Hiszek egy Istenben...? (beszélgetős fórum)

nos szeretnék egy gyülekezethez tartozni, a Nagyapáma szombatistákat ajánlotta, hogy keressem meg a Pásztorukat és beszéljek vele...

de azt se tudom hogy iduljak neki

igen. legyunk halasok, legyunk jok egymashoz, mindent koszonjuk meg, gondolatban aldjuk meg az etelt (ez is egy koszonet) minden koszonet. Amit a masiknak mondunk, magunknak mondjuk, es Istennek. Ha jol lelki kondicioban vagy, akkor kinyillik mind az 5 erzekszerved (vagy tobb), es megeled azt, hogy mindenki es minden egy. Csodaszep. Nem kell pap, es nem kell Biblia, csak a szeretet, ami vegtelen.

En most sajnos nem ezen a frekvencian egek, de emlekszem. Koszonet is erte.

Gondolom nem kell folytatnom, valamennyien ismerjük, még azok is akik nem hisznek, akik hittek, de azok is akik soha nem is jártak se hittanra se templomba.

Kérdőjel mit keres ott? nos ezt fogom kifejteni és segítséget is szeretnék kérni azoktól akik gyakorolják a vallásukat és a szerint is élnek!

hiszek egy Istenben...? Nagyon nagy gondban vagyok, vagyis nem gond hanem...nem is találom a megfelelő kifejezést, elmesélem inkább:

"Nem régiben" írtam meg hogy mi történt a Lányommal, hogy több mint egy éven keresztül abban a tudatban éltünk hogy beteg...már már minden erőfeszítésem is mindhiába valónak tűnt...

Kiskoromban hittem Istenben, hittem ami akkor régen történt, a karácsony számomra nem csak az ajándékokról szólt, hanem tudtam akkor született Jézus, hogy ez a nap a csodák közé sorolandó.

Szüleim nem hisznek, akkor se hittek és a mai napig se. Tőlük ezt láttam, és már már kétszínűségnek tartottam hogy közbe meg én járok hittanra és minden vasárnap templomba is, nem a részemről hanem a szüleim részéről, most ez egy kicsit lehet értelmetlen, de amolyan vizet iszik és bort prédikál érzetem volt a hitemről....

Dédim és más rokonaim (nem mind) hittek, ők nagyon erősen! Tőlük meg láttam ezt....

Végül tinédzser koromban úgy döntöttem én se hiszek tovább, de a szűz Mária szobrát és Jézust meg a családját ábrázoló porcelánt soha nem távolítottam el a polcomról és a falamról a házi áldást! (Dédim szerint- Isten nyugosztalja, bennem él a hit csak a meghívást kell megkapnom)

Most úgy érzem sokszor kaptam jeleket, és a meghívás most egyértelmű...mennem kell és szeretnék is

Visszakanyarodva a Lányom esetéhez, szóval már minden lehetőséget és reményt megpróbáltam és mégis olyan kilátástalannak tűnt hogy meggyógyuljon....

Egy éjszaka amikor is az egyébként is nyomasztó napok terhei miatt nem tudtam aludni, kimentem az erkélyünkre, felnéztem a csillagos égre, és azt mondtam/kértem:

Szeretném ha Szelina meggyógyulna, ha nem lenne beteg, kérlek....

ha így lesz hinni fogok Benned!

Aztán megcsinálták a vizsgálatot amit először még elutasítottak, és az eredménye: nem beteg, minden normális...a lába azóta szép, apad és eltűnik ami több mint egy éven keresztül nyomasztott bennünket.

Nagyon össze voltam zavarodva...

Másnap ahogy hintáztattam Szelinát egy menő macsó a kisfiával odajött és elkezdtünk beszélgetni, magam sem tudom hogyan de valahogy a hitről kezdtünk...akkor még nekem nagyon fájt, nagyon friss volt minden így ( Ő meghívott egy szombaton esténként tartandó összejövetelükre ) akkor bár el nem utasítottam de időt kértem...

Aztán egyre több hívő emberrel akadtam össze, amikor is azt mondtam ez már nem véletlen!

Gyónni készülök menni ebbe a hónapba, mert szeretnék megszabadulni a bűneimtől!

Viszont képtelen lennénk minden vasárnap templomba menni, nekem is sokkal jobban tetszene egy ilyen barátságos összejövetel, de mi a különbség?

nem egyben hisznek az emberek a templomba és a szombati előadáson?

nagyon sok kérdésem van, többek között hogy miután gyóntam hogyan tovább? minden reggel délben és este imádkozzak? ez meríti ki a hit fogalmát? hogy kell élnem?

annyi kérdésem van, de nem tudom kitől kérjek tanácsot!?

Szóval Pécsen élek aki itt helyben tudna nekem segíteni nagyon megköszönném!