Hogy múlhat el valami, ami el sem kezdődött? (beszélgetés)

Egyik lépés után jön a másik. Szerintem most a házasságodra koncentrálj, gondold végig...mit szeretnél, ne gondolj a másikra, te egyedül mit szeretnél, mi jó neked???? Egyedül is végigcsinálod, ha egyedül maradsz a válás után mi lesz, hogyan tovább. Ha igy is azt érzed vége...akkor vége.

Én a válásom elött, mikor eldöntöttem, hogy vége, azt éreztem hogy nem akarok párkapcsolatot, ezt végig kell csinálnom egyedül, és milyen jó érzés....de nem kapáloztam a szerelem ellen mikor szerelmes lettem...

És mit gondoltok arról a másikról?

Valószínű csak a nagy bizonytalanságban beképzelem, hogy ő mennyire fontos, vag fontos lehet nekem nem?

Tulajdonképpen nem gondolom, hogy vele együtt akarnék, tudnék élni.

:) Erős vagy.

Igazándiból én nem mondanám, hogy rossz kapcsolatban vagyok, pont ez zavar nagyon. Csak valahogy az évek során elvesztem ebbe az egészbe, nem találom önmagam, az életem. És sokszor komolyan azt gondolom, hogy jobb lenne egyedül :(

Az a baj tudod, hogy már többször adtam mégegy esélyt. Mindig hittem, hogy rendbe hozhatóak a dolgok, de valahogy mindig visszakanyarodunk és kezdődik minden elölről.

Igen a férjem rendes ember, nem tudok róla rosszat mondani, illetve nem olyan eget rengető dolgokat, de hát senki sem tökéletes, én sem :)

Inkább talán próbálok benne hibákat találni, hogy valamiért ki tudjam mondani, hogy vége.

Tavaly mondjuk eljutottunk odáig, hogy ő mondta, legyen inkább vége. Én kértem, hogy ezt ne csináljuk, próbáljuk meg. De tudom, ha akkor azt mondom, szerintem is, már rég külön lennénk. Nekem ez is fáj, hogy ő így ki tudta mondani, és egy pillanaton múlott az életünk, hogy ő simán elengedte volna a kezem mindenféle próbálkozás nélkül :( De ezt sem érti, hogy engem ez miért bánt ennyire, és valahogy nem tudok felül kerekedni ezen.

Én sem más miatt száltam ki, és én is pont 1o évet voltam egy rossz kapcsolatban, és én sem tudtam mit akarok sokáig...:) hosszú vivódás után döntöttem, akkor már egyet tudtam biztosan el szeretnék válni....a többi kialakult.

Nagyon nehéz volt, de jól döntöttem...

Ezek szerint te kiszálltál..

Én nem egy másik miatt akarnék kiszállni, hanem magam miatt. Vállanám persze ha egyedül maradok is, mert sokszor most is úgy érzem már, mintha egyedül lennék. A legnagyobb baj az, hogy fogalmam sincs mit is szeretnék igazán... Meg 10 évet csak úgy kidobni, főleg hogy igazán nyomós oka sincs :(

Nem akarom nem keresni többet, hiszen nagyon jóban vagyunk. Fogalmam sincs, hogy működne-e köztünk valami, vagy egyáltalán akarnám-e megpróbálni...

Tiszta gáz vagyok :)

Pont ettől félek.

Nem akarok, nem merek ezzel szembe nézni. A férjemmel mostanában mást se csinálunk, csak beszélünk :) De nem tudom mit tegyek. Hogyan mondhatnám neki azt hogy már nem szeretem? Mert szeretm, de már nem úgy. Inkább csak úgy élünk egymás mellett, mint két testvér... Próbálok elfolytani magamban minden érzést, de ez sem jó. De azt is tudom, hogy ha a házasságomba tenném azt az energiát, talán még vissza lehetne fordítani.

Sziasztok!

Próbálom rövidre fogni...

A házasságom romokban, már legalább egy éve, de a gondok már régebben kezdődtek. Most ezt nem részletezem. A férjem szeret, nem iszik, nem játsza el a pénzt..stb. Talán túl jó fiú és pont ez a bajom, nem tudom. Most odáig jutottunk, hogy lehet különválunk, de még próbáljuk menteni a menthetőt, csak igazából nem vagyok abban biztos hogy én akarom-e még menteni. Bár a gyerekek szempontjából meg muszáj volna (2 gyerekünk van). De alárendelhetem magam egy életen át másoknak? Jó ez így hogy én nem vagyok boldog? Fogalmam sincs merre induljak. Viszont van valaki az életemben, olyan 4 éve ismerjük egymást. Valahogy én úgy éreztem mindig volt bizonyos mértékű vonzódás egymás iránt, de soha nem történt köztünk semmi. Volt hogy akár fél évig sem találkoztunk, de utána ugyanúgy örültünk egymásnak. Ő nem akar tőlem semmit, hisz családom van. Valószínű, ha egyedül lennék, más lenne. Én se nyomulok, hisz teljesen igaza van. Rendbe kell tennem az életem vagy így, vagy úgy. Hangsúlyozom, neki semmi köze az én magánéleti válságomhoz.

Viszont az elmúlt időben talán kicsit mélyült a dolog köztünk, bár lehet csak én érzem így, mivel most nyitottabb vagyok valaki másra...talán. Ő azt mondta, ne könnyelműsködjek és főleg ne miatta, hozzam rendbe a házasságom. És tudom jól hogy igaza van. Mégis annyira rossz mikor ilyeneket mond, annyit gondolok rá..Persze próbálok ez ellen küzdeni, de ha nem jelentkezek, akkor ő keres. És épp ezért fogalmam sincs hogyan múlhat ez el, ami el sem kezdődött.

Ha valakinek van hasonló tapasztalata, vagy egyszerűen csak véleménye, szívesen venném. Valahogy ki kell kecmeregnem ebből...

Köszönöm :)