Gyermeket szeretnék...de mire? Akinek nincs munkája az mire is tudna vállalni egy kisbabát? Szerinted? (beszélgetős fórum)
na, hát mi is úgy tervezzük. :) de gondolom nem árt ha tudsz görögül. :) mert én csak angolul és németül tudok, ezért kacsingatunk anglia felé, meg ott van ismerősünk. de ki tudja mit hoz az élet, egy bizonyos pontig azt mondtam hogy szeretem a hazámat, nem megyek el, de aztán rájöttem hogy nem éri meg.
Én olyannyira kint vagyok, hogy lassan 7 éve itt is élek. Amit a tv-ben mondanak, az egy dolog. Még a nagy görög csőddel együtt is jobb a helyzet itt. Főleg itt vidéken. Ja és itt az emberek még emberek. Ha nincs nálam annyi pénz, amennyit költöttem a szemben lévő szupiban, akkor nem csinál belőle ügyet a tulaj (persze itt 20centről beszélek, nem több Euroról). Nagyjából 30 magyar él csak abban a faluban, ahol én is.
mi vagyunk azok aki le akarnak lécelni innen :), ha lehetne végleg. nyomor, munkanélküliség, ha van is éhbérért. nincs gyerekünk, hitelünk,csak egy kis indulótőkét kaparnánk össze, mert ugye anélkül nehézkes. de jó volt hallani ezt most, mert itt sok hozzáértő azzal kezdi hogy kint sem jobb. de egy se volt még kint...
Kedves vt78!
Engem borzasztóan felháborít a hozzáállásod. Először leírod, hogy 20ezer Ft-ból élsz és másoktól kapott ruhákba öltözöl, nincsen munkahelyed, aztán meg leírod ezt: "Van egy lakásunk, be van rendezve, még akad némi tartalék is. . . szerényen élünk igaz de nem szenvedün hiényt semmiben, amire szükségünk van, azt megtudjuk venni. ." Komolyan mondom nem értem... Ha annyira gyereket akarsz és azt mondod ebben csak a pénz akadályoz meg akkor miért nem keresel munkát??? Elhiszem, hogy nem vagy teljesen egészséges, de az a tapasztalat, hogy azok akik nem 100%-os munkaerők még jobban el tudnak helyezkedni mint akiknek 2 diplomájuk van. Én kis városban lakom, és mindenhol az ilyeneket keresik. Nagyvárosban meg főleg. Szóval szerintem siránkozás helyett munkát kéne keresned, aztán 1-2 év múlva vállalhatsz gyereket.
Ja és kedves vt! A gyerek lemondásokkal jár! Az utolsó falatomat is a gyerekemnek adnám ha arról lenne szó. Boldogan lemondok a luxuscikkekről. Elárulom, hogy akárhány dipotriás szemüveget is árulnak, nem fontos a méregdrága kontaktlencse. Ja, hogy úgy nem vagy olyan szép? Hát ezt jelenti a lemondás.
Elnézést ha megbántottalak, de ennek ki kellett jönnie.
Valaki irta, hogy a mamája már nem ellenzi a külföldöt, sőt... Tudjátok hányan járnak ki ide fiatalok szezonra dolgozni? Rengetegen. Lehet, hogy a 900Euro/hónap egyeseknek nem sok, de akik szerencsések, azok 3-4 hónapra találnak itt munkát, úgy, hogy esetleg a munkáltatójuk adja a szállást és a kaját is (bár ez egyre ritkább), igy a 900 akár tisztán a zsebében is maradhat az illetőnek havonta. Nagyon sokan jönnek, és egyre többen fognak.
Hidd el,mindent meg lehet oldani.Pláne ha már ott van a gyerek,az nagyon nagy erőt ad!!!Én őszintén szorítok nektek!
Na én aztán teljesen megértem a döntéseteket, és csak annyit mondanék, hogy: BRAVO!!!!! Le a kalappal előttetek, és helyesen teszitek. Az ilyen embereknek szivesen ajánlgatom én is a segitségem, mert megérdemlik. Irok privit.
Megértelek, és én ugyanezt tenném a helyetekben!
Köszönöm szépen.Ez jól esik.Bár a lelkem mélyén tartok a jövőtől...Sok rossz történt mostanában...meg régebben is...Remélem már a jó dolgok következnek.
Én is megértelek,és ugyanezt tenném!!!!!!
Szia! Én nem ítéllek el. Teljesen megértelek titeket.
Szisztok!Még csak a cím elolvasásáig jutottam...Babavállalás sajnos nem mindig egyéni döntés.A párom már egy éve nem talál munkát,ha talált is,elhívták,aztán nem fizettek...
