Gyerekszerelem, avagy szerelmes a kislányom . :) (beszélgetős fórum)
elhiszem hogy nem könnyű egy kiskamasszal :)
a gólya-jeled láttán majdnem szívinfarktust kaptam :D
be ne jöjjön egyelőre, nagy kakiban lennék :)))
majd 5 év múlva ha kérhetem :P:P
amúgy köszönöm, aranyos vagy :)
hát, hidd el, az ember úgy is nagyon sok hibát vét, ha egyébként nagyon tudja, mit, és hogyan kellene jól csinálni...
tudod: a pokolhoz vezető út is jó szándékkal van kikövezve)))
Nekem a lányom most 13. éves, és mindenen felkapja a vizet, semmi nem jó neki, és mindig az övének kellene az utolsó szónak lennie...
igyekszem túlélni ezt az időszakot, és mindig a serpenyő másik oldalát nézni, a rengeteg jó tulajdonságát...
de jó ilyet hallani mástól is :) engem nagyon zavar, hogy sokan legyintenek a gyerekekre: te ezt nem érted, ez nem szerelem, ehhez még kicsi vagy stb...
megérti. mindent megért, csak úgy kell neki elmondani, hogy értse :)
okosak a gyerekek. sokkal okosabbak, mint némely felnőttek gondolják.
Ja ... és már elég régen, történt velem igazán érdekes dolog, amikor nem éppen, helyesen cselekedtem, ugyanis majdnem elvettem szegény kicsi kedvét a szerelemtől, de Hál' Istennek, azóta is tart az 'édes románc '
Írtam is róla egy történetet még akkor, leírtam pár idézetes oldalra, és örömmel fogadták. :)
Remélem azért nektek is tetszeni fog.
Tegnap este kis húgommal aludtam.Egyszer csak megkopogtatta a vállam*.*
-Tesó!Nem tudok aludni!:(
-De...Aludj!
-Ajhh...nem tudok.
-Átöleltem és megkérdeztem:-Mert mi a baj Kicsi?*.*
-Szerelmes vagyok tudod?-mondta a 6éves húgom.
Tudod a Boti az óvodában mindig csak velem van,mindig engem ölel át, engem puszil meg,és ha csak ülünk egymás mellett és rám sem néz, akkor is tudom hogy engem szeret! Jó érzés ez!:)
-Hát nem tudom Kicsi...minden jónak vége van egyszer!:[-mondtam Én!
-De ennek nem lehet vége! Szeretem:)
-De igen...vége lehet. És vége is lesz!
-Miért vagy ilyen velem?-kérdezte könnyes szemmel.
Átöleltem és bocsánatot kértem tőle.
- Vivi te voltál már szerelmes?
-Igen voltam.:[-válaszoltam...
-És ugye milyen jó volt?:)-mosolygott.
-Nem...egyáltalán nemvolt jó :[Tudod az Én szerelmem is mindig csak velem volt....mindig csak engem ölelt át, engem puszilt meg.És ha csak egymás mellett sétáltunk, akkor is éreztem,hogy engem szeret.Jó érzés volt-mosolyodtam el.*.*
-De Vivi akkor miért könnyes a szemed?:[
-Megváltozott minden...Most más szerelme...soha többet nem lesz velem újra.Soha nem ölel át újra, soha nem kapok tőle több puszit!
És az a legrosszabb az egészben, hogy mikor elmegy mellettem...rám néz,és Én úgy érzem: mintha sosem szeretett volna!:[
-Lehet hogy mégsem jó dolog ez Tesó?!Nem akarok szomorú lenni, mint Te..
.nem akarom szeretni a Botit!- letörölte a könnyem...és átölelt.:[
Már nem is értem miért beszéltem ilyen butaságokat, csak összevoltam zavarodva és persze minden kedvem elment az élettől.
Én is így gondolom, hogy a kisgyermekek számára igen is fontos az első szerelem, és ezt a szülőknek teljesen komolyan kell venni, nem csak úgy mint egy 'kis játékot'. A kicsiknek igazán fontos az, hogy eltudják mesélni valakinek(legtöbbször az anyucinak)hogy mi is történik a pici szerelmi életükben. És persze nekik sem mindegy, hogy mindezt egy érdeklődő szülőnek mondják el, aki még el is látja akár őket tanácsokkal, vagy egy olyan szülőnek, aki nem fordul érdeklődéssel a téma felé, és annyit gondol, hogy "Majd elmúlik ..kicsi még!"
Úgy gondolom, hogy az első szerelem nagyon sok kisgyerek életére kihat. Úgyhogy dédelgetni kell édes kis álmaik.
Bár lehet hogy csak Én látom ezt így, mert nekem végülis nincs még gyermekem,de van egy ennivaló kishúgom.Aki szerelmes. :)
vannak kevésbé aranyosak is a nagyfiam pl 7 évesen csalódott először mikor a nagy szerelmével el lettek tiltva egymástól.
3 évig tartott a szerelmük
nekem szilárd meggyőződésem, hogy hülyeség a felnőttek részéről mikor csak legyintenek rá...igenis, attól mert kicsi gyerek, vannak igaz érzései, és neki azok akkor a legfontosabbak...
mindig azt mondom: a gyerek az csak kicsi, nem pedig hülye....
az én kisebbik fiam 3 évesen volt szerelmes egy nála jóval magasabb kislányba (csoporttársa volt)
az elmúlt hamar de utána egy másik csoporttársába lett szerelmes és nem volt hajlandó aludni csak úgy ha foghatta a kislány kezét alvás közbe.
mikor az ovónő elmesélte dőltem a nevetéstől.
mennyire édesek :D én emlékszem, az első szerelmem oviskoromban volt :P anyu azóta is emlegeti, mert büntiben voltunk, amikor értem jött :D csókolóztunk az udvaron és az óvónéni megbüntetett :D
(biztos irigy volt a vén szipirtyó) :D:D
ja..egyébként ez a "szerelem" hosszan, 2 éve tartott ám!:-))
a mostani plátói szerencsére, már 13 éves, és halálosan szerelmes 1 éve az egyik fiatal fiú kollégámba, aki az egyik legjobb barátom)))
hmm...
aze én kislányom nagycsoportos ovis volt, amikor a 4 számára legkedvesebb kisfiút maga elé rendelte, és közölte velük, ki lesz a barátja /ők másik suliba mentek/, és ki a a szerelme /ő persze o.társ lett/...:-))
Majd miután az Imike nevű rémült kisfiú gondolom túl jutott az első sokkon, az én édes kislányom berángatta a nagy kuka mögé, hogy csókolózzon vele))))
az én kislányom már hónapok óta hűséges a "szerelméhez". bármilyen nyafogósan és álmosan érkezik is az oviba, amint meglátja a "lovagját", teljesen felpörög és kuncogva szaladgál...
édesek :)