Halál? Elmenetel? Kinek mi... (beszélgetős fórum)

hááát, talán :)

mikor valaki végleg távozik, nem jött még vissza senki, hogy meséljen, de egy biztos, félni nem kell, mert ez már annyira végleges, hogy attól véglegesebb már nincs is.

Tehát ez az egyetlen legbiztosabb az életünkben.

Gyermek elvesztése, legyen az akárhány éves, fájdalom, de ha még szenvedett is mellé, talán jobb így neki.

Nehéz lehet belenyugodni, de muszáj.

hajaj,

Nekik sem lehet akkor könnyű :(

viszont amíg azt látják, hogy nem esel kétségbe nagyon, addig Ők is tartják magukat.

sok sikert mindenkinek

szia,

nem lehet könnyű,

*nehezen mondom mindig, mert nem tudhatom mit érzel, de fogadd részvétemet *

mert ez a nehéz igazán,

de megy az élet tovább, és akik itt maradunk szeretteinktől hátrahagyva, nekünk kell vinni azt, amit Ők el is várnak tőlünk.

Akkor mégis van egy kis örömöd, mert nem hagyott el a fiad teljesen.

Sok erőt és kitartást kívánok.

Tudod amikor az embert ilyen igazi nagy fájdalom éri, nem hiszi azt, hogy ennek így kellett lennie.

Sőőt!

Majd megnyugszol, a családod is és akkor egy esemény következtében másképp fogod látni az egészet, hogy mi lesz az, még nem tudni, de rájöttök, hogy minden jól van így.

Addig is nagy türelmet, kevés fájdalmat és a hátralévő életetekben sok boldogságot, hidd el, még lesz, csak ez ma olyan hihetetlen még.

Nagyon szomorú olvasni a történeted, s az is elkeseritő, hogy jó egy év után sem csillapodik az a nagy fájdalom. Tudom, sosem múlik el, de mindenki azt mondja, az idő.....!!!

Én most élem a nehezét, de ez még nagyon az eleje.

Biznom kell abban, s neked is, hogy van életünk a haláluk után. Más, keservesebb, de a gyerekek miatt kell, hogy legyen.

Szia,

ide mindenki írhat, látod a legtöbben nem is ismerjük egymást, jó, hát vannak barátaim, akik jöttek olvasni :)

szomorú dolgot írtál meg nekünk.Sajnálom, hogy ez történt Veletek.

Igen, jól mondod, a gyerek maradjon utoljára, de ez nem minden esetben jön össze. Hogy miért? Isten tudja, vagyis, Ő a tudója.

Talán sok szenvedéstől menekedett meg, hogy elment angyalkának, gondolj erre.

A szívetekben őrizzétek meg mindörökre, de idővel a fájdalom csendesedni fog.

Mondtad az adatlapodon, hogy szeretnél segítséget.

Mivel bárkivel történhet sajnos ilyen, ide írok pár sort. A családunkban történt, kicsit más, de mégis hasonló.

Édesanyám nővére a háború (II.VH) előtt ment férjhez, nagyon szép házasságuk volt, született egy kislányuk,

Nem sokkal ezután behívták a nagybátyámat, aki kb egyszer jött haza, utána már csak az az értesítés jött, hogy "ütközetben eltűnt" :(

rettenetesen sok ideig várta haza a férjét, mert senki nem tudta megmondani, hogy meghalt-e.

Mivel sokan jöttek haza a háború után több évvel is, nénikém olyan sokáig várta, hogy közben a lánya felnőtt, férjhez ment és csak ezután engedett egy kedves férfi kérésének és hozzáment.

Addig másra rá sem nézett.

Az unokanővérem az elmúlt években találta meg édesapja sírját, vagyis kereste a Vörös Keresztnél az interneten és ott mondták el neki, majd levélben is értesítették, hogy valahol nagyon messze, talán Ukrajna északi részén van eltemetve.

Most már nyugodt, boldog és végre tudja, hol van az apukája.

Viszont Ő is elveszítette fiatalon a férjét, az ebédlőasztalnál már nem ette meg amit kitálalt a lánya.

Három gyereke és öt unokája van. Ma már boldog.

Nem tudom kinek segítettem. lehet Neked talán nem, de úgy éreztem el kell mondjam.

Nagyon sok erőt tudnak adni a barátok, - s ilyenkor kiderül, vaj'h vannak-e igazán....! Nekem az angyalok igaz barátokat adtak, akik szoritják a kezünket, s nem hagynak magunkra. Igazi jó testvérem van, s a szüleim olyan csodálatos dolgokra képesek,- cserébe egy mosolyomért, - amit sosem hittem volna. Annál nincs szörnyűbb, mint látni az utcán a szánakozó, néma ismerős tekinteteket, akik félnek egy biztató pillantást is küldeni. Én nem haragszom rájuk, de nem szabad félni . Mindenki másként egyforma, ergo- mindenki másként éli meg a fájdalmat ez tény. Sokan elbújnak, s magukba temetkezve próbálnak vigaszt találni, de ott a veszély, ha a mérget, s fájdalmat lenyeled, abból nem lesz c vitamin.!!!!

Jó kiorditani, kisirni magamból. Csak ránézek a kislányomra, és egyértelművé válik a "hogyantovább". Mindig gyenge nőként gondoltam önmagamra, aki képtelen konfrontálódni, s kivergődni a " fölnőttes" helyzetekből. Ez a két hónap kihozta belőlem azokat a tulajdonságokat, amikkel sosem szembesültem. TÚLAKAROM ÉLNI!!! Kiszakad a szivem-lelkem mindennap a fájdalomtól. A Kislányom szemébe nézek, az édesapja néz vissza rám, s tudom, van miért. .....

Szia,

lehet Ő fordította, de ha visszaolvasol, ott van a szerző neve is : Scott Holland Kanonok.

ha nem jól írtam a nevét, bocsi, nem ismerem, csak innen az egyik fórumról.

Viszont van még egy hasonló idézet, annak sincs odaírva a szerzője, lehet Ő a Te ismerősöd.

A nevezett fórum : Emlékezzünk