Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Babák & Mamák témák » Hogy sikerült átaludnunk az éjszakát cikk

Hogy sikerült átaludnunk az éjszakát


Kislányunk születésekor már a kórházban is egy ágyban aludtunk. Mindig is az igény szerinti szoptatás híve voltam, így teljesen természetesnek tartottam, hogy éjszaka is felkeljek a babához, ha éhes. Eleinte, hogy egy kicsit kíméljem magam, a szülői ágyban aludt velünk. Nagyon szerettük ezt a helyzetet mind a hárman, de eljött az az idő, hogy eldöntöttük, hogy mindhármunknak kényelmesebb lesz, ha átkerül a saját ágyába.
Hogy sikerült átaludnunk az éjszakát

Kislányunk születésekor már a kórházban is egy ágyban aludtunk. Mindig is az igény szerinti szoptatás híve voltam, így teljesen természetesnek tartottam, hogy éjszaka is felkeljek a babához, ha éhes.

Eleinte, hogy egy kicsit kíméljem magam, a szülői ágyban aludt velünk. Nagyon szerettük ezt a helyzetet mind a hárman, de eljött az az idő, hogy eldöntöttük, hogy mindhármunknak kényelmesebb lesz, ha átkerül a saját ágyába. Ez hat hetes korában történt, teljesen zökkenőmentesen.

Természetesen az éjszakai felkelések maradtak, de nem okoztak gondot, szinte órát lehetett volna állítani a kisasszonyhoz, olyan pontos időkben ébredt fel. Az én biológiai órám és az ösztöneim is teljesen beálltak erre, már két perccel az ébredése előtt fent voltam.

Ekkor még cseppet sem zavart, hogy este szopizás közben alszik el, sőt élveztem a dolgot, hiszen milyen fantasztikus is az, mikor a kisbaba szopi közben merül álomba. Imádtam tartani a kezemben a már alvó csecsemőt, és órákig el tudtam volna nézegetni, ahogy édesdeden szundikál, biztonságot adó ölelésemben.

Aztán szép lassan beállt a nappali pontos napirendünk is, s rendszertelen nappali alvásokból egy hosszú délutáni alvás lett, így az esti menetrend is rituálévá vállhatott.

És a kisbabából egyre nagyobb kis hölgy cseperedett, saját (elég erős) akarattal, és rájött, hogy anyát remekül lehet irányítani, hiszen minden kívánságát lesi.

Ekkor következett az az időszak, ami az egy év alatt a legfárasztóbb volt – az éjszakai virrasztások.

A kismanó rájött, hogy éjjel is remekül lehet szórakozni, ha anya is ébren van. Ugye ezt nem nehéz elérni, mert egy kis sírás és anya máris megjelenik a színen.

Sose kapcsoltam villanyt, mindig „síri csendben” mentem hozzá éjszaka, sosem beszélgettünk, nem is játszottunk. Valamiért mégis megpróbálkozott az éjszakai „műsorral”. Sajnos ez napokig tartott, sehogy sem bírtam ilyenkor visszaaltatni, de mégis igényelte a közelségemet, amit meg is kapott, ringattam, szoptattam, járkáltam vele, az ágyunkba vettem, de nem működött, egyre fárasztóbbak voltak ezek az éjszakák, és ezzel együtt a nappalok napirendje is felborult. Volt, hogy délelőtt fél 11-ig is aludt, mert olyan fáradt volt egy-egy éjszakai többórás ébrenlét után, de így eltolódott az ebéd, a délutáni alvás is, így volt, hogy hat órakor még aludt este, de annál később került ágyba, hiszen kilenc-tíz óra felé még nem volt álmos, volt olyan éjszaka, mikor este fél 12-kor tudtam elaltatni, de hajnali egykor már ébren volt.

Aztán elkezdtek múlni ezek a nehéz éjszakák, egyre ritkábban virrasztottunk, de annyira hozzászokott az éjszakai többszöri szopizáshoz, hogy ismét kétóránként kérte a cicit éjszaka. Ez számomra legalább olyan fárasztó volt, mint órákat virrasztani. A korábban kialakult hajnali három utáni ébredést még minden probléma nélkül, nagyon jól viseltem, de a két óránkénti ébresztő már eléggé fárasztott.


Így elkezdtem keresgélni az interneten, hátha találok valami megoldást, amivel kicsit javíthatok a helyzeten.

