Mi a gyógymód hipochondriára? (tudásbázis kérdés)

Meg kell tanulni hinni az orvosnak és a leleteknek.Mese nincs.:(

Meg kell érteni,hogy a homeostasis miatt nincs igen súlyos,nagyon rejtett és felfedezhetetlen halálos betegség.Ami az életet veszélyezteti,azt nem szoktuk két lábon hordani.Ami kevés kivétel van,azt vizsgálat meg egyértelműen kizárja.

Bízni-bízni-bízni.

Még jó h nem vagyok hipochonder, mert orvosfóbiám van, így nem hiszem, hogy bármivel orvoshoz fordulnék, inkább otthon szenvednék míg bele nem halok a kitalált bajomba... :S

Régen rám is mondták h hipochonder vagyok. (a gyomrom fájt, és nem tudtam enni, úgy éreztem megakad a falat vagy ha le is ment, rögtön visszajött), de mivel nem találtak betegségre utaló jelet, pszichiáterhez küldtek. Aki megállapította h pánikbeteg vagyok.

Nem tudom, miért mondták rám anno h hipochonder, hiszen nem éreztem magam betegnek, inkább csak a kajákat hittem megbetegítőnek (de hát van benne igazság, nem? :S)

Egyik barátnőm viszont valódi hipochonder, de ő azért csinálja, hogy középpontban legyen. Ha pl. társasági esemény van, sokan vagyunk együtt, és nem ő van középpontban, rögtön bejátszik egy rosszullétet és amikor már mindenki eléggé pátyolgatja elkezdi a szörnyű "betegségei" felsorolását. Szidja az orvosokat, a rendszert, a sorsot egyszóval sajnáltatja magát rendesen.

nemtom mi rá a gyógyszer.

Valamelyik nap eszembe jutott, hogy nálam nagyobb hipochonder nem létezik.... Kissé vicces történet:

Ukrajnai kirándulásunk alkalmával elég közel kerültünk csernobil-hoz. A mérőműszer szerint is magasabb volt a normálisnál a sugárzás...Féltem tőle nagyon, hiszen rengeteg ember beteg lett a csernobili katasztrófa miatt. Egy hetet töltöttünk el a közelben, aztán hazajöttünk. Itthon elkezdett fájni a nyakam, majd egyre inkább kitapinthatóvá vált egy gumó a nyakam bal oldalán. Napról napra nőtt, és egyre jobban fájt. Persze én már meggyőződtem róla, hogy halálos pajzsmirigyrákom van. Végül már annyira fájt, hogy egy hét után el kellett mennem a orvoshoz. Ő megvizsgált, majd közölte, hogy szerinte az egyik fogammal lehet gond. Mondom neki, hogy a fognak mi köze a pajzsmirigyhez? Azt mondta semmi, mivel a pajzsmirigy nem is ott van, ahol nekem fáj... mivaan??? Mire hazaértem, se fájdalom, se duzzanat, semmi. Megfogadtam, többé nem megyek semmivel dokihoz, annyira gáz volt... :)

Sziasztok!

Sokáig küzdöttem én is ezzel a "betegséggel". Nálam akkor tört ki először,amikor autóbalesetet szenvedtem, és felépültem belőle.

Még sulis voltam,tehát nagyon ráértem magammal foglalkozni. Jött az érettségi, a stressztől szúrt és görcsölt a hasam, de én kitaláltam, h vakbélgyulladásom van. Még orvoshoz is elmentem vele:) Aztán jöttek a dolgos hétköznapok, közben összekerültem a párommal,majd hamarosan összeköltöztünk, és nem volt időm na meg energiám foglalkozni magammal.Néha még most is előtör belőlem, de már nem olyan durván. Az érdekes az, hogy mindig valami betegségkörül forogtak a gondolataim. Pl. volt ez a vakbélgyulladásos dolog.Hónapokig kínoztam magam vele.Aztán lett az elfertőződéstől való félelem. Még a legapróbb sebeket is - amire senki nem szentel figyelmet - betadinoztam és ragtapaszoztam. A család nem nagyon érti meg ezt, csak az,aki hasonló cipőben jár. Szerintem próbálja meg magát mindenki elfoglalni, ne legyen szabad óra,amit gondolkodással töltünk, fáradjunk el úgy h ne legyen energiánk betegségeket kitalálni...

szisztok!

van még valaki ebben a témában fent?

Szerintem a mozgásterépia hatásos lehet, érzem most egy kicsit ahatását, de még többször kell eljárnom h ne kínozzam magam hülyeségekkel.

ti mit csináltok h "kigyógyuljatok"? :)

Sajnos ismerek ilyent. Neki mindegy milyen betegséget talál, az a lényeg, hogy beteg legyen.

Ha pl a gyomrát találta betegnek, megkértük vesse alá magát egy gyomortükrözésnek, amit az orvos ajánlott, hogy megtudja mekkora a baj. Azóta a gyomra soha nem fáj.

Egy másik ismerős is ebben szenved, szerintem ez abból fakad, ha beteg, akkor a család, rokonság figyelme rá irányul. Gyűjti a gyógyszereket, minél drágább, annál jobb alapon. Vele is ez történt: elbeszélgetés: Mi a baja, tüneteket mondjon, ne diagnózist, hiszen ő a beteg, az orvos majd megdolgozik a pénzéért. Közben kiderült, hogy van olyan baja, amivel tényleg beteg, már legalább 40 éve, de nem foglalkozott vele, mert minden más divatos "betegség" fontosabb volt neki.

Néha előfordul versengés családban, baráti körben: "Ki a betegebb " témakörben. ...s hogy ne maradjanak alul, kreálnak maguknak nagy bajokat.

Általában nem veszik észre, ha valaki mellettük tényleg beteg, netán jóval betegebb, mert annyira saját magukra fókuszálnak.

Ez utóbbinál egy háziorvos-váltás jól jött.

Új háziorvosa keményen beszél vele, amikor képzelt betegséggel áll elő, de a legnagyobb szaktudásával segíti, ha tényleges betegségről van szó.:))

Az előbbi addig megy, amíg a képzelt betegségeihez nem talál magának háziorvost.

Komolyan kérdem ha olvassa orvos:

Van olyan, hogy valaki CSAK februárban asztmás, a többi hónapban nem???

Sziasztok!

Nekem is volt egy nagyon régi kolléganőm, aki ebben a betegségben szenvedett.

Nos odáig fajult a dolog hogy beteg lett. Nem tudták úgy meggyógyitani, hogy hitte volna, nem beteg már.

Nem tudom. Dokit kellene megkérdezni.

Sziasztok!

Mi a teendő abban az esetben ha valaki egyértelműen hipochondriás tüneteket mutat (évek óta, és persze minden lelete negatív), de egészen biztos, hogy ezt nem látná be. (soha, semmiképpen)...lehet-e úgy gyógyítani valakit, hogy ne vegye észre mit csinálunk???

Sziasztok!

Mi a teendő abban az esetben ha valaki egyértelműen hipochondriás tüneteket mutat (évek óta, és persze minden lelete negatív), de egészen biztos, hogy ezt nem látná be. (soha, semmiképpen)...lehet-e úgy gyógyítani valakit, hogy ne vegye észre mit csinálunk???