Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Gyógyult hipochonderekkel beszélgetnék! fórum

Gyógyult hipochonderekkel beszélgetnék! (beszélgetős fórum)


12. Gabri2
jan. 10. 10:07
Sziasztok!Él még ez a fórum?
2017. okt. 7. 07:56
Epervirág! Volt egy ilyen sejtésem. Mondjuk mindig is úgy gondoltam, hogy az embernek saját magának, fejben kell megoldania mindent. Minden fejben dől el. Tök jó, hogy realista vagyok, csak még nem tudom ezt hogy csináljam. :-D
10. sanyinak (válaszként erre: 9. - Epervirág)
2017. okt. 6. 18:44
A tüdő embóliának nem volt konkrét oka, hogy azóta is rettegsz?
9. epervirág (válaszként erre: 8. - Timi8127)
2017. okt. 6. 18:39
szia!Én pánikbeteg is vagyok meg hipochonder is.Én járok szpiholugushoz,de nem igaán segit ez sem.Nekem akkor erősödött fel mikor elveszitettem a munkámat.Amugy ez az egész azota van amiota a tüdőemboliám volt.
2017. okt. 6. 18:13

Sziasztok!

Nem tudom olvassa-e valaki még a topicot. Hipochonder vagyok, ami egész kezelhető volt, amíg dolgoztam. Amióta kisbabám van, totál felerősödött rajtam az érzés. Leginkább abban látom a probléma forrását, hogy aggódom, itt legyek neki, amíg szüksége van rám. Pszichológuson gondolkodtam már. De van itt valaki, akin segített?

7. Adri111 (válaszként erre: 6. - Linda_24)
2014. aug. 20. 12:02

Szerintem ez az egész pont a kiköltözés miatt erősödött meg nálad. Ha nem is érzed konkrétan, de esélyesen elég nagy teher ez neked belül, és ez kihozza a hipochondriát.


Én ráadásul ott tartok, hogy pajzsmirigy alulműködést találtak nálam véletlenül. Erre még csak nem is gondoltam, hogy ilyenem lenne. Aztán beutaltak uh-ra és találtak 2 csomót a pajzsmirigyemben, amiről mintavétel azt mondta, hogy esélyesen jóindulatú, de a doki azt javasolta vegyük ki az egész pajzsmirigyemet!!!! Nagyon kétségbeestem, gondolhatod... Elmentem másik dokihoz, aki szerint meg csak az egyik csomó van ott, a kicsi, ami meg olyan kicsi, hogy kb mindekinek képződik a pajzsmirigyében ekkora és szerinte egyelőre nem kell semmit tenni vele... most nem tudom mihez kezdjek... nagyon ki vagyok borulva. :( Állandóan rámjön a pánik meg a sírás. De próbálom nem kikészíteni vele a körülöttem levőket. :/

6. Linda_24 (válaszként erre: 4. - Adri111)
2014. aug. 20. 09:57
Elég fiatal korom ótade igatából nekem is eddig ahogy jött, úgy tűnt is el! Mostanában mióta külföldön élek,egyre gyakrabban, egy ideig otthon voltunk, most visszaöltöztünk, azóta napi szinten.. hol szívroham, hol tüdőembólia, a rák persze nálam is állandó,mikor éppen hol fáj, de volt már nekem még mélyvénás trombózisom is.. -.- most épp egy mandulagyuladással szenvedek, de míg nem sikerül kint újra elhelyezkedne, még biztosításomsincs... biztonságérzet nulla na meg valószínűleg az általad leírt dolgokis mind igazak rám.. orvosnál még nm voltam, mert míg hazajártunk, az ingázás miatt nem sikerült eljárnom, utána anyagi okok miatt és most... de már ehéz ezzel együtt élni,mert mikor bepániklok,a szívem rendesen ki akar szakadni.. a gáz az egészben, hogy tuom, hogy ez nem normális mégse tudok tőle megszabadulni! :/
2014. aug. 19. 21:28
Amikor fiatalabb voltam én is mindig paráztam a betegségektől. Lestem, figyeltem a jeleket magamon. Meg orvoshoz futkoztam minden aprósággal. Aztán, ahogy múltak az évek ez el is múlt szépen. Most már sokszor azokkal a dolgokkal sem foglalkozom, amikkel kellene...
2014. aug. 19. 17:21

Nekem gyerekkorom óta megvan. Már oviban is olyanoktól féltem, hogy gombóc van a torkomban és megfulladok. Aztán később attól féltem, hogy megvakulok, majd amikor már idősebb lettem és megismertem a betegségeket, akkor jött a nagy mumus, a rák. Az amolyan állandó alap félelmem a mellrák volt, de rettegtem már melanomától, tüdőráktól, agydaganattól stb. De voltak egyebek is mint pl sklerozis multiplex. Még zsibbadtam is, meg nem tudtam mozgatni a lábujjaimat... ennyire magamba beszéltem...

Mióta egyre közelebb vagyok ahhoz, hogy gyerekem legyen, egyre jobban jönnek elő a meddőséggel kapcsolatos félelmek is.


Nálam mindig szakaszosan jött elő, és pár hétig, vagy pár hónapig tart. Utána egy ideig eszembe se jutnak ilyen hülyeségek. Leginkább stresszesebb szakaszaiban jelentkezik az évnek.


Nem is a betegségektől félek, hanem a haláltól és attól, hogy olyan betegség ér, ami miatt nem tudom folytatni az életemet normál módon, ahogy szeretném.

Nem nagyon vagyo otthon a pszichológiában, de egyszer néztem egy videot erről. Ő is azt mondta, hogy ez valójában félelem a haláltól, félelem attól, hogy nem érünk meg olyan dolgokat az életben, amiket szeretnénk, nem érjük meg, hogy minden megtörténjen velünk, amire vágyunk, illetve, hogy a már elért dolgokat nem tudjuk kiélvezni a korai halál miatt.


Az elég régóta nálad mit jelent pontosan? Voltál már pszchológusnál ezzel?

2014. aug. 19. 16:54
Nálam elég régóta tart, de az utóbbi pár hónapban azt hiszem mondhatom, hogy a nap minden órájában és percében! Szinte mindig van valami, amiben épp "bele akarok" halni. Vagy nem létező dolgokat produkálok, vagy apró meglévő tüneteket túlzok el! :/
2014. aug. 19. 15:30

Szia! Sajnos a legyőzéshez nincsen tippem, de én is hipochondriával küzdök. :(

Nem az év 365 napjában, de szakaszosan újra és újra előtör. Rendes kezelésen nem voltam ezzel kapcsolatban, nem is igazán tudom, hogy létezik-e, de egyetemi pszichológussal beszéltem erről, kicsit talán segített is átvészelni egy ilyen pánikos életszakaszt.

Nálad mennyire súlyos ez a dolog? Mióta tart?

2014. aug. 19. 14:44
Hipochonder vagyok, szeretnék olyan emberekel beszélgetni, akik érzik ennek a betegségnek a súlyosságát, és akiknek van már tapasztalatuk a legyőzésében!

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2019, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook