Gyereknek lakás? (beszélgetős fórum)

Ha már valaki angolosan távozott, akkor törődjön bele, hogy az a pénz elúszott, csak a jó szerencse múlik, mi kerül vissza a gyerekekhez. Amíg ez igazából nincs lemeccselve, és lehet az ugyveddel fenyegetőzni, addig jobb ha annyit mondd az ember, EGYElORE otthagytam az ingatlanban a pénzt a béke kedvéért.

Én különben semmi gyerek oroksegvedo dologba nem mennek bele. A végrendelet megváltoztatható, a resztulajdon gaz (főleg 18 eves kor alatt).

Basszus! Nekem az k.rvára nem lenne elég, hogy menjek a gyerekekért a suliba. Én a gyerekeimmel akarnám élni az életem együtt és közösen.

Nem vagyunk egyformák, ahányan annyifélék.

A többiben van némi igazad:)

Miért is kellett volna otthagyni a gyerekeket????

Nincstelen = nincs lakása, ebben a szituációban.

Attól még van munkája, pénze és van olyan életképes, hogy a gyerekeiről nem mond le csak azért, mert nincs saját ingatlana!

Rengetegen laknak albérletben, ami nyilván hosszú távon nem kifizetődő, viszont legalább megoldást nyújt a lakhatási problémára.

Sok család is így él, nem gondolnám, hogy tőlük is csak ezért el kéne venni a gyerekeket...

Egy normálisan gondolkodó szülő nem mond le a gyerekeiről, akármekkora problémával is néz szembe, ebben a helyzetben pedig főleg ez lett volna az utolsó, ami megfordul a fejemben.

Egy válás mindenképpen trauma a gyerekeknek, törekedni kell a lehető legbékésebb megoldásra, ha van rá mód.

Azzal nem értek egyet, hogy csak azért, hogy ne legyenek kiszakítva a megszokott közegből, maradjanak az egyik féllel.

Szerintem annál a szülőnél kell maradniuk, aki a mindennapokban vállalja a szülői felelősséget és aki meg tudja oldani az ellátásukat. Ez a mi esetünkben egyértelműen én voltam. Lehet, hogy az exemnek több pénze van és ezért nem belföldre, hanem külföldre tudja őket vinni nyaralni, én viszont az év 365 napján szülő vagyok és ott vagyok mellettük, ha kell. Tudom őket hozni-vinni, megvan mindenük, nem szenvednek hiányt semmiben, odafigyelek rájuk, ott vagyok a szülőiken, ünnepségeken stb. Az exemre ebből kapásból 3 nem igaz...

"Mivel a gyerekeink öröklik majd azt az ingatlant, sem érdekem, hogy elkótyavetyéljük. Már csak azért küzdök, hogy az új kapcsolatában a hölgyemény ne tehesse rá a kezét arra, amit együtt hoztunk létre és ami a gyerekeinket illeti."

Erre tegyél jogi lépéseket mert nem lesz az olyan egyszerű ha az új asszonnyal is lesznek közös gyerekek.

Hát erre szerintem kevés anya képes.

Hogy ne én fürdessem, keltsem, vacsora, reggeli, ha beteg ápoljam, tanuljak, játszak vele...stb. Egy csomó dolog amit ha nem életvitelszerűen velük lakom nem adatik meg. Hovatovább lehet, hogy az apa meg alkalmatlan a feladatra.

Nem könnyű.

Én nem hagynám a gyerekeimet, de értem amit mondasz.

Szerencsére nem vagyok életképtelen, az exem pedig nincs tisztában nagyon sok mindennel, csak össze-vissza vagdalkozott :)

Eladathattam volna a házat és kérhettem volna a régi és az új értékbecslés szerinti különbözet felét, de úgy voltam vele, hogy ez a lépés annyira elrontotta volna a kapcsolatot, hogy nem akartam ilyennek kitenni a gyerekeket, hogy a szüleik marakodjanak egymással a vagyonon.

Szerintem az csak pénz, ami jön-megy és valóban annyi rossz példa van előttem, hogy mit hoz ki a pénzen való vitatkozás az emberekből, hogy úgy döntöttem, én ebben nem veszek részt.

Reméltem, hogy az exem méltányolja ezt a lépésemet és kulturáltan áll az egészhez. Nagyjából működik is, néha még beszólogat, mert persze sérti az egóját, hogy én hagytam el őt, de olyankor gyorsan leállítom, hogy fogja be a száját és számolgassa a pénzét, hiszen úgyis az teszi őt boldoggá igazán és ha tovább ugat, akkor várhatja az ügyvédem megkeresését.

Mivel a gyerekeink öröklik majd azt az ingatlant, sem érdekem, hogy elkótyavetyéljük. Már csak azért küzdök, hogy az új kapcsolatában a hölgyemény ne tehesse rá a kezét arra, amit együtt hoztunk létre és ami a gyerekeinket illeti.

