Házasságban élek, de mást szeretek... Adjatok tanácsot légyszi! (beszélgetés)

Köszönöm,de én már lemondtam minden jóról,amit egy házasság adhat!!

De vannak szép gyerekeim(3) ,van munkahelyem.Ha nem lennének gyerekeim utálnék hazajönni, és egy pillanatig sem haboznék arról,hogy "megszökjek" itthonról.A lelki terror ami itthon vár,ha a férjem is itt van,az egy pokol.Nem kívánom senkinek!!

Tehát,ha valaki sok éve küzd a házassága rendbehozásával,én abban nem bízom,hogy sikerül is..

Bár ne legyen igazam!!!

Természetesen tisztában vagyok vele, hogy nem fair, amit a férjemmel teszek. Lelkiekben arra készülök egy ideje, hogy leülök vele, és elmondom neki, hogy mi a helyzet, hogy van egy másik valaki. Őszinte leszek hozzá, bármilyen is már az életünk, nem érdemli meg, hogy hazudjak neki. Hiszen valaha szerettem.

A gyerek szerencsére ebből még nem érzékel semmi, pár hónapos.

A költözéssel pedig úgy vagyok, hogy egy biztos rosszat adok fel egy bizonytalanért. Ami jó is lehet.

Egyetértek, nagyon felelősségteljes és okos, amit írtál.

Egyébként az én közelemben is van egy "hasonló" eset... Van egy barátnőm, 7-8 éve együtt járt a sógorommal, de szakítottak. Lett egy pasija, szült neki egy gyereket, de vele is tönkrement a kapcsolata, maradt a kislányával. 2 éve újra találkoztak a sógorommal, összeköltöztek, egy hónapja született meg a közös kislányuk. És bár én imádom a sógoromat, mert nagyon jófej és rendes ember, le sem tagadhatja, hogy ki nem állhatja a felesége első gyermekét. Minden rezdülésén látjuk és én már nem szeretek emiatt náluk lenni sem, mert nem bírom nézni, ahogy egy 5 éves gyermeket megbánt egy "nagy mafla ember". Az a gond az én szememben, hogy kettőjük -szerintem rossz- döntése miatt egy kislánynak lesz boldogtalan élete.

Én úgy gondolom, hogy ha tényleg nem tudsz a férjedel élni,költözz külön, de ne ugorj bele egy összeköltözésbe!!!!!!!!!!!!!!!

Várj egyárhónapot. Először is azért, hogy biztos kegyélabba, hogy végképp nemakarsz már a férjedtől semmit.

Másodszor: ennyi idő kellene ahhoz is, hogy a másik férfiról kiderüljön, hogy el akarja-e hagyni a családját.

Ha elhagyja is, akkor is csak akkor bútorozz össze vele, ha kiderül,hogy hogyan jössz ki az ő gyerekeivel (már amennyiben van neki) és ő hogyan viszonyul az ő és a Te gyerekedhez.

Szóval, mivel már vannak gyerekek ez az összebútorozás szerintem várhatna.

Épp most van a közelemben egy fiatal pár. A lánynak nem volt gyereke, a fiúnak igen: Nagy szerelem, házasságból kiugrás, összeutorozás rögtön, és most a lány szenved, mert a fiú nem akarja beadni a válókeresetet, minden idejét a lányáal tölti. Reggelente rohan és ő viszi óvodába, dálutánonként ha teheti Ő megy érte és viszi haza az anyjához. A ex feleség kikötötte, hogy akkor láthatja a lányát, amikor akarja, de a jelenlegi barátnő soha de soha nem lehet jelen.

Szóval nincs válás, nincs új házasság. A lánynak még annál is rosszabb a helyzete mint neked, mert még nincs gyermeke és ketyeg a biológiai órája.

Szóval nem olyan édes az az élet, mint ahogy ebben a titkos viszonyban tűnik.

azt meg hogy megcsald az csúnya dolog legyél nyílt válassz,,,,és a gyereknek sem tesz jót!!!

mennyi idős???

