Hitvány ember.. (beszélgetés)

Ahogy olvasom elég sokszor "megaláztad" magad előtte! Ne keresd egy ideig, ha ő jelentkezne beszéljétek meg a történteket!

Elmentél hozzá "elzavart", mit akarsz még ezek után???

Persze, azt tudta, hogy munkanélküli vagyok.

Arról nem tudhat, hogy az alatt a 2 hét alatt mi történt. Azt is megírtam neki, hogy nem tudom hívni, (relatíve drágán hívom, ő meg elég beszédes, így egy telefon kettőnk között akár 1-2 órás is megvolt, vagyis a 'nem hívásom' emiatt volt) akkor úgy tűnt, hogy megérti, bár akkor írta, hogy ő sem ér rá beszélni velem. Én elfogadtam ezt, és a saját dolgomra koncentráltam.. Meg a felmerülő többi bajra..

Én a helyedben még annyit megtennék, hogy írnék egy levelet! Talán nem emailt, hanem kézzel. Ebben leírhatnál mindent ami történt, de nem "ostoroznád" feleslegesen benne magad. Csak a tényeket, amik történtek. Amennyiben arra sem reagál, engedd el! Ha nála egyetlen esély van csak és meg sem hallgat téged, fölösleges tönkre tenned magad!

De a döntés a tied, gondold még át, megéri-e vagy inkább tovább kell lépned, még ha nehéz is!

Még véletlenül sem vagy hitvány ember!! Akkor hol voltak azok a "mások", akik tudtak a beteg apjáról és nem szóltak neked?

Elolvasva a történetedet nem tartalak hitványnak, viszont miközben egyrészről megértem a barátnődet, hogy most nagyon fáj neki a vesztesége, egyben nagyon gerinctelennek tartom. Mégpedig azért, mert a véleményét nem veled közölte a szemedbe, vagy akár telefonon vagy üzenetben, hanem másnak mondta. Ezek szerint mégis volt, aki meghallgatta, gondolom az támogatta, tehát akkor nem volt egyedül. Az pedig nem barátság, ha csak 1 dobás van, az meg pláne nem, ha még lehetőséget sem ad valaki mielőtt ítél és dönt, hogy a másik elmondja, hogy az ő szemszögéből mi történt. Egyébként sem értem, hogy ha munkanélküli is voltál, milyen téren akart számolni veled? Neked kellett volna az édesapjára vigyázni, bevásárolni, főzni? Ha meg érzelmi támogatásról volt szó, akkor sokat elmond róla, ha még a gyerekeire sem számíthatott. Milyen ember akkor, ha a gyerekei sem álltak mellette?

Ha nagyon bánt a dolog, akkor esetleg még szerintem a saját lelked nyugalmáért annyit tehetsz, hogy egy levélben leírod, hogy mit gondolsz erről az egészről, aztán az, hogy kidobja, vagy elolvassa, hogy reagál-e, már az ő döntése.

Nem beszél velem. Telefont nem veszi fel, sms-re nem válaszol.

Személyesen keresni nem tudom, mert amikor a férjem elvitt hozzá autóval, (másik városban lakik) nem engedtek be. A fia jött ki, azt mondta, nem akar beszélni velem, és ne menjek oda. Nem kiváncsi a mondandómra..

Nem így értettem, hogy te nem lettél volna elég jó barát.

De egy igaz barát akkor sem mocskol a hátad mögött, ha megbántva érzi magát. Simán benne van a pakliban, hogy egy meglehetősen önző teremtés, és az egoját piszkálja, hogy nem támogattad eléggé.

Te nem lehettél mellette, mert kb 80x hívtad, nem vette fel.

De az, hogy a gyereke/i nem álltak mellette, ezt valahogy nem értem.

ez nem egy tökéletes nőre vall, akinek te látod őt.

Egyszerre voltatok nehéz élethelyzetben úgy, hogy egyikőtök sem tudott a másik problémáiról. Te többször is kerested, ő volt az, aki - ki tudja miért? - elzárkózott. Aztán ő megtudta, hogy mi van veled, mert megírtad neki, s még ezek után is tojt rád; sőt, mások előtt eláztatott téged. Szerintem kettőtök közül biztosan nem te vagy a hitvány.

Ne edd magad az ilyen "barátnő" miatt! Nyugodtan sajnáld őt, de szégyenkezned nem neked kellene.

Hidd el, kérnék én bocsánatot. De ismerem.. Részéről itt vége van.

Ilyenkor értem azokat, akik inkább nem létesítenek mélyebb barátságokat.. Hiszen nincs az a barátság, amiben ne hinnénk a másikról inkább rosszat, mintsem megkérdeznénk, hogy miért.. 😱😱

Évekig.. 1 hónapja tudom.. Azóta is napi szinten rámjön a sírás.

Talán igazad van.. Talán sosem voltam elég jó barát.. Neki.

Évekig rágtam magam miatta, de már nem fáj. Nyilván én is hibáztam, de pontosan ez fogalmazódott meg bennem is hogy úristen, ennyire nem ismer?? Hogyan gondolhatja, hogy szándékosan bántom ezzel?

És tudod, arra jutottam, hogy lehetett itt más is, amiért meg akart szabadulni tőlem.

Tudod.. Szörnyű, hogy milyen könnyen eldőlnek ezek a dolgok.. Ha ezek az emberek nem ismernének minket, nem tudnák, hogy eddig mitől voltunk barátok, akkor érteném.. Így csak tehetetlenül gyötröm magam.. Ahogy Te is.

Ettől én nem tartom a barátnőmet kevesebbre.. Ő egy klassz ember. Csak én bizonyultam méltatlannak..

Én nem gondolom, hogy hitvány lennél.

Elmentetek egymás mellett. Szerintem ő a külföldi utazásoddal boritékolt is téged.

Bocsánatot kérni pedig olyasmiért amiről nem tudsz, hogy elkövetted, nehéz. Egy jó barát pedig szemedbe mondja ha zavar valami.

Én is tudnék mesélni hogyan jártam legjobb barátnőmnek vélt egyénnel..ha gondolod privátban.

Nehézséggel kellett magadnak is szembenézned.

Nekem is úgy ért véget egy 15 éves barátságom, hogy a barátnőm úgy érezte, nem álltam ki mellette egy szakítása után.

A srác haverom volt, bátyám barátja, sokszor találkoztunk csapatosan. A barátnőm ezt várta, hogy rá való tekintettel ne menjek velük, úgy, hogy tudta, ilyenkor tudok csak bátyámmal is találkozni.

Azt mondta, úgy érzi elárultam. A vicc, hogy a srácnak megbocsájtott, pedig anno egy közös külföldre költözésből táncolt ki. A lényeg, hogy szerinte is hitvány vagyok. Kinek van igaza?

Igen.. Ő, aki semmit nem tud az akkori eseményekről, annyit lát, nem hívtam, nem voltam mellette.

De most ezzel hívtam volna fel..? Eszembe nem volt a saját szarságommal terhelni.. És másképp csapódik le. Hogy magára hagytam. 😭😭😭