Ha nem működik a szex egy kapcsolatban otthagynátok a párotokat? (beszélgetős fórum)

Egy nap 4-5x?

Uhh, nem fura, ha egy nap alatt ennyit, hogy már nem kívánod..

Jááj nehéz ügy. Különböző vágyfokozókakal nem próbálkoztál?

Amúgy egyáltalán nem kívánod a pasid, v a szexel van csak gondod??

ő nagyon megértő,az elején nem akartam pl szexelni1-2 hónapig,mert sajnos az 1.kapcsolatomban hamar adtam magam,és nem tisztelt már utána..vele 2-3 hónap után kezdtünk el sexelni.Neki is nagyon rossz,főleg mikor látja hogy sírok dühmben,hogy nem akarom..Van amikor nagyon jó,főleg mostanában,mióta nem szedem a fogamzásgátlót[de sajnos lehet hogy megint újra kell,mert aerobik edzőnek fogok tovább tanulni,és nekem alapjáraton nagyon erős a menzeszem,és rendszertelen],szóval már előre félek,hogy mi lesz megint,főleg ha megint lesznek még hangulatváltozásaim is,az ki fogja készíteni:[

Igazából szerineem nagyon sok bennem a stressz,és nem láttam soha jő szülői példát sem,és a férfiakkal való viszonyom sincs helyén,ugyanis apám sosem tőrődőtt velem:[

Amúgy 1héten egyszer találkozunk,van amikor sexelünk 4-5szőr,de van amikor egyszer sem..:[

De mitől unod meg?

Annyira rossz a dolog? annyira monoton? Ezt gondolom a párod is érzi, hogy viseli? Nem kellene neki is a sex?

Mennyi időnként jön össze köztetek a dolog?

Gondolom akkor mindig ő a kezdeményező fél...

Milyen gondok?

Hát nekem 4 éve van meg a párom. 22 leszek:D

Vannak.. Én kis vadóc lennék, ő meg.. stressz, fáradtság, meló, pénz.. aztán ez a legutolsó a listán..

hát sajnos nagyon is vannak:[ már 3éve,mindig az aktuális párommal,igaz csak 19leszek...

neked?

Annyira kár, hogy egy ilyen téma befejeződött..

Mostanság kezdtem rájönni, hogy minden egyes kapcsolatnak vannak buktatói. Mindig azt hisszük, h csak a saját kapcsolatunkban van baki. Vagy h ez meg az, csak velünk történik..

És mivel a szex és a párkapcsolatok leginkább tabuk, nem tudjuk kivel megbeszélni.. Pedig mennyi mindent ki lehetne vesézni.

Szóval kár,hogy már nem vagytok:(

Sziasztok! Nincs szó betegségről,de ha csak a szex nem működne ezért nem hagynám el.

Jázmin-Kornél-mum! Hasonló a sorsunk,mert én is ugyanebben nőttem fel. Hála Istennek az én Anyukám él és virul,immár az új férje mellett. Ő is 25 év után adta be a válást. És most ugyanezt látom magamon,amit annak idején Anyukámon,pl. a korai öregedést,a türelmetlenséget,az idegeskedést stb. Nagyon sajnálom ami Anyukáddal történt és köszönöm a válaszod! ha valaki megért akkor Te biztosan!

szia.

Nehéz tanácsot adni és megmondani igy látatlanba hogy mit is tegyél.

Én elmesélem,hogy anyukám 17évesen már gyereket szült apámnak.Mire 25 volt már 4en voltunk.Amióta feltudom fogni hogy mmi történik az életben én azóta nem láttam hogy ők szerették volna egymást.

Mindig csak a vita,éjszakai ordibálások,...stb ami ezzel jár.Már nem tudtak egymáshoz normálisan szólni,sőt minket gyerekeket arra használtak hogy folymatosan egymást szapulták,nekünk meg hallgatni kellett,De hát hogy is tegyél igazságot gyerekként.Mire mind a 4en felnőttünk,addigra nagyon elfajultak a dolgok.Anyukám belebetegedett a sok harcba.25évnyi házasság után beadta a válópert,de mivel egyikük sem tudott hova költözni és megállni a saját lábán ezért egy háztartásban éltek tovább,csak éppen el voltak válva.A viták durvábbak lettek.Aztán volt idő amikor megértették egymást volt hogy ugyan ugy ment tovább...

anyum annyira megbetegedett hogy meghall 2008.márciusában.

Én mig pici voltam csak féltem a viták hallattán,mikor felnőttem nem tudtam kinek adjak igazat,vagy egyáltalán kell e igazat adnom...

sőt igy 26évesen belegondolok,hogy miért nem léptek az iránt hogy boldogok lehessenek.Miért csak akkor váltak el amikor már mi felnőttünk.Miért nem akkor amikor nem éltük át a sok rosszat mellettük és nem lettünk lelkibetegek.

Miért nem mert lépni anya ha olyan rossz volt neki?Biztos vagyok benne hogy ha feladta volna azt a sok rosszat és mert volna lépni akkor boldogabb lehetett volna.Biztos nehéz meghozni a nagy döntést.De szerintem megérte volna.

sokszor még igy felnőttként is rémálmaim voltak amiben szüleim harcát látom.Sőt volt olyan is amiben és vertem apámat,vagyis csak vertem volna mert álmomban mindig elment az erőm mire ütöttem volna.

A rossz álmok mellett még nagyon sok negativummal kell szembenéznem az életben a szüleim hatására-amiket nem részleteznék-.

Tehát adjon neked lelkierőt a döntéshez gyereked boldog és kiegyensulyozott élete.Ő legyen az elsődleges szempont.

