Harc az életért... Segélykiáltás egy cicától (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Harc az életért... Segélykiáltás egy cicától
Szia!
A cikket nem én írtam, hanem egy kedves cicamentő ismerősöm, de ő nem tagja a portálnak.
Természetesen az ő engedélyével, meg persze Hoxa és Modi engedélyével lett közzétéve.
A cél az volt, hogy minden ember saját lehetőségeihez mérten segítsen a kidobott, árva kóbor állatkákon.
Amúgy én is bőgve olvastam el annak idején a cikket, és a mai napig a hatása alatt vagyok.
Végig sem olvastam, mert a hideg ráz.
Mi tavaly vettünk magunkhoz egy cicát a kuka mellől, még szerencse, hogy 9 életük van, mert annyi viszontagságon ment már keresztül, csoda, h.megmaradt. Sajnos a sok betegsége miatt a szeme nem túl jó, gyakorlatilag csak a környezetismeret miatt tájékozódik olyan jól és ráadásul epilepsziás.
Örülök a cikkednek, biztos sokunkra hatással lesz.
Ami megoldás lehetne a kóbor állatkáknak a szerető otthon mellett, az ivartalanítás, mert sajnos sokkal jobban szaporodnak,mint amilyen arányban az emberek betudják őket fogadni...
Fázom. Nagyon fázom. De én szerencsés vagyok, mert pár társammal összebújhatok. Melegítjük egymást. Vagy ez nem is szerencse? Hisz’ olyan nagyon sokan vagyunk idekint, a szabad ég alatt, gyötrelmes halálra ítélten. Most jó, összebújva el lehet még viselni. Ez azonban sajnos sosem tart sokáig. Mindig csak egyre elviselhetetlenebb lesz a hideg. Aztán eljön a nap, amikor valami jeges érintésű nedvesség szitál alá onnan fentről, a magasból. Amikor először láttam, annyira szépnek találtam. Fehér volt, mint a meleg tejecske. Ez azonban nem volt meleg, és jóízű sem. Átáztatta a bundámat. Rettenetesen fáztam tőle, csontomig hatolt a hidege. Már nem tetszik…Lehet, hogy megint folyni kezd az apró nózim tőle, mint legutóbb, a forró napok előtt.
Ugrás a teljes írásra: Harc az életért... Segélykiáltás egy cicától