Kiderült,hogy természetes úton nem lehet babánk,mert nagyon kicsi nála a sejtszám,és nem is nagyon mocorognak a katonák,és ha most nem vágunk bele a lombikba,lehet,h jövőre már nem is lehet saját babánk..Úgyhogy nekivágtunk,még így,ilyen helyzetben is...Lehet most többen azt mondják,felelőtlenek vagyunk.De ha már jövőre nincs remény?Semmit sem tudtak mondani az orvosok,h mitől csökken,és mi lesz mondjuk fél év múlva....
felejtsd is el! :) mások hülyeségén már csak nem idegesítjük magunkat. :)
nem, de az viszont vígasztal, hogy két ember van itt aki ezt megérti, kettő meg itthon.. a párom és az apukám. :( Na igyekszem elfelejteni gyorsan, és továbblépni, azt hiszem csak így van esélyem. köszönöm! :)
majd mindjárt jön valaki aki lehurrog, hogy pont azért van ma ennyi adósság mert akkor jó volt, meg stb stb. :) meg maradi aki arra vár hogy blablablabla... ki van az már rég fizetve pedig... a kapitalizmus meg döglődik, alig van kereslet, ami, mint én gondolom a kis csökött agyammal, hogy az egyik alapeleme annak. de nem baj, van rá megoldás, a módszeres alig feltűnő népirtás. nem ám az hogy hogyan lehetne a keresletet növelni, de nem ám. na megint lázadok, aranyanyám. :)
Azt hiszem, az utolsó mondatoddal nagy igazságot mondtál. Egyébként én mindig fucsán hallgatom, amikor szidják a kommunizmust. Én azt láttam, hogy bár apukám és anyukám sokat dolgoztak, de tudtak házat venni a 3 gyerek mellett is. Tényleg mindig volt mit ennünk, mindamellett volt mit felvennünk, ha valóban nem is márkás cuccok, egy nyáron legalább 1x eljutottam táborba, és tuti, hogy az egész család együtt is el tudott menni valahová nyaralni. Megfizethető volt a Balaton, és imádtam (hiába van most mellettem a tenger, én már évek óta Balatonra vágyok nyáron). Szóval: nekem azért csupa szép emlékem van ám a kommunizmusról, és anyu sem szidja, főleg összevetve a jelenlegi helyzettel. Volt Tojás samponunk, ami tökéletesen jó volt, és most is venném, ha lehetne itt kapni, nem volt Kinder Bueno, de volt Boci csoki, és annak is örültünk. Volt a Derűsben (a lakásunkhoz közeli nem is tudom mi volt, talán olyan kis beülős kávézós izé) csoki, vanilia és puncs izű fagyi, az is jeges, és mégis boldog voltam, hogy volt. A nagy demokráciával azt kapta az ország, hogy megváltozott az emberek értékrendje, és ahogy irtad, eltűnt az egyensúly, a középosztály.
ezzel nem vagy egyedül, de gondolom nem vigasztal. :) ha panaszkodsz, akkor azért fogják a nyelvüket köszörülni. egyszerűen ilyen az ember...
olyan régóta be vagyok fordulva... nem jutok egyről kettőre.
és ennek a tetejében meg ebben a szutyok faluban csak ezt hallom.
nem értem, nem fogom fel hogy egyesek miért hiszik azt hogy nekem jó így, mikor alig tudom magam etetni, de nem panaszkodok tán ez a baj?
Próbálj nem foglalkozni vele!Tudom,könnyű mondani.
Mit tud más a Te életedről?!Semmit.Okoskodni a legkönnyebb.
óh, mennyire átérzem... könnyű más faxával foglalkozni, igen. senki nem éli helyettünk az életünket, így fogalmuk sincs mi miért van. csak azt látják hogy nincs gyerek, nincs meló, nincs semmi. és a saját kis nyomi agyukkal kikombinálják hogy lusta az ember és stb... én az olyannak azt szoktam mondani mutasson egy álláshirdetést ami nem kamu, vagy kifizetheti a lagzimat, és csend is van rögtön. :D ma elcsodálkoztam a saját mamámom, van egy természete, de ma azt mondta hogy ki kell menni külföldre, bármi áron, itt egyre csak rosszabb és rosszabb. soha nem mondott ilyet még, mindig lenézte azokat akik kimennek, és eljutott idáig. hát érdekes.
Ez így van,a mi korosztályunk(persze vannak kivételek)egészen más példát látott,mi magunk dolgoztunk meg azért,amink van.
De sajnos más világot élünk,pedagógusként pedig elkeserítőnek látom,mikor a gyerekek gúnyolják egymást,már tizenévesen az számít,hogy kinek milyen cucca van :( Meg a szülők egymásnak esnek szülőin,hogy miért csak a közelbe menjünk kirándulni.Mert van,aki megteheti,hogy az ország másik végébe menjünk,van,aki nem.De inkább a közelbe,hogy mindenkinek legyen élmény,mert erre fog emlékezni.De sajnos ezt sokan nem értik meg.
Egyre több a kisebbrendűségi érzéssel küzdő gyerek.Illetve sajnos a túl nagy önbizalommal rendelkezőké is.Valahogy nálunk még volt egyensúly,volt középosztály.
ma nagyon kiakadtam. és eszembe is jutott valami.
