Ha anyagilag sokat segített/segít a szülő az feljogosítsa arra, hogy mindenebe beleszólhasson? (beszélgetés)

egyáltalán nem jogos! ha ad akkor azt minden hátsó szándék nélkül adja, és ne vágja az ember szeméhez, ne éreztesse hogy ő adott stb..

no én kivágnám...

Most komolyan mondom:ha nektek kell segitség nagyon és nem tudod megoldani akkor segitsen csak. De ha igy viselkedik én nem mennék ki ha csengetne..

mennyi pénzről van szó??mennyit segitett kb?

Sibetti:Mintha én irtam volna a te soraidat:(

Sajnos gkhenrietta,én se tudok jobbat irni,naálunk is ugyan ez van csak az én szüleim ilyenek ők 160km-re laknak tőlünk de mostmár 1hónapja nem is érdeklődnek az unokák felől mert,szépen közöltem vele,hogy idestova 40éves leszek ne ő mondja meg merre mehetünk...........Mert nek van pénze.Na annyi külömbséggel hogy ő nem segit csak beledumált idáig mindenbe,áááá rettenetes!Én meg azthittem egyedül vagyok ezzel!!!!!

orulj nki, h olyan messsze van! :)

probald meg vele megbeszelni, valoszinu nem fogja erteni, majd ha eleg kiborult leszel, akkor majd megmondod, hogy inkabb ne jojjon. Az meg lehet jo par honap!: )

Sziasztok!

Hát elég hosszadalmas lenne mindent leírni. Az a lényeg, hogy anyósom sokat segített nekünk anyagilag. Azért írom múlt időben, mert ezentúl, ha össze is veszek vele, nem leszek hajlandó még az unokájának szánt pénzt sem elvenni tőle.

Sajnos többször rá voltunk szorulva. Mi kétszer kértünk tőle, akkor muszáj volt. DE minden esetben vissza akartam fizetni, de sohasem engedte. A többi alkalommal én másképp akartam megoldani a dolgot, de ő adott, amit szintén vissza akartam fizetni neki. A három negyed része ezeknek a névnap, szülinap, karácsony stb., az ezekre kapott pénz.

Először, amikor ideköltöztem vele laktunk. Minden rendben ment, majd egy év múlva külön költöztünk. Itt már jelentkezett némi gond, de nem nagyok. Aztán összeházasodtunk, és három évre rá jött az unoka. Na innentől aztán teljesen megbolondult. Az esküvő körül még nem igazán, de amikor terhes letten, főleg, amikor megszületett a kisfiam, azóta nagyon. Nem tanácsot adna, vagy elmondaná a véleményét, hanem parancsolgat. Pl. amikor hazajöttünk a kórházból és eljött segíteni fürdetni a picit, akkor is nekiállt parancsolni, hogy én mennyek a férjemmel a vizet engedni, az az én dolgom. Persze ezt sokkal erélyesebben. Meg egyszer átjött hozzánk, aztán elkezdett szintén vergődni, hogy azonnal menjünk csináljunk teát neki, mert minden nap meg kell innia 2 dl folyadékot. Egy kb. 1-2 hetes babának. De ezt is parancsolva. Rengeteg ilyen dolog van és nem csak a gyerekkel kapcsolatban. Ja és ő ezeket nem veszi észre.

Sok dolog van még. Az én szüleim sem tökéletesek, ott is vannak gondok. (ha érdekel valakit leírok a többit is) A páromnak csak az anyukája él. Ő pár utcával lakik messzebb, az én szüleim 300km-rel tőlünk.

Meg lehet-e oldani még normálisan ezt a helyzetet szerintetek??