Sziasztok! A tanácsotokat szeretném kérni. Én egy 24 éves lány vagyok,18 éves koromban összejöttem egy nálam 10 évvel idősebb férfival. Anyósom állandóan a sárba tiport,de Ő soha nem állt ki mellettem.Őt általában ha nem dolgozott a kocsmából kellett "előszedni". Én mindent rosszul csináltam,én semmihez nem értek. (pedig az ő szőlőjükbe jártam dolgozni,és ma már disznóthízlalok stb.)A szex soha nem működött közöttünk.(úgy gondolom velem van a gond mert még soha nem sikerült elélveznem előtte sem.) Ezek ellenére 21 éves voltam amikor életet adtam Kisfiunknak.Titkon azt reméltem változni fog valami,nagyon vágytam a szeretetére és hogy foglalkozzon a Gyermekünkkel. Néhány"aranyköpése" a gyerek születése után: Minek beszéljek hozzá még úgysem érti! Nem etetem meg a kutyát mert nem az enyém! Stb.

Anyósom állandóan beleszól az életünkbe,én meg már egy idegroncs vagyok. Egy évvel ezelőtt megelégeltem és a szerelem is elmúlt. Elmondtam neki és azt is hogy elhagyom,de még mindig együtt vagyunk,mert belém magyarázza hogy az a gyerek érdeke hogy mi együtt maradjunk.És hogy nagyon szeret minket,meg belehal ha elhagyom.Pár dologban sokat változott,segít otthon,többet foglalkozik a Kisfiunkkal,de már késő,nem tudom neki elfelejteni azt a sok fájdalmat. Nem tudom mit tegyek. Kíváncsi vagyok a véleményetekre Ti mit tennétek? Előre is köszönöm!

ziasztok!szeretném ha segítenétek, mert az elmúlt időben van egy hatalmas dilemmám amit úgy érzek nem tudok már magam megoldani.

A témával kapcsolatos:19éves leszek a barátommal 1éve vagyunk együtt, előtte másfél évig egy olyan pasival voltam akivel egyáltalán nem élveztem a sexet, színleltem is és nem is szerettem.

háttértörténetként elmondom hogy nagyon szörnyű gyerekkorom volt, állandó költözések, sehova nem tudtam beilleszkedni, mindenki utált. Anyámék katolikusan akartak nevelni, minden héten mise, és ők is és a nagy szüleim is csak 2-3x szexeltek életükben csakis gyermeknemzés céljából, engem is igy neveltek, mikor megtudták hogy van barátom 17évesen azóta és előtte is mondjuk, én vagyok a kur. a meg a fekete bárány a családba, lelkileg és testileg is terrorban tartottak mindig. kikészültem az évek alatt.

Apám egy papucs, anyám midnig azt csinált vele amit akart, mindig csak veszekedéseket láttam és hogy egymást verik. kémkednem kellett apám után, ő pedig csalta anyámat stb.

Ebből kifolyólag halálosan félek attól, hogy olyan leszek mint ők, ugyanis a mostani barátom akivel 1éve vagyok együtt ő is szótlan és határozatlan és mindent megtesz értem, nem bulizik, nem haverozik, nem csajozik, én vagyok neki csak. Én heves, hirtelen haragú vagyok, és anyámra hasonlítok, és egyre jobban rettegek a ténytől, hogy olyan kapcsolatom lesz mint az övék(mert ált. a lány gyerek olyan férfit választ akaratlanul mint az apja)Nem találkozunk sűrűn ezért meg sem unjuk egymást.

De van egy hiba ami egyre jobban fáj, főleg az elmúlt hónapban. Vele sem mentem el az 1év alatt. . Vele élvezem a szexet, bár van amikor nem(főleg mikor anyámék felhúznak idegileg, ami szinte napi rendszerességű, és úgy érzem az életem össze van kuszálódva), de már nem tudom elviselni, hogy nem jutok a csúcsra, és egyszerűen koncentrálni sem tudok a szexre és kedvem sincs sokszor. miért van ez?

már arra is gondoltam hogy öröklődött a frigidség vagy másik pasival talán élvezném aki idősebb pl és még ismeretlen?Van egy ember aki úgymond megtetszett az elmúlt egy hétben, de nem ismerem csak láttam párszor, és sokszor eszembe jut, hogy vele talán jobb lenne vagy bármi?De lelkiismeret furdalásom van, hogy így érzelmileg megcsalom a barátomat, és hogy talán kiszerettem volna belőle?

kérlek adjatok tanácsot mit tegyek?

most érettségiztem, elköltöztem otthonról, és úgy érzem felborult az életem,nemtudom mit akarok, vagy mit tegyek. Lehet hogy valamit kihagytam, de ha írtok megírom.

köszike:S

Lehet hogy Ő is itt van az oldalon valahol valamilyen általad ismeretlen néven. Olvasta a panaszodat. Kicsit gondolkozott az itt leírtakon.

Ez most egy fordulat, nem tudom engedj - e a " csábításnak ".

Itt már tényleg azt írom : a te döntésed mit teszel, tegyél.

Tegnap felhívott. Mondta,h hiányzom neki. Szeretne hozzám bújni és csak ölelni.

Rákérdeztem,h akkor is akar, ha nem teszem meg ,amit kér, erre azt mondta, hogy igen....bár az nagyon fontos neki.

Ha régóta vagyunk együtt, és eddig működött, csak most van valami bibi, Nme hagynám el a párom.

Kittus, lépjél le illetve hagyd ezt a fickót, jól mondják itt páran.