Párommal munkát keresünk, ő most úgy néz ki talált is. Viszont a bérlet 14 ezer, ezért épp hogy csak ki tudjuk fizetni... ma megkaptam a dokitól ( páromnak mondta ) hogy miért nem dolgozok vagy tanulok... nemtetszését fejezte ki.
Úgy utálom mikor más velem foglalkozik. Most mit magyarázkodjak neki? Egyszer már elmeséltem hogy nincs anyu meg apu aki támogasson de már régóta.. ezért nemtudok tanulni menni, pedig szeretnék nagyon!
Dolgozni meg a bérlet drágasága miatt, a környező kis településeken is körülnéztem.. mit nem lehet ezen felfogni? Komolyan azt hiszik ezek az emberek hogy én jókedvemben ücsörgök itthon? Megőrjít ez a lakás már!
Aztán eszembe jutott hogy kaptam olyan tanácsot is hogy miért nem szülök ha nem dolgozok...
Most őszintén szerintetek normális az ilyen? Hova szüljek, mikor nincs munkám, ezek azt hiszik hogy nem akarok dolgozni!
Úgy, de úgy elvették az életkedvemet megint.. :(
A kapitalizmusban nincs kiszámíthatóság, aki erre alapoz, az eléggé le van maradva.
Egyébként én biztosan nem szülnék munka nélkül.
az első dolog, hogy valóban akarsz-e ygereket.
ha igen, akkor ne várj túl, soká, nem tudom hány éves vagy egyébként, de 30-on túl már ne sokat gondolkozz.
a másik, hogy a gyereket nem csak az anya tartja el, hanem közösen a szülei.
te csak a saját jövedelmedről írsz. a férjednek, párodnak sincsen jövedelme?
vagy ő nem akar gyereket?
ez a döntés közösnek kel hogy legyen.
Mi is hárman voltunk testvérek, a szüleim albérletbe költöztek fel egy csöpp, Hajdú-Bihar megyei faluból Pestre, 3 műszakban dolgoztak, és mindig volt mit ennünk, de valahogy meg sem fordult a fejemben (akkortól, mióta emlékszek), hogy nekem csilli-villi márkás cucc kell. Viszont megtanultam, hogy mindenért meg kell dolgoznom, és az az enyém, amit én szerzek meg magamnak. Megtanultam eltartani magam, megtanultam dolgozni, megbecsülni azt, amit a pénzemből vettem, megtanultam megosztani a dolgaimat másokkal, megtanultam segiteni másokat/-on. Nekem minden tárgy, amit a lakásunkba vettünk kincs, mert mi vettük, nem kaptuk. Örülök, hogy nem egy gazdag család elkényeztetett gyerekeként nőttem fel, mert mindaz, ami most értéket jelent a számomra, az talán nem jelentene semmit. Persze nyilvánvalóan a szülő arra törekszik, hogy a gyerekének jobb legyen, ahogy én is arra fogok törekedni, hogy az, amit én nem kaptam meg (nem anyagi dologra gondolok), abban a gyermekem ne szűkölködjön. De mindazokat az értékeket, amiket én kaptam a szüleimtől az életre vonatkozólag, remélem, hogy tovább tudom majd adni a gyerekemnek is. Itt sincs ám kolbászból a kerités, itt is nehéz, bár azért nem annyira vészes a helyzet, mint ahogy a média zengi.
Igen, nincs gyerekem, de hidd el, hogy már előre gondolok az ilyen kérdésekre. Keresztanyum 38 éves lesz idén, 3 gyerek édesanyja. Van egy pici lakásuk, egyetlen gyerekszobával, az Ő hálószobájukkal és egy nappali+konyhával, valamint egy csöpp fürdőszobával. A gyerekeknek megvan mindenük, ami KELL. Persze nincs Nike kabát, nincs Nike cipő, nincs minden hónapban csilli-villi új autó, új baba, új bárakármi, és valahogy azt látom Rajtuk, hogy elégedettek azzal, ami van. Nem tudom, hogy kell majd csinálnom, hogy hasonlóképp elégedett legyen majd a mi gyermekünk is azzal, amije van, de igyekszek majd. Tudom, hogy az óvodában, iskolában, kikerülhetetlen a találkozás a "jobb" meglátásával. Nem tudom, mit hoz a jövő, nem tudom, hogy fogom csinálni. Egyet tudok: nekem a gyermekáldás most a legfontosabb (persze a kérdések adottak bennem)!
ebben neked igazad van, DE neked már van egy. Angicának nincs (nekem sincs) így mondjuk azt, h vállalnánk sok sok lemondás árán.
És végig gondolva azt, ahogyan én felnőttem, nekem sem aranyozott kanalam volt, meg minden huncutság, de a szüleim nevelése elég korán megértette velem, azt, hogy egyrészt, akkor lesz, ha teszek érte (ergo fiatalon kötelességre neveltek) másrészt, h nem vagyok attól kevesebb, ha nincs márkás ruhám, sőt a másik sem több, csak gazdagabb. Egészséges értékrendre neveltek pici koromtól fogva és szerintem ez sokat számít.
További ajánlott fórumok: