Gyerekek, akik most kezdik az első osztályt (beszélgetés)

Az nagyon jó.

Ezzel együtt ez egy képesség, ami vagy megvan valakiben, vagy nincs. Lehet fejleszteni, de nem mindenkinél egyforma.

Így van ez, így volt velünk is.

De az volt a normálisabb világ, ma pont ennek a bezárásnak, bezártságnak isszuk a levét.

Most már Nekem is ijesztő!

Nem merném elengedni!

Az egy dolog,hogy az udvaron egyedül van egész nap,most is,de játszóra el nem engedném,sőt!A kulcs magasan a kapu zárva!Még véletlenül se...

Igen,így kemény,főleg hogy sokat változott a világ. :(

Gyerekkoromban panelban laktunk.6 évesen,kulccsal a nyakamban lent játszottam a lakótelepi gyerekekkel.Sokszor azt sem tudták,hogy élünk-e.

Akkor mentünk fel,mikor felkapcsolódtak a lámpák.Emlékszem a boltba is leküldött tarhonyáért én pedig kértem targoncát.Anyukámnak le kellett jönnie,mert nem értette,hogy miért nem vittem a tarhonyát.Akkor 6 éves voltam,most a 6 évesemet nem merem elengedni még az utcasarokra sem mikor meglátja az apját hazajönni.

mi panelban lakunk, szóval nem lehet csak úgy kiengedni a gyereket. játszótére járunk minden nap, ott vannak a pajtások is.

anyósék sajnos nem viszik, hiába kérem/kéri a gyerek őket :(

Anno,nekünk sem volt könnyebb és a szüleink sem voltak mellettünk.Vagy kiálltunk magunkért vagy örök célpontok maradtunk.

Az a mi harcunk volt ez most az övéké lesz.

Fő a pozitívum!!

Semmi baj nem lesz,nem fogják kiközösíteni!

Ő is csak olyan kisgyerek,mint a többi.

Mindenhol vannak gonoszabb kismanók és jólelkű manók.Ez az élet velejárója.

A kisfiam nyáron nem volt oviba, szerencsére a mama tudott rá vigyázni.

Az oviban mindig 3 óra, 1/4-ig volt.

A suliban ez nem lesz gond.

Inkább attól félek hogy a többiek előbb-utóbb kiközösítik.

Ő biztos hogy nem fél a sulitól.

Voltunk már ott. Zanárnénit is megismerte, meg az osztálytársakkal is találkozott.

De mi lesz később?

Nem tudom,hogy tulajdonképp mennyire fogja ezt érezni,mert lépésről-lépésre osztályba került,ahol délutánig el lesz húzva a tanítás.Közben pedig játék-játék-játék.

Lehet nem is fogok hiányozni Neki! :D

ó, az akkor neki nagyon rossz lesz :(

Muki most nyáron is oviban volt, csak péntekekre kapott annyi kedvezményt, hogy ebéd után vmelyik mama elhozhatja.

Szia!

Szerintem mindannyian izgulunk,hogy fog-e nekik tetszeni,hogy hamar beilleszkednek-e,hogy könnyen fog-e menni nekik...

Mi szülők már csak ilyenek vagyunk! :D

Ez az!!

Már én is ezen agyaltam,hogy jövőhéten már itthon lesz.

Ráadásul,sosem volt az oviban sem ebéd után bent,ez furcsa lesz Neki,hogy délután megyek csak érte.

Sziasztok!

Az én kisfiam is most kezdi az iskolát, de nálunk én félek, nem a gyerek!😢

Van Sni papírunk, amit tudnak a suliban is, és szívesen várják a gyereket.

Én januárba bementem a suliba, elmondtam mi a baja a fiamnak, de szerencsére felvették.

Azért parázok én mert már annyira sok rosszat hallottam.

mindenképpen beviszem ma... csak hát, milyenmár :o

atyaég, még 1 hét! jövő héten ilyenkor már vége lesz az első napnak.

És ha csúnyán néznek?

Ha meg nem viszed be az lesz a bajuk...

Az én lányom mindent elmond-kimond,mert pici kora óta arra tanítom,hogy csak akkor tudok segíteni ha tudok róla.

Minden kis örömét bánatát megosztja velem.

nálunk ott kizárólag az ovi papírját kérték... szülőin mondták, hogy majd kell csináltatni és a titkárságon leadni.

ez is macera volt, 2x is korábban el kellett jönnöm melóból. ma végre be tudnám vinni a suliba, de attól tartok, csúnyán fognak rámnézni :o

Bocs, így sikerült kimásolni.. Az ott a közepefelé, amikor arról ír, hogy a világ a részleteire bomlik, az mondjuk szinte szóról szóra így szerepel az aspergeres fiam diagnózisában is.. Ez a regénybeli kislány ma talán F84.50-et kapna..

De az biztos, hogy aki nem is kap kódot, annak a gyereknek is nagyon jó lenne, ha jobban megértenénk, mi zajlik a fejében..

