Hogy múlhat el valami, ami el sem kezdődött? (beszélgetés)

nem emiatt gondoltam, de mindegy...

csak így könnyebben el tudja magát helyezni ebben a helyzetben...

és az ember a barátaira is költ....legalábbis a rendesebbje...

szó nem volt itt erőlködésről.. csupán a helyzet tisztábban látásáról... túlságosan tovább gondoltad Te ezt, jobban mint kellett volna))

azért a remény hal meg utoljára...

ha látsz némi reményt, próbálkozz egy laza mozival minden kötöttség nélkül... szerintem utána egy gyorsétkezde, vagy egy vacsi egy olcsó,nem feszélyező helyen, és érezni fogod merre tart a dolog...

szerintem nagy reményeket ne támassz.....

kell neki valaki, aki kedves, meghallgatja, kéznél van, de ennyi....

ő ezzel a módszerrel hozza tudtodra,hogy az életében van helyed, de nem a szerelmeként((

Sokat gondolkodtam azokon, amiket mondtatok.

Tulajdonképpen a téma teljesen kihegyeződött a házasságomra :) Ami persze nem baj, csak azt, mint háttérinformációt szántam leírni.

A hogyan múlhat el valami, ami el sem kezdődött kérdésem arra irányult volna, hogy ha valaki iránt érzek, vagy érzeni vélek valamit, de nem történt semmi soha, az hogy múlhat el? Miért érzem, hogy hiányzik, hogy szeretnék vele lenni, miért várom, hogy felhívjon? Hozzáteszem napok óta nem keresett, illetve kb egy hete nem beszéltünk...

Mindazonáltal fogalmam sincs hova tovább, vagy mit tegyek. Nem akarok új kapcsolatot, nem akarok új szerelmet.

Fuldokolsz.

Vannak dolgok, érzések, amiket képtelenség kimondani, de attól még léteznek. Nem rossz ember a férjed és valószínűleg tökéletes párja lehetne valaki másnak. Adj neki is esélyt. Magadnak is.

Később meglátod, hogy azzal a másikkal valóra válthattok-e valamit, vagy csak a vergődésedben erősödtek fel a vele kapcsolatos élményeid, érzéseid.

Nagyon nehéz úgy elhinni, hogy bajban vagyunk, rossz nekünk, ha még mi magunknak sem tudjuk pontosan meghatározni mi a baj. Attól még rág, szép lassan tönkretesz.

Szia!

Véleményem szerint,beszélned kéne a férjeddel,őszintén az érzéseidről,ne húzd az időt,mert nem csak a tiéd fogy hanem az ővé is.

Írtad,redes ember biztos számíthatsz rá a továbbiakban is,gyerekek,anyagiak.. ezalatt gyerektartást értem.Így meglesz rá az esély,hogy a férjed is megállapodjon egy olyan nő oldalán előbb-utóbb aki tiszta szívből szereti.

Sajnos segítség híján ezt nem tudjuk kivitelezni :(

És azt sem hiszem hogy egy hétvége megoldja a gondjainkat.

Azt a harmadikat nem keresem, már napok óta nem beszéltünk és nem is kezdeményezem a dolgot. Muszáj a fejemben rendet raknom. Csak furcsa érzés, amit néha iránta vélek érezni, ezért tettem fel ezt a kérdést. Hiszen semmi nem történt köztünk. Össze vagyok zavarodva. Hogy kapcsolat lehetne-e köztünk? Ez egy nagyon jó kérdés. Szerintem hosszútávú nem valószínű, de tulajdonképp ez lényegtelen, hisz neki semmi köze a kialakult helyzethez.

A férjem futólag ismeri igen.

nem tudnátok valahova elmenni kettesben a férjeddel egy kicsit, gyerekek nélkül pár napra (nem feltétlenül külföldre). kicsit nem otthon lenni..hanem idegen helyen ahol ketten vagytok... hátha jobban megnyílna ő is.. egy kicsit kikapcsolni a hétköznapokból.. aztán ha ezek után is úgy érzed akkor lépj ki... de a harmadik félt szerintem egy darabig ne keresd, és ha ő is azt mondta hogy mentsd meg a házasságod (bár ha tényleg ezt mondta, talán érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy lehetne-e köztetek kapcsolat...) akkor mondd meg neki hogy azon vagy, és ne keressen egy ideig..

amúgy férjed is ismeri ezt az ismerősödet?

