Harc az életért... Segélykiáltás egy cicától (beszélgetős fórum)

Megkönnyeztem,szép volt így "cicaszemmel" olvasni.Szép és egyben fájdalmas.Két hete nem jött haza az én Berzi cicám,akit 5 hónapja találtam kidobva egy temető előtt.Még a szeme sem volt kinyílva.Szerettem,dédelgettem,ő volt az én egyik támaszom és barátom és most nincs...Nem sirattam meg,bízva abban,hogy hazajön,de azt hiszem most búcsúztattam el,hogy elolvastam ezt az írást.

Köszönöm

Kicsit visszaolvastam a hozzászólásokat és bizony nagyon megbotránkoztam egyiken másikon! Milyen jó, hogy mi emberek ennyi ésszel vagyunk megáldva!!!! De akkor miért dobjuk utcára az egykor kis kedvenceinket??? Mi az, hogy nem éreznek???? Éltünk mi az Ő életükben???? Nem is tudom most pontosan megfogalmazni amit szeretnék, mert kavarognak a gondolatok az agyamban! Csak szánni tudom azokat, akik magukat állatszeretőnek tartják és mégsem értik meg az állatokat!!!! Nem ragozom inkább befejezem! Ebben a témában nem kívánok tovább hozzászólni, kerülve a vitát!!!

Még csak annyit, hogy nagyon jó, hogy nem vagyunk egyformák!

Szia!

A cikket nem én írtam, (említettem is a 3.hozzászólásban). Az írójától én is engedélyt kértem, és a FB-ról van. Ha gondolod, megadom privátban az elérhetőségemet, meg a cikk írójáét, és tőle, vagy tőlem lehet osztani a cikket.

Még, hogy nincs érzésük az állatoknak?? még hogy nem tudnak különbséget tenni a gazdi és másik ember között!!! Pfff....

Dehogy nem!!! Ha van állatkád, akkor ezt tudhatnád, mikor meglát, csillog a szeme, beszél hozzád, kedveskedik, örül neked!!

Neki ugyan úgy fáj, mikor fázik a talpa, ugyan úgy korog a gyomra, mikor éhes!! és igen is szeretetre vágynak!!!

Én sokkal többre becsülök egy állatot, mint a legtöbb embert...!

A kutya akkor is szeretni fog, ha elzavarod, akkor is megbocsájt, és várni fog haza!!!

Sokkal több érzelem van bennük mint egy emberben!

Nekem mentett kutyám van. kb. 10 hónapos volt mikor elhoztuk menhelyről.. másfél éve van nálam. És még mindig annyira retteg az emberektől, hogy nem lehet vele rendesen sétálni, ha csak valaki felé lép, azt sem tudja merre meneküljön...

nahh.. ilyenkor gyűlölöm az emberi fajt!!!

És néha szégyenlem, hogy közéjük tartozom...

Köszi a szep de egyutal megrazo cikett !

Most lesz mar lassan ket honapja hogy egy kis vörös kandur szo szoros ertelembe bekopogott az ajtonkra .

Ferjem alat gyogyitasal foglalkozik es mind ketten imadjuk öket.

Termeszetesen hogy kapott kis othonkat es kicsi kutyanj mar szegeny vak es öreg is örömet mutatot iranyta.

Igen nagyon sok a tudatlan es buta ember ki meghozza kinoza is az artatlan es vedetlen kutyay macskat.

Ez egy nagyon egyeni eset hogy igy valaki csak utra bocsatotta ( kidobta ) a cicat mert hala egnek az orszag hol lakok hires az alatokhoz valo empatijaval .

Mikor M.o jartuk halottam egy sajnalatos lelki torzotol - bunkotol hogy ott csak az a alat van kedvelve amely ehetö....

Nagyon örulök hogy ilyen szepen leirtad!

Nagyon el lehetsz tévedve állatokkal kapcsolatban... egy kutya megharap egy gyereket, mert az húzza a fülét??? Egy jól nevet kutya mindent, az ég világon mindent eltűr egy kisgyerektől (ha nem így lenne a westie már agyonharapta volna a gyerekemet)

Nem gondolkodnak pusztán ösztönlények??? A munka-, mentő- és segítőkutyák? Ösztönből vezetik a vakot, segítik a rászorulókat? Az én sziámim ösztönből nyitja a csapot, nézi a tv-t és beszélget velem, játszunk bújócskát? A törpenyulammal fogócskázunk ez is ösztön lenne?

Ja kérem, hogy ezeket "megtegyék" foglalkozni kell velük; valószínű ha annyit törődnék velük, hogy eléjük lököm a kaját akkor lehet számomra is csak ösztönlények lennének.

