Hogy magyarázod el egy kicsi gyereknek, hogy a mama miért nem szereti? (beszélgetés)

Igen, érdekel, szívesen elolvasom, ha kapok rá engedélyt:)

Elhiszem, hogy nehéz erről beszélni a Férjednek (főleg úgy, hogy ha jól értettem, nem szereti az anyósod), de lehet, hogy változtatni ezen csak ő tud, ha egyáltalán lehet. Eltűrni sem lehet mindent az anyósnak, hiszen a Te családod életét nehezíti meg a rosszindulatával és a kor nem minden esetben jelent több tapasztalatot és csak úgy magában tiszteletet.

Részemröl rengeteget vàltoztam. Nem bírtam az anyósom, a férjem exének a nevén szólitott sokàig, ez felhàboritott és àllandó fogàst kerestem rajta, a lànyom megcsíptem amikor àt akarta venni tölem, erre õ a nyakamba csimpaszkodott,stb szóval szemét voltam.

Màra lehiggadtam, többet kommunikàlok velük, mint az egyszem fiuk.

Nem mondom, hogy szeretem, inkàbb elfogadtam, biztosan én vàltoztam az évek alatt, talàn bölcsebb lettem. Màr bànom a régi szemétkedéseimet.

Anyagi támogatásról tőle nincs szó.

És igen, normális emberrel szemben talán beválik, amit mondassz, de ő a normálistól igen messze van ilyen szempontból... Ha ilyen egyszerűen meg lehetne oldani a helyzetet, nem írtam volna ki a fórumot se...

Egyébként meg próbáltam én már kúszó üzemmódban lenni. De azonkívül, hogy alkalmanként szemen tudtam volna köpni magam, hogy még ezt is eltűröm, világossá vált, hogy alapvetően a puszta lényem a probléma, mert tehetek vagy nem tehetek akármit, az se jó...

És szerinted egy életet le lehet úgy élni, hogy mindig alárendeled magad valakinek? Mert pl. az se törvényszerű, hogy ő hal meg előbb... Neki nem kell elfogadóbbnak lenni???

Egy ismerősöm mondta, hogyha pénzt nem oszhatok, észt nem osztok.

Ha az anyagi támogatást elfogadja az ember, akkor el kell fogadnia a hozzá tartozó tanácsokat. Ha nem, akkor ne irányítsa az életeteket.

Nevessetek rajta, mondjátok meg, hogy tudjátok ti mit , hogyan kell csinálni, nem vagytok már gyerekek.

Nem a véleménykülönbségekkel van itt a gond. Bár csak ez lenne a max, ami miatt vitatkozunk.

Az aknamunkával és a sz*rkavarással van a gond, azzal, hogy mindenfélét összehazudozik rólam a rokonságnak (ez persze visszajut), azzal, hogy erőszakosan irányítani akarja az életünk minden apró és nem apró részletét, és még ő van megsértődve, ha udvarisan (vagy esetenként kevésbé udvariasan) elutasítjuk...

Hát, tipikus férfi volt eddig, vagyis nem akart "igazságot tenni". A homokba dugta a fejét, részben azért ennek is köszönhető, hogy idáig jutottunk...

Mára ő is belátta, hogy így nem maradhat, de a konfliktust még mindig nem tudja úgy felvállalni, hogy érdemben előre tudjunk lépni. Bár legalább elindultunk az úton. Rajta is látom, mennyire feszül a dologtól belülről, de ez sajnos kell ahhoz, hogy megoldást találjunk...

Ha érdekelnek a részletek, van anyósról naplóm...:)

Nem hiszem, hogy teljesen meg tudod óvni a kisfiad, sajnos én sem jutok előbbre Anyuval, és tudom, hogy nem is fogok. A lányommal viszont megbeszéltük, hogy ő szeretheti a nagyit, és a nagyi is őt attól függetlenül, hogy irántam mit éreznek. Havonta egyszer találkoznak itt nálunk, viszont a lányok (4-en vannak) nem mehetnek hozzá nyaralni, mert annak eddig még soha nem volt jó vége (sírva jöttek haza, és nem is tudtuk kiszedni belőlük mi zaklatta fel őket).

Férjed hogy áll ehhez a helyzethez?

Szerintem ebben a korban meg igen..Kesobb mar problemasabb lesz a dolog:((

Nalunk is..Lasd a kapurugdosasi esetet amit Cicakaktusz irt..Aki szemet az szemet is marad es ott ut ahol tudja a legjobban faj..Vagyis a gyerekeden keresztul:((

Vannakemberek akik eleve ugy szulettek,hogy akkor erzik jol magukat ha masok eletebe belekavarhatnak..Ha a gonoszsagot cukorszirupba martjak,es ugy adagoljak mezes mazos mosollyal..Aztan mar nem is veszik a faradtsagot a martogatasra siman gonoszkodnak..

