Gyerekek, akik most kezdik az első osztályt (beszélgetés)

Kisfiam meg pont az elmúlt 1-2 napban kezdte először mondogatni, hogy várja az iskolát. mondjuk kicsit beoltottam, hogy majd milyen jó lesz, mert Szilvi néni fogja tanítani őket számolni, és akkor így ő már azonnal szereti is Sz. nénit :D Mondjuk a feladat nagy lesz, mert félek, hogy unatkozni fog az elején... de azért lesz mit csinálni, pl megtanulni szépen leírni a számokat.

utolsó nap ma az oviban :D

És mit szólt ahhoz, hogy azt mondtad, hogy ez nem fog előfordulni, lesznek ott új barátai?

Te mennyire félsz tőle, hogy így lesz?

Ma megint beszélgettünk kicsit és kiugrasztottam a szöget a zsákból!

Attól fél,hogy Ő mindenkit szeretni fog őt pedig senki,vagy fordítva.Őt mindenki szeretni fog,de ő senkit..

Nem a sulitól fél,hanem a közösségtől,de nagyon! :(

Ezek azok a dolgok, amiknek semmi köze sincs az iskolához. Még akkor se, ha helyileg ott történik, vagy ugyanazzal a tanárral vannak..

Normál esetben ezek a jó dolgok a tanulás részei lennének, és nem "kipróbál valamit", hanem ezáltal tanul.

Az egy más kérdés, ha valaki komolyan csinál valamit versenyszerűen, mert tehetséges benne, de annál meg kicsi az esélye, hogy az pont az legyen, ami éppen van a suliban.

A suli, mint közösség lehet jó, de sajnos se a tananyagnak, és ami a nagyobb baj, a módszernek sincs köze azon ismeretekhez, ami majd az életben kell. Ez meg elkeserítő. Minket még a "muszáj"-jal lehetett jó viselkedésre kényszeríteni, a mai generációk viszont átlátnak a szitán, és valamilyen módon lázadnak a hülyeség ellen.

Persze, hogy óriásiak a feszültségek, felnőttben, gyerekben egyaránt, nem is csoda, hogy néhányan ezt állat viselkedéssel jelzik.

Melyik az a szuoersuli, ahová a lányod jár?

A barátnőm lánya nem érzi jól magát a mostani sulijában, esetleg átmehetne oda.

Előre is köszi.

Ja, megértem.

Én látszólag jól bírtam a normál iskolarendszert, végig kitűnő voltam, stb..

Elég sokmindennek kellett ahhoz történni, meg sokmindent kellett ahhoz látni, hogy a másik oldalra lendüljön az inga, és ebben csak kis rész volt a gyerekeim problémája.

Waldorfba az anyagiak miatt nem íratom a gyerekeimet, mert azért az nem hagyományos anyagi megterhelés, éppen elég nekem annyit fizetni pluszba, mint most.. Én nem vagyok biztos benne, hogy végig bírnánk, meg talán nem is az a nekünk való. Ezzel együtt az ő elveikkel, módszereikkel 80%-ig tudok azonosulni. Ezekből csomó meglesz a logopédiai osztályban is.

Én a konzervatív keresztény eljutottam oda, hogy igaza van Vekerdynek, aki teheti, meneküljön a normál iskolából. Legszívesebben a kitűnő tanuló lányomat is elvinném, pedig ő bírja, meg minden ok..

Nálunk úgy néz ki az lesz, hogy őt már most hívják a zeneművészeti szakközépbe (konzi), és én meg nem fogok ellenállni, csinálja, amihez tehetsége, kedve van, és ennyi.. Nem érdekel, hogy lehetne akár matematikus is. Meg fogja találni az útját megbolondulás nélkül is.

Meg fogod látni, hogy a mai világ időbeosztása egész más, mint régen volt.

Igen, régen 8 óra munka után is viszonylag normális szülőket kaptunk vissza délutánonként, esténként, és még csomó minden belefért.. Egész más világ van ma, mások a gyerekek, a tanárok, a szülőtársak.

Olyan, mint egy lóverseny, amibe nem tudod, hol szállj be, hol szállj ki.

Én oda jutottam, hogy az egyetlen cél az egészség megőrzése ebben..

Ez így van.

Hosszú távon ennek van több hozadéka, mint az esti tanulásnak.

Egész hosszú távon, felnőtt korig.

A tényleges képességek 16 éves kor után jönnek ki igazán, amikor már a külvilág hatásai kezdenek kopni.

A fiaméknál nincs az iskolából hazajőve házi, kivéve hétvégén, akkor is még normális mennyiség. Látszólag kevesebbet tudnak, de egyre inkább látom, hogy amit ő tud, azt tudja. A lányom a maga állandó kitűnőjével a szuper suliban azt tudja, amit éppen akkor tanulnak. Egy év múlva, de már 1-2 hónap múlva is eltűnik az a tudás, amire az ötöst kapta..

Sokkal többre mennénk vele, ha kevesebb "anyag" lenne, és lenne idő elmenni a múzeumba, foglalkozásokra, stb.. egy adott témában.

