, 9 éve van a cégnél és nem tervezi, hogy változtasson. Egyszerűen két éve mást sem hallok tőle, mint siránkozást, napi szintű mérgelődést. A munkaideje kb. 15 %-át (és ez nem túlzás) panaszkodással tölti. Milyen rossz a magánélete, a pénzügyi helyzete, a munkahelye és ő nem hajlandó változni, mert szerinte ő nem tehet erről és ő így jó, ahogy van. Teljesen megmérgez engem is napi szinten. Sajnos próbáltam átadni némi pozitív gondolatot, energiát, nem sikerült. :-( Nagyon sok ilyen emberrel találkozom és nem csak személyesen, hanem az interneten is. Ha egy cikk alatti kommentáradatba beleolvasok pl.

Ha a cégünknél történik valami változás, esetleg egy kis fejlesztés, az én első reakcióm "De jó, szuper, köszönjük!" - még ha csak egy kicsit is hasznos vagy egy kis segítség is, szerintem pozitívan kell fogadni. A többiek viszont azonnal negatívan reagálnak: "Ennek semmi értelme. Miért nem inkább azt csináltatták meg? Ez kinek lesz így jó?" stb.

Szeretek itt élni, ez a hazám és igyekeztem pozitívan állni az országhoz és emberekhez, de semmiképp sem szeretnék megkeseredett, irigy emberré válni. Előbb-utóbb rám is rám ragad majd. Sajnos nem tudok remeteként élni, emberekkel muszáj találkozni, híreket nézni/olvasni kell, közösségbe járni szükséges!

Fölösleges gúnyolódni.

Véleményem szerint az csak egy állapot, hogy hová születünk.

Van akiben megvan a hazaszeretet,biztosan megvan rá az oka.

Bennem Magyarország iránt nincs, rég kiábrándultam.

A jelenlegi hazám többet tett értünk mind közvetlenül mind közvetve, mint Magyarország.

Mi meg csak egyszerű emberek vagyunk,ahol befogadnak és szeretettel fordulnak felénk, ott mi is mindent megteszunk a közösségért

Szia!

Mindenben egyet értek veled!

Nemrég voltam Magyarországon.

Két hetet terveztem, de csak négy nap lett belőle.

Folytogató a hazai hangulat.

Gondolom, hogy aki még nem töltött hosszabb időt a határon kìvül, annak megszokottá válik.

A változás szerintem elképzelhetetlen.

Azt tapasztaltam, hogy mindegy merre jártam, kivel beszéltem, csak a külsőség számít.

Pedig belül rohad az egész ország.

De tudod mit!?

Meg is érdemli ez az egész ország, ahol tart!

Van egy (több is, de ez most egy konkrét) ismerősöm, akitől évek óta hallgatom, hogy milyen (itt becsmérlő jelzők és káromkodások sor) Magyarország, és milyen (lásd mint az előbb) a magyar nép. Mindezt az akkor 12-14 éves körüli gyerekei előtt, azzal is kiegészítve, hogy normális ember nem marad itt. Elképzelhető, hogy mi alakult ki a lányaiban mindig ezt hallva. Mindkét lánya (a kisebbik éppen most) azonnal elhagyta az országot, ahogy leérettségizett, vissza sem szeretnének jönni soha.

Én sem vagyok megkeseredve. Látom a hibákat, amire hatással lehetek, azon igyekszem jobbítani. Szerintem csodálatosan szép az országunk, az emberek meg olyanok, amilyenek, de most nem erről akarok írni, hanem arról, hogy az egyik közeli családtagomnál, akivel gyakran találkozik a lányom, mostanában telt be a pohár, és vette át az elsőként említett mentalitást, és gyakran szid mindent. Éppen tegnap kértem meg rá, hogy a legalább a gyerekeim előtt fogalmazzon máshogy, pozitív gondolatokkal, a szépet és jót kiemelve, a jobbító szándékú változtatás igényével, mert nem szeretnék úgy járni, mint az elsőként említett ismerős. Szeretném, ha a gyerekem észrevenné a rosszat is, de nem azzal, hogy azért utálnunk kell az országunkat, a népünket, a környezetünket, és tovább kell állnunk, hanem azzal, hogy meglássa, hogy a saját helyén, és a saját életkorában ő mit tehet, hogy jobb legyen.