Milyen igazad van! Mi eddig mindíg kóbor kutyust és cicust fogadtunk be, és van már egy cicám, de ha látok egy éhező macskát az utcán hazaviszem... nem tudom otthagyni, sajnálom végtelenül. Nincs tíz macskám, az egy mellé pedig szerintem nagyon hálás lenne az a jószág akit hazaviszek.

csak itt a baj. van kutya a lakásban pedig nem igazán tarthatom :( az az egy macskám pedig felnőtt szerencsére megtudja magát védeni el tud bújni ismeri a kutyát.

A mi falunkban sok cica van, de hála a jó istennek még nem láttam ezidáig kóbor macskát, viszont a szülőfalum közelében sok kutyát macskát kitettek, volt hogy édesapám hazafele tartva látott egy kutyát, egy nagyon sovány kutyát, és a benzinkutassal együtt fogták meg és kerestek neki szerető gazdit ahol aztán élete végéig nagyon szerették és boldogan élt. Átérzem amit írtál, és a cikk olvasása közben könnyeztem is, fáj, hogy olyan sokan csak úgy utcára teszik a megunt kedvencüket... azt hiszem ha ez fordítva lenne így, akkor talán tanulnának valamit...

Tipikus emberei mentalitás, h az emberi faj a mindenható és felsőbbrendű mindenek felett,csak mert van hüvelykujja és tud tüzet gyújtani.

Aki meg azt mondja, h egy állat nem tud érezni, annak még biztos nem volt bensőséges viszonya egy kedvenccel....maximum a tányérján levő pörkölttel.

Alapjaban kutyas vagyok, kesobb lett macskam, csak most itt macskarol volt szo :), de igen a kutyanak is kifinomult lelkivilaga van.

Igen, vannak fura dolgaik a vadallatoknak, komplex gondolkodasmodjuk, es meglepoen sok eszkozt hasznalnak.

Ha csak visszaemlekszem a masik macskamra (bar o csak a maga mondjan volt szocializalatlanul vad), neki volt annyi esze, hogy az agyamba a fejemhez hozta oda a sutemenyt es ott ette meg, amit ellopott, igy ram lehetett kenni, hogy en ettem meg ejjel... :)

Vagy kiragta a frissen vett kutyakajas doboz oldalat, mert ugy gondolta (vagy en godnolom ugy, hogy ugy gondolta), hogy a kutyat meg kene mar etetni... (o nem evett a kutya kajajabol, azaz abbol a fajtabol nem)... stb.

Ha a kutyád nem érezne, mindegy volna neki , hogy a kajájába harapjon vagy a lábadba.---hús -hús..

De szeret és tisztel téged, ezért nem teszi.

Nekem leginkább kutyákkal van tapasztalatom,de teljesen igazad van. Ezeknek az állatoknak igenis kifinomult lelkiviláguk van.Az én egyik régi kutyám teljesen "depressziós" lett mikor elpusztult a párja, az egyik anyakutyám kétségbeesve kaparta a láda oldalát az elpusztult kölyke után, napokig kereste utána nyüszítve.De sorolhatnm mg a dolgokat.

A vadállatokról szólva pedig, róluk is bebizonyosodott már(tudósok által)hogy nem is annyira csak ösztönlények.Sok természetfilmet nézünk a gyerekeimmel, mert szeretik és ott is számtalan példával utalnak erre.

Olvasd már el könyörgöm mit írtam, pont azt írtam, hogy nem az állatkínzásról írtál, de mindegy.

Más: persze hogy éreznek ilyeket, hogy hideg, meleg, fájdalom, stb...mivel nekik is van idegrendszerük.

Nem gondolkodik, azért fél az embertől, mert az ösztönei azt súgják h XY bántott, félni kell tőle, és mivel egy fajhoz tartozunk, ezért hasonlítunk, nincs ormányunk meg nagy fülünk, meglátja az embert, tök mindegy kit, fél, meglátná az elefántot, nem félne, de ha az elefánt lépett volna rá, akkor tőle félne.

Jelentem többet nem írok ide, erről a témáról Én túlságosan is másként gondolkozok.

bocs, kicsit tompa vagyok, nem neztem vissza, mire irtad, :)...

Nem, nekem nincs, es nem is vallalok gyereket a kozel jovoben sem! (oka van ezer, de nem itt fogom kitargyalni)

Én sem az állatkínzásról írtam...

Egyébként pedig szerinted az állat nem érez? Nem érzi, ha belerúgnak, ha megnyúzzák, megkínozzák? Szerinted nem érzi????!!!

Ha nem érez, és nem gondolkodik, akkor szerinted miért van az, hogy egy kínzást túlélt kutya szinte élete végéig bizalmatlan az emberekkel szemben? Hmm???