Most már végül is pontosan megértettem a problémád.

Ezek sajnos olyan dolgok, amiket hiába beszél meg az ember a másikkal, mert attól még nem változnak. Ideig-óráig jobb lehet, de a gondolkodásból adódó különbség az újra és újra előjön.

Persze szerelemmel, szeretettel, tolarenciával, netán pici humorérzékkel még ezt is át lehetne hidalni.

Ezzel nem azt mondom, hogy maradj a férjeddel, meg nem is azt, hogy hagyd el, mert dönteni neked kell.

Kívánom Neked, hogy sikerüljön ezt a döntést jól átgondolva meghoznod.

Én pontosan tudom. Csak a férjemnek azok a problémák nem igazi problémák. Teljesen másképp látja a dolgokat, mint én. És általában nekem kell lemondanom, nekem kell lenyelnem olyan döntéseket, amikkel nem igazán értek egyet. Sokszor nem állt ki mellettem, amikor nagy szükségem lett volna rá.

Ő nem érzi azt, hogy nem állt mellém, szerinte minden jó volt, ahogy volt. És ha most változtatnánk az életünkön, azt is csak miattam csinálná, mert szerinte minden úgy jó, ahogy van.

Sajnos mostanában jövök/jövünk rá, hogy alapvető kérdésekben eltérően gondolkodunk, amikben azért egyezni kéne. És itt megint jön a mi lett volna, ha.. Persze sok dolgot az elején tisztázhattunk volna és akkor nem lenne ez, de mivel most ez van, ezért ebből kell valamit csinálni.

Számomra eddig nem derült ki, hogy a sablonos problémákon kívül (elhidegülés, stb) mi az igazi probléma a házasságoddal?

Szerintem ez talán te magad se tudod igazán.

Nagy közhely, de igaz: egy kapcsolaton mind a 2 félnek folyamatosan dolgoznia kell.

UH, az elég sok.

Hát igen, jó alaposan át kell ezt gondolni. De én nem hiszem, hogy éveket tudnék ebben a bizonytalanságban élni :(

Olyan jókat mondasz :) Köszönöm.

Nem vagyok az a fórumokon kiírós típus, de ezt már nem tudtam nem megbeszélni valakivel, valakikkel, akik nem ismernek. Így sokkal könnyebb és más szinezetet kap az egész, hisz nem ismerjük egymást, senki sem elfogult egyik irányba se :)

Számomra az a nagy kérdés, hogy az a legjobb, ami nekem a legjobb, vagy pedig az, ami a gyerekeknek? Hisz értük tartozom a legnagyobb felelősséggel. Mert ha nagyon akarom el tudom nyomni magam, az érzéseimet, tudok jópofát vágni mindenhez és úgy tenni, mintha minden rendben lenne. De félek, hogy eltelik az életem és már késő lesz. Viszont ha magamra gondolok, akkor lehet hogy ők fognak rám haragudni, hogy nem tartottam ki az apjuk mellett és szétszakítottam a családot :(

Te mennyi idő után tudtál döntést hozni és lépni? Úgy kb....

Ha mindent elfolytasz, ha még magadnak sem engeded meg ezeket a gondolatokat, akkor élhetek igy, maradhatok együtt. Nagy erő kell hozzá. Ha máshogy döntesz, minden súly rádnehezedik... és nagy felelőség jár.

Ebben a döntésedben senki nem tud segiteni...de a legjobbat kell válastanod...rövid- és hosszútávra is....

De hogy lehet ebből kimászni?

Szerintetek vissza lehet csinálni mindent? Lehet úgy élni, mint régen, hogyha már ilyen gondolatok jönnek belőlünk, hogy jobb lenne külön?

Sajnos azzal is tisztában vagyok, hogy nagyon is tartani kell magam a döntésemhez. Nem rángathatom a gyerekeket sem jobbra-balra. Mert esetleg ha nem lennének, kis külön élés meghozná a várt eredményt, de így... Persze nem agyalhatok azon sem, hogy mi lenne ha, meg mi lett volna, ha. Ez van, és ebből kell kihozni a maximumot.