Hitvány ember.. (beszélgetés)

Én őt november elején kb 2 hétig nem kerestem, és december közepén halt meg az édesapja.

Kicsit keményen ítélsz..

Ráadásul azt írta, nem ér rá.. Ha szüksége volt rám, akkor nem azt kellett volna írnia? Vagy akkor is menjek, tolakodjak ha elküldenek..?

Nem helyreállítani akarom, szerintem sem lehet.

Én hívtam, nem vette fel. Amikor nem hívtam, akkor jeleztem, hogy miért nem teszem.. Akkor írta, hogy nem ér rá...

Te nem tudtad volna esetleg felhívni ha szüksége van valamire akkor szóljon?

Szerintem végérvényesen megromlott a kapcsolat köztetek ezt nagyon helyre állítani nem lehet.

Sziasztok!

Egy olyan történetet mondok el, ami velem esett meg..

Előre mondanám, nem azért nyitom ezt a topikot, mert segítséget keresek a '' barátnőm'' szidásához, hanem mert gyötrődöm. Mert nem tudok másra gondolni, mert olyan lelkiismeretfurdalásom van, hogy néha a sírástól levegőt alig kapok.. Miközben az énvédő mechanizmusom is dolgozik, és győzködöm magam, hogy ez így nem korrekt..

Szóval: volt egy nagyon kedves barátnőm, akit nagyon sokra tartottam mindig, úgy éreztem emberileg és mindenhogy felettem áll, és nagyon örültem, hogy a barátnőmnek tudhatom. Nagyon sok dologban álltunk egymás mellett, nagy kríziseknek voltunk tanúi, támogatói egymás életében. Tavaly novemberig.. Akkor az édesapja nagyon beteg lett.

Fontos előzmény, hogy mielőtt ez kiderült, én októberben felmondtam a munkahelyemen, mert elutaztam, úgy volt, hogy hónapokig távol (külföldön) leszek. De az események nem úgy alakultak, még október végén hazajöttem. Így ott voltam munka és pénz nélkül, hiszen a külföldi távollétből származó jövedelem elmaradt. Ezért én eléggé pánikba estem, próbáltam minden lehetséges módon munkát találni, már-már görcsösen.. Hiszen számlákat, lakáshitelt attól még fizetni kellett.

Mivel decemberben hosszabb kórházi bentlétre készültem, tudtam, hogy igazából a november hónap az, amikor munkát kellett keresnem, találnom, hogy januárban, amikor már munkanélküli sincs, dolgozni tudjak. Persze, nem sikerült.. Én rosszul lettem, elájultam, kiderült, hogy a vércukor értékem ugrott meg, valószínűleg az idegeskedés miatt.

Ezalatt a 2 hét alatt egyszer beszéltem a barátnőmmel, illetve volt egy sms váltásunk is, ahol az utolsó üzenete az volt, hogy nem ér rá, majd már nem tudtam telefonálni se, mert a külföldi út miatt volt egy extrém magas számlánk (42ezres) ami miatt odafigyeltem, hogy ne telefonálgassak, ne legyen legalább emiatt kiadásunk, feleslegesen. Ezt messengeren meg is írtam neki, sajnos nem olvasta el. Amikor megvolt a számlazárás, azonnal hívtam, hogy az ingyenes perceket legalább le tudjuk beszélni ketten.. Nem vette fel. Soha többé. Egy darabig még irogattam neki sms-t, ha már beszélni nem tudunk, legalább tudja, hogy gondolok rá. Sosem jött válasz.

Aztán december végén megtudtam, hogy meghalt az édesapja.. Döbbenten álltam, hogy nem is értesített. A temetésen sem lehettem ott.

Megint írtam neki, kértem, hogy beszéljünk.. Nem reagált.

Januárban tudtam meg, milyen hitvány ember vagyok, mástól persze, mert magára hagytam a legnagyobb bajban, mert a gyerekeire és a testvérére nem számolhatott, mert azok dolgoznak, de én munkanélküliként nem voltam ott, miközben ő mindig mellettem állt.

Azóta nem bírok magamhoz térni..

1. Nem volt egy hívás, hogy, gyere, segíts, szükségem van rád..

2. Hívtam és nem vette fel!!

3. Nem tudtam, hogy ebben a dologban magára hagyták, hiszen nem vette fel a telefont, nem mondta el..

Ha hív, megyek.. Ha felveszi a telefont, vagy ír egy sms-t, akkor tudom, hogy kellek. De volt egy üzenet, hogy nem ér rá.. Én pedig éppen ungot-berket bejártam, hogy munkám legyen.

És most hitvány ember vagyok.

És eszem magam.. Mert nagyon sajnálom. Nagyon szégyellem..

Bár gondolatolvasó még nem vagyok.