Amúgy albérletbe mentem a gyerekekkel, kb. 800e Ft-tal jöttem el, amiből leraktam a kauciót és bútorokat, mosógépet vettem. A fizetésemből tartottam fent a lakást, fizettem a gyerekek költségeit stb. Nagyon jól elvoltam, soha annyi szabadidőm nem volt még, hiszen amikor a gyerekek az apjuknál voltak, azt csináltam, amihez csak kedvem volt :)

Azóta már új kapcsolatom van, érdekes módon az új páromnak tök természetes volt, hogy amit hozok, annak értéke van és nem csak a semmire dobtam be egy összeget a közösbe...

Az özvegy haszonélvezettel bír haláláig, kitenni nem lehet, ha csak nem biztosítanak neki másik lakhatást amit ő el is fogad.

Hát igen, ezekről a dolgokról beszélni kell.

Igy járt egy kolléganőm is. 60 felettiek. Mindkettőnek 2. házasság. Együtt vettek házat kb, 20 + éve, de csak a férj nevén volt. A fene sem tudja miért. Aztán a férj váratlanul meghalt. A férj gyereke az örökös, a feleségnek csak haszonélvezeti joga van. A feleség gyereke semmit, de semmit nem örököl. Holott huszonévig együtt és közösen. A férj gyereke egy fűszálat nem tett keresztbe, sőt nem is tartotta velük a kapcsolatot.

Nekem az inkább a kérdésem, hogy a férj vagyis az apa, hogy tudja elnézni, hogy a bizonytalanba mennek a gyerekei?

Van hová menniük?

Így van, erről beszélek én is. De van még ennél is rosszabb, mert ugye te fiatal párról beszélsz, viszont tegyük fel, hogy nem fiatalok, második család, és az egyik félnek már vannak gyerekei. Ilyenkor, ha nincs házassági szerződés, mikor megözvegyül az, amelyik nem vitte be a vagyont, hiába évtizedekig kereste ő is a pénzt és bele is fektette, a halál után majd csak kapkod mert neki osztozkodnia kell a másik fél előző családjából származó gyerekeivel, akiknek elvileg semmi közük az ő vagyonâhoz, csak az elhunyt társa kezdeti (és közbeni) vagyonához. Rossz esetben ki is tehetik onnan.

És megint semmi köze a szerelemhez, úgy értem, a társa biztosan szerette őt, stb. Csak bizonyos előítéletek miatt nem mertek anyagiakról beszélni mert az milyen már. Ahol viszont kultúrája van a házassági szerződésnek, ott az emberek nem úgy élik meg, hogy ez akadályozná az èrzelmeket vagy ilyesmi. Minden le van írva, mindkettejük érdekében. Ez nemhogy ártana az èrzelmeknek, hanem ad is egy kis pluszt.

Mellesleg meg gyakori, hogy emiatt a félsz miatt, hogy nem mernek beszélni az emberek az anyagiakról,sokkal feszültebb lehet a kapcsolat, szóval én azt sem mondanám, hogy ahol minden közös, ott olyan nagy harmónia lenne, hiszen folytonosan azt nézik, hogy a másik hol fog velük kicseszni. Így önkéntelenül is inkább elvesz az èrzelmekből.

Azt gondolom, hogy ne távozzon üres kézzel főleg, hogy a 2 gyerek nála.

Valami megoldást kellene találni.

Mit mondanak az ügyvédek erre?

Sok dologban igazatok van, védjük a vagyonunkat valóban, viszont csak 1 példát hoznék fel, hogy miért is nem olyan egyszerű az élet:

Adott egy fiatal pár, ahol az egyik félnek van saját ingatlana, aminek a felújítására-bővítésére hitelt vesznek fel, hogy legyen hol lakniuk és lesz 2 gyerekük. A hitelt közösen fizetik, a másik fél (a nincstelen) ugyanúgy beleteszi az idejét, az energiáját és a pénzét az ingatlanba, ő fizeti a hitelt. Sajnos 12 év után elválnak, a nincstelen viszi a gyerekeket. Az ingatlan tulajdonosa szerint kb. annyival kell távoznia, amennyivel jött, vagyis szerinte nem jár neki semmi, hiszen az ingatlanhoz semmi köze. Ezzel egyet is értek egyébként, viszont ugye az alatt az idő alatt, amíg együtt voltak, az ingatlan értéke nem kis mértékben nőtt a felújítás-bővítés által, amit a nincstelen fél is fizetett.

Ebben a helyzetben is úgy gondoljátok, hogy a feleségnek semmi köze hozzá és távozzon üres kézzel?

Hogy a tanácsi lakás nem volt magántulajdon, az tény.

Hogy egy tanár egymaga nem köhögte ki 3 lakás árát, az is tény.

A többi meg homályos mese, és bárkinek lehet róla véleménye.

Ha neked ez a véleményed, az a te dolgod, én csak leírtam, hogy ilyen is volt.

Nem írtam véleményt róla, azt te írtál... ;)

A "tanácsi" lakás a tulajdonjogra utal, nem magántulajdon volt.

Mindenesetre ez a sztori is épp olyan, mint általában ezek a handa-bandák. Te sem tudod, hogy miről hadovált ez a pasi, a lényeg, hogy micsoda szemetek voltak a vérszívó feleségek.