Nálunk ilyen nem volt, megcsináltuk magunk.

Bár azért nyilván akkor is volt, akivel kellett.

A segítség a szülőtől normális és szükséges minden korban, az a nem normális, amikor a teljesítményben évekig valójában a szülő van benne, a szülői háttér, és nem is a gyerek.

Itt meg minden erre van kihegyezve.

Nyugatabbra élő barátaink azért nem csinálják ezt..

15-20 percnel tobbet nem is javasolt nekunk sem a tanar, sot kifejezetten kerte, hogy tobb ne legyen. A delutani korrepetalas egy heten ketszer is nagyon sokat jelent.

De nagyon faradtak lesznek, mire hazaernek. Nalunk ez 17 ora volt. De majd ugy is latod, miben szorul plusz segitsegre.

Mi pl sem elso, sem masodikban semmi matekot nem tanultunk itthon, csak temazarora keszultunk. Nyilvan ebben jo, (5-os, masodik felevben kituno) igy (még) nem kellett otthon kulon foglalkozni ezzel. Kinek ez, kinek az, szerintem a lenyeg, hogy ne az legyen, hogy minden egyes nap le kell ulni tanulni, csak azert, hogy szokja. Kihagytunk napokat.

Mi igy csinaltuk.

Masodikban pedig a sport miatt még kesobb ertunk haza, de ugy velem, az itt olvasottak alapjan, hogy iskola es iskola kozott oriasi kulonbsegek vannak elvarasok tekinteteben.

Es a fiam egy jo suliba jar (8 osztalyos gimnazium alapvetoen).

Nagyon sajnalom. Elszomorito 🙁

Akkor mi még nagyon jo helyzetben vagyunk az egy darab renitenssel.

én azért azt gondolom, hogy egy ÁTLAG képességű gyereknek igenis kell otthon még gyakorolnia. ha másért nem, akkor azért, hogy megszokja azt, hogy hazatérve van feladat. ez lehet első osztályokban játékos feladat, díszítősor, pontösszekötős játékok, meseolvasás, stb, de talán így nem fog meggebedni, amikor rázúdul majd a fizika, kémia, történelem, biológia, stb... és addigra megtanul tanulni :)

remélem, nekünk menni fog ez otthon. nem sokat gondoltam, de azért egy elsősnek is 15-20 perc még otthon bele kell, hogy férjen.

Elso osztalyban sosem csinaltunk itthon hazi feladatot, csak az olvasas volt, illetve vers tanulas.

Az irast onszorgalombol gyakoroltuk, mert azt muszaj volt. De alapvetoen mindent megcsinaltak a suliban, egy atlag kepessegu gyerekkel nem kellett kulon otthon foglalkozni, illetve nem olyan sokat.

En rengeteg gyakorlot toltottem le netrol, amit a gyerek sokkal jobban is szeretett, mint hogy en diktaltam illettve masoltattam volna valamit.

Viszont meg lehet talalni az osszes felmerot is a neten, ami nem jo, es volt is problema belole, hogy egyesek megcsinaltak mar otthon dolgozat elott.

Igen, de ha a szülő délután is dolgozik?

Én nagyon meglepődtem, amikor kiderült, hogy elsőben miután 16 óráig iskolában lesz a kicsim, még házi feladat is lesz. 8 óra munka után???

Dehogynem!

En pl. mindig mondtam, hogy hu de jo, mar vonalon belul szinezed. Milyen sok idot toltottel most vele. Mar nem felejtetted el az emberke hajat is megrajzolni. A virag mar nem csak egy tulipan...Szoval ugy, hogy haladunk.

Aztan irasnal mindig hangsulyoztam, hogy nem gyongybetuket varok el, mert arra keptelen.

Olvashato legyen, vonal kozben maradjon.

Szerencsere a piros pontok osztogatasa nem csak a gyongybetukre, csodaszep rajzokra jar, hanem hogy onmagahoz kepest jol teljesitett. Ez is nagyon fontos, es itt jon kepbe megint a pedagogus hozzaallasa.

Nalunk fekete pont nincs, csak "szebben" beiras a fuzetbe.

itt is sokat rajzoltak, és amin nagyon csodálkoztam, hogy pl a felmérésen az írás-készség feladatnál (nem tudom már mi volt a neve) a gyerekem a legjobban között volt, mert ott csak le kellett másolni a vonalakat.

amikor embert rajzoltak, és kitették a műveket a folyosóra, kapásból láttam, hogy a gyerekem ki mellett ült, mert még a madarak is ugyanott voltak a háttérben :)

szóval ha feladat van, megcsinálja, de nem lelkesen, nem szépen... nagyon remélem, hogy ez változni fog.

ilyenkor mindig eszembe jut, hogy elsőben anyukám úgy tanított szépen írni (vagyis nem vésni a papírra), hogy szalvétát gumizott egy pohár szájára és erre kellett töltőtollal írnom úgy, hogy ne szakadjon el...