Nem lehet, hogy ő már tudja, de legalábbis érzi, hogy szeretőd van? Mert valljuk be, hogy azért a férjednek elég megalázó most ez a helyzet.

Vigyázz, biztosat ne cserélj meggondolatlanul bizonytalanra! Na jó, ha nagyon jó anyagi körülmények között élsz, akkor megállod a helyed egyedül is a kisbabával. Mit gondolsz?

Szia Katka!!

Csatlakozom Kattyus válaszához.Ha úgy érzed,hogy a férjeddel a kapcsolatod teljesen menthetetlen akkor tedd meg az első lépést!!De tudnod kell,hogy a válás nem olyan egyszerű.Ha valamiben nincs közös megegyezés,akkor akár évekig is eltarthat.Ez évekig tartó szenvedéssel jár.És abba is bele kell gondolnod,hogy lesz-e hová menned a gyerekkel,ha az "új" párod mégsem megy veled.

Sajna én hasonló cipőben járok.Nekem is van "valakim" ,bár Ő sosem mondta,hogy elválna.(És persze a férjem nem is tud róla.)Én elhagynám a férjemet,teljesen más okokból,de két közös gyermekünket ő nem engedné...Minden félével fenyegetőzik.Ráadásul bank hitelünk is van,ami szintén összeköt.Nem lenne hová mennem sem,így marad a szenvedés.

Én mindig azt mondtam,csak a gyerekek miatt együtt maradni hülyeség,nincs értelme,de ha nincs rá lehetőség az újra kezdéshez ,sajna ki kell bírni!!

Visszatérve a Te problémádra; Ha úgy látod mindkettőtöknek jobb lenne külön,akkor menj.De nem a másik férfi kedvéért.Hanem miattad és a kicsi miatt.

Igen, jól látod, vele szeretnék lenni.

Természetesen azzal is számoltam, hogy ő marad a családja mellett. A költözést ettől függetlenül döntöttem el.

A férjemmel sajnos már régóta úgy élünk együtt, mintha csak lakótársak lennénk. Egy idő óta már egyszerűen mindenbe beleköt, semmi nem jó neki. Előfordult, hogy elcsattant 1-2 pofon is.

Azt gondoltam, talán a gyerek születése javít a helyzeten, de sajnos egyre rosszabb.

Egyszerűen és nyíltan. Ezt nem lehet burkoltan megkérdezni. Én nem tudom, Te pontosan mit szeretnél, de úgy látom a hozzászólásodból, hogy azzal a pasival szeretnél lenni, akivel kapcsolatod van. Nélküle is költöznél? Mert előfordulhat, hogy ő marad a családja mellett.

Katka, a férjeddel van valami gond is, vagy "csak" szimplán úgy érzed, hogy kiszerettél belőle?

Sziasztok!

10 éve élünk együtt a férjemmel, nemrég született meg gyermekünk. De sajnos a férjemmel teljesen elhidegültünk egymástól. 8 hónapja azonban megismerkedtem valakivel, szeretők lettünk, aztán egymásba szerettünk. Neki is családja van. Nincs olyan perc, hogy ne rá gondolnék.

Egy régebbi beszélgetés alkalmával említést tett rá, ha elköltöznék, ő is megtenné ezt.

Akkor annyiban maradt a téma, mivel én nem szándékoztam elhagyni a férjemet, és úgy gondoltam, egyébként is fiatal még ahhoz a kapcsolatunk, hogy ezt ő is komolyan gondolja.

Azóta azonban a helyzet itthon egyre romlott, hosszú őrlődés után úgy döntöttem, hogy elköltözöm a gyerekkel a férjemtől.

Most már aktuális lenne a régebbi költözéses téma.

Attól tartok, hogy ha nekiszegezem a kérdést, elrontok mindent.

Ő nem az az ember, aki szívesen beszél az érzéseiről, ilyesmiről.

Nem szeretném, hogy úgy érezze, túlzott elvárásaim vannak vele kapcsolatban.

Adjatok légyszi tanácsot, hogyan kérdezzem meg a szerelmemtől, hogy még mindig úgy gondolja-e, hogy ő is hajlandó ezt meglépni?