Idézet belőle:

"Hogy is mondta Apa? Harmadikos volt talán, akkor ke

zdte hozni a

gyengébb bizonyítványokat. Anya elképedve forgatta

a kiskönyvet,

Apa meg elnevette magát, csóválta a fejét, és azt m

ondta: „Nem

stimmel a gyerek, mi? Ilyen nem szerepel egyik köny

vedben sem.”

Anya majdnem sírt,

ı

meg kisomfordált a szobából szégyenében,

mert azért az borzasztó gondolat volt, hogy

ı

nem stimmel. Még

vacsora után is róla beszélgettek, Anya folyóiratok

at lapozott, meg

vastag könyveket, Apa cigarettázott, néha megcsóvál

ta a fejét,

nevetett. Mikor már lefeküdtek, Anya bejött hozzá,

s faggatni kezdte,

mi az oka ennek a siralmas bizonyítványnak. Nem tud

ott válaszolni,

mert az egészet annyira egyszer

ő

nek és természetesnek érezte, hogy

nem is szorult magyarázatra. A világ olyan érdekes

volt, olyan napról

napra táguló, hogy nem jutott benne hely az iskolán

ak.

Nem volt mindig ilyen érdekes, eleinte, még kisebb

korában az

osztály, a gyerekek meg az otthoni dolgok teljesen

betöltötték a

napjait. De ahogy az évek teltek, mindig egyre inká

bb részleteire

bomlott, s a részletek izgalmasak voltak, nyugtalan

ítóak, alaposan

meg kellett nézni mindent, hogy az ember tudja, mi

micsoda. Az

épületek, amelyek kisebb korában úgy maradtak meg e

mlékezetében,

mint egy folt, tet

ı

re, ablakra, kilincsekre váltak, a falfelületek

egymásra mer

ı

leges egyenesekre, s az emberek arcra, hangra,

ruhára. A tanító néni azt mondta Anyának, hogy

ı

sose figyel az

órán; ha hirtelen felszólítja, nem tudja, mir

ı

l van szó, s ha az olvasást

gyakorolják, nem tudja ott folytatni, ahol az el

ı

tte olvasó

abbahagyta. Ilyenkor az ember csak hallgat, a feln

ı

ttek úgysem

értenék, amit mondani akarna, mert hiszen

ı

azért nem figyel, mert

annyira elfoglalja a figyelés.

A harmadikos tanító néninek nem volt nyaka, egyenes

t a vállából

n

ı

tt ki a fejecskéje, a harmadikos tanító néni nyomor

ék volt egy

kicsit, olyan, mintha nem is ember lett volna szegé

ny, hanem valami

meseh

ı

s, a Hétsz

ı

ny

ő

Kapanyányi Monyók vagy egy griff. Folyton

azon töprengett tanítás alatt, hogy lehetne kihúzni

Olga néni fejét a

nyakából. Meg abban az évben sok volt a légy, minde

n órán dongott

egy-kett

ı

, s a legyek is nagyon érdekelték, mert olyan volt

a szemük,

mint Apa nagyítója. Ha ki lehetne valahogy metszeni

a legyek

szemét, vajon az is nagyítana, mint a lencse?"

Meg elkezdtem olvasni Szabó Magdának a Mondják meg Zsófikának című könyvét. Szoktam ilyen komolyabb irodalmat hangosan olvasni, és akkor van, aki odajön, van aki nem. A Tót atyafiak, meg a Jó palócok a 11 éves fiamnak tetszett nagyon, abba se hagyhattam, most ez Szabó Magda meg a most iskolába menőnek. Mert ebben a kislány egy tipikus "problémás mai gyerek", akit az anyukája nehezen fogad el, akiről azt mondja, hogy "nem stimmel" mert ő a "Neveléstudományi intézet neves szakértője", az apukája viszont értette és imádta a közepes tanulmányi eredményű kislányt.. Az apuka meghal, és ezen keresztül írja le a kislány érzelmeit...

Zseniális, nagyon ajánlom minden szülőnek, többet ér mint bármi, igazi gyógyszer a szülő lelkének is, és konkrét tanácsot is ad a gyerekekhez, bár nem ez a könyv célja..

Jé, ez nálunk is így volt.. Nekem ez a csaj a nagylányom keresztmamája..

Érdekes, hogy a gyerekek már most mennyire félnek a közösségtől sokan. De az jó, hogy ki merik mondani, tudják mi a baj, ez nagyon fejlett önismeretre vall.

A fiamnak is enyhült talán kicsit a szorongása, mert az öccse megkezdte az ovit, és jön ő is velünk. Itt egyben van az ovi meg a suli, egy intézmény, és megismerte az osztályfőnökét, meg mindenki ölelgette, várja a suliba a takarítótól a portásig. Ez nagyon jó volt. Még a pszichológusnő is felajánlotta, hogy vár majd minket az évnyitó előtt a kapuba, mert őt is szereti Árpi, és nehogy ott legyen valami gond.. Egy picit bizakodóbb vagyok.