Pelda a sajat eletembol:

Szia kisfiam hogy vagy?

Szia Anya koszi jol vagyunk.

Teged kerdeztelek hogy erzed magadat a balkaniak egeszsegugyi helyzete nem erdekel.

Ezek utan anyos csodalkozik hogy a fia nem beszel vele,es nekem sem a szivem csucske..

Vajon miert is?

:) Jégkrémet egy gyerek?? Fújj... HA most kérnék a tortádból, akkor én is üljek a büntilépcsőre?:)

Bízom benne, ha az én gyerekem kérdez, ő is megelégszik ennyivel, és hasonlóan reagál. De úgy féltem a törékeny pici lelkét..

A kor önmagában még semmire nem elég.

A soraid alapján úgy érzem, téged nem tisztelnek, becsülnek eléggé a hozzátartozóid, vagy legalábbis nem annyira, mint te szeretnéd.

Ennek is lehet oka, de ebbe nem akarok belemenni, a ti dolgotok.

De én biztosan nem fogok életem végéig (vagy az ő élete végig) térden csúszva létezni, pusztán azon tény miatt, hogy ő hamarabb született.

Hat Szentem tul sok mindent nem tehetsz csakis azt hogy eolmondod az igazat,az O szintjenek megfeleloen..

Nalunk a gyerekeimnek szerencsejuk van,mert 3 nagyit kaptak,igy a 'rikacsolossal' nem is foglalkoznak ugy igazan,plane hogy mar folerik esszel hogy az unokatesok a mindenek,ok viszont nem igazan szamitanak..Azert meg elenken el emlekezetukben a nyari latogatasa mikor is neveles gyanant raultette a fiamat a buntilepcsore mert jegkremet kert..

Nalunk rakerdeztek,hogy miert nem szereti oket a francia nagymama en siman annyit valaszoltam hogy azert,mert Anyat nem kedveli,ti pedig az en gyerekeim vagytok.A fiam egy kis toprenges utan ravagta hogy jo nagy hule a francia nagyi,mert a masik 2 nagyi nagyon szeret teged es Apa is..

Ennyiben maradtunk,azota nem kerdezik..Egyelore.

Pici gyerekem van, igen, de anyósom lassan 70. Nem azért, mert akkora a korkülönbség a párommal, hanem mert anyós majdnem 40 volt, amikor született.

Az alaphelyzet az, hogy anyós nem fogad el engem. De te hogy kivitelezed a helyzetet, hogy minden kapcsolatot megszakítani vele? Tiltsam el a férjemet az anyjától, a gyerekemet a nagymamájától? Karácsonyozzunk külön esetleg, ha csak én nem akarom őt látni?

Vannak olyan dolgok, amiket ő már átélt, de olyanok is vannak, amiket meg én. Bizonyos dolgok nem a kortól függenek, bizonyos élethelyzetek és tapasztalatok sem.

Amiket írtál egy fiú-anya kapcsolatról, általában igaz. A párom megfogalmazása szerint: nem azért lett ilyen, mert az anyja nevelte, hanem annak ellenére. Ez azért jellemzi az ő kapcsolatukat is, és tudom, hogy ha választania kellene, engem választana. De én nem akarom ilyen helyzetbe hozni, mert bármennyire tudom is, milyen volt a gyermekkora, mennyi szeretetet NEM kapott meg, mégis az anyja, és nem akarom elszakítani tőle..

És tudod, ha valóban csak azt akarná, hogy jó legyen a fiának, akkor azt vajon miért úgy akarja elérni, hogy engem kitesz az életéből, amikor 11 év után is olyan boldogok és szerelmesek vagyunk, mint az első időkben? Nem ez a legjobb neki??

Meglepő, hogy fiatal, ráadásul gyermek ultimátumot ad az idősebbeknek, akár anya, akár anyós.

De mivel mindenki a saját keresztjének súlyát érzi, még mindig csak annyit szeretnék, hogy kapjanak az öregek több türelmet, megbecsülést.

Kb. ennyi. További szép napot mindenkinek.

De én maradok az öregek pártján, sokat tettek érte.

Pici gyermeked van, még valószínű korai leöregezni az anyósodat. A gyermeket természetesen magatoknak szülted, gondolom nem is akarja elvenni tőled senki.

Fogadd el anyósod olyannak, amilyen, vagy ne fogadd el és vállald fel, szakíts meg vele minden kapcsolatot.

Egy valamit azonban ne tegyél: ne rivalizálj vele. Ő már megért olyan dolgokat, amit te nem, átesett olyan időszakokon, amik még előtted állnak, nem utolsó sorban felnevelte a férjedet. Vagy neked, vagy másik nőnek... felesége lehet még sok, de édesanyja csak egy lehet.

Nem hiszem, hogy szerelmes lenne a fiába, inkább csak azt akarja, hogy jó legyen neki.