Nagyon sok helyen foglalkoznak ezzel a problémával. Azt megállapítottam, laikusként az olvasottak alapján, hogy nem alvászavaros a gyermekem, pusztán „rossz szokása” az éjszakai többszöri ébredés.

Találkoztam az „Aludj jól gyermekem” és a „Suttogó titkai” című könyvekkel is, szerencsére egyik sem kapható, de nem is bánom, mert valószínűleg felesleges pénzkidobás lett volna, mert miután utánajártam, megállapítottam, hogy mindkét könyv ellenkezik a nevelési elveinkkel. Én sosem tudtam volna ordítani hagyni a gyermekemet, miután egészen egy éves koráig minden igényét kiszolgáltam. Azt hiszem, ez számára egyenlő lett volna a teljes magára hagyással!


Viszont találtam egy másik könyvet is, mely magyar szerzők tollából származik. Címe: Aludj velem!

Elég vékony kis könyv, viszont tartalmas. Gondoltam, ha már máshogy nem megy, ez a kisebb beruházás még belefér, így megvettem.

Szerencsére nem bántam meg. Az első napon, amint a kezemben tartottam, elolvastam a ránk vonatkozó részt. Nagyon jó a felépítése a könyvnek, hiszen egy fejezetet elolvasva is érthető, nem kell egyből az egész könyvet végigolvasni.

Ez alapján kezdtük el megtanulni, hogyan kell elaludni.

Nem mellékes, hogy szerintem ez a könyv sem szentírás, minden gyerek és minden szülő más, mindenkinek magának kell megtalálnia a helyes utat, a megfelelő módszert, de nekem nagyon jó támpontokat adott ez a könyv. Nem értek egyet minden kijelentésükkel, de véleményem szerint nem ez a lényeg, hanem az, hogy humánus lehetőségeket kínál a problémák megoldására, amiket át tudtam alakítani a saját elveimnek megfelelően.


Ekkor én a következőt csináltam: este fürdi és vacsi után verset mondtam, énekeltem a szokásos kis rituálénk szerint, de nem hagytam, hogy a karomban aludjon el, még lámpa mellett, világosban szopiztunk, majd letettem az ágyába lekapcsoltam a villanyt, és leültem a kiságy mellé a földre.

Első este még fel-fel ült megnézni, hogy ott vagyok-e, néha szólt hozzám, válaszoltam neki, majd megkértem, hogy feküdjön le, és aludjon okosan.

A második éjszaka kicsit távolabb ültem le. Még ekkor is néha leellenőrizte, hogy megvagyok-e.

Így minden éjszaka kicsit távolabb mentem, a végén már olyan helyre, ahol szinte nem is láthatott. Így megtanult egyedül elaludni, ordítás és kínlódás nélkül. Most már miután leteszem, kimegyek a szobából, a szomszéd szobába. Ha sírna, vagy probléma lenne természetesen bemennék hozzá, de ez nem fordult még elő, mert kb 5 perccel a lefektetés után már alszik is.

Ezzel egy időben folyamatosan egyre korábban mentünk aludni, így most már ¾ 9-9 körül alszik is.

Eleinte egy szobában aludtunk éjszaka, és mikor megébredt először mindig csak megkértem, hogy feküdjön vissza. Tudtam, hogy ha csak ellenőrzés volt, úgyis lefekszik. Ha elkezdett sírni, tudtam, hogy tényleg szüksége van rám, és akkor mentem csak oda.

Most, hogy külön szobában vagyunk, már csak egyszer kel fel éjszakánként, sőt, már megesett, hogy fel sem ébredt. Néha megébred, de vissza is alszik. Sajnos én még mindig nem tudom átaludni az éjszakát, a biológiai órám nem hagyja, hiszen bennem vannak még a korábbi ébredések nyomai. Többször benézek hozzá éjjel, hogy minden rendben van-e.


Leszögezem, ez a módszer nem működik egy éjszaka alatt, ehhez türelem és következetesség kell, és persze az, hogy a kisgyerek már megértse, hogy mi történik, tehát egy pár hetes, hónapos babánál nem működne ebben a formában.

Én nem akarom senkire ráerőltetni, nem biztos, hogy ez a jó módszer (már ha egyáltalán létezik ilyen), de nálunk bevált, és szerettem volna megosztani mindenkivel, hátha valakinek tudok vele segíteni.




Írta: regineni, 2007. január 29. 17:29
Fórumozz a témáról: Hogy sikerült átaludnunk az éjszakát fórum (eddig 91 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2020, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook