Gyerekeink külföldön dolgoznak..lesz-e visszafelé is út? Ki és hogy érzi? (beszélgetős fórum)
Nagyon megváltozott a világ, a fiatalok szemlélete, szülőkhöz való viszonya is. 1988-ban - 20 éves egyetemistaként - az első férjemmel mindent megszerveztünk,mindmen le volt zsírozva, hogy egy bécsi társasútról kint maradhassunk Ausztriában.
Mindkettőnknek nagyon el kezdtek hiányozni a szülők ( nem az ország, szó sem volt honvágyról ) és visszajöttünk. Tkp nem bántuk meg, hanem amikor anyukámnak elmondtam hogy mire készültünk, totál kiborult,
Igaz..
Te még mit írnál?
:(
Kitöröltek...
Igen, tartja a kapcsolatot a gyerekekkel. Szereti őket -eddig még.
Tartásdíjat is fizet. Jól él kint szerencsére.
Csak úgy meg nem mindig olyan könnyű...
Apuka meg menjen, valószínűleg ment volna amúgy is.
Azért remélem egy kis lóvét azért postáz...
Egy ismerősöm, 3 gyerekes apuka, Németországba ment dolgozni, mert sok volt az adósságuk.
Adósság már nincs, apuka pedig kint új életet kezdett.
Új családja lett. Ő már biztosan nem jön haza.
Menni, csak családdal együtt érdemes... :(
Valahogy a közmunka nem jó hazahívó.
Vagy mégsem:(
Örökre elveszítjük ezeket az embereket?
Az emigrálók közel fele úgy gondolja, hogy soha többet nem jön haza (19.) A legtöbben szűkszavúan annyit írtak, hogy nem terveznek visszaköltözni. A közlékenyebb válaszadók jellemzően ilyesmit írtak: „Mióta elhatároztam, hogy eljövök otthonról semmi sem változott, ami miatt most úgy érezném, hogy érdemes lenne visszatérni. Ugyan rengeteg minden hiányzik otthonról, inkább azt tervezem, hogy közelebb költözöm, hogy egyszerűbb legyen hazalátogatni.”
Hát persze!
"Nem kivándorolnak, csak meghódítják Nyugat-Európát!"
:D
Nem hiszem.
Minek?
"A megélhetési gondjaim megszűntek – bár kacsalábon forgó palotákat itt sem osztogatnak az akadémiai szférában dolgozóknak –, ráadásul önerőből minden évben sikerül annyit félretennem, hogy a szabadságom alatt (például Magyarországra) utazgathassak, világot láthassak. Amiatt, hogy itt ne találnék magamnak bármikor egy másik ilyen állást, szinte sohasem kellett aggódnom. Gyakran és szívesen fogadok Magyarországról Stanfordra látogató PhD hallgatókat, érdeklődő újságírókat; sokszor a saját költségemre, szabadidőmet feláldozva segítek nekik átadni minden friss tudásomat és ismeretemet. Mindezt annak reményében teszem, hogy ők is hazavihessenek Magyarországra egy kis innovatív megújulást, vagy pár tudományos értelemben áttörő, kreatív új megoldást."
Mindenkinek lesz ám itt munkája.
Közmunka!
:((
A kommentekben van rá válasz...
Üresen kongó, bezárt boltok: külföldön a hazai szakemberek
Nyugdíj előtt áll számos somogyi vendéglátós és kereskedő, ám a gyerekek gyakran nem folytatják tovább a munkát. Ezért haza csábítanák a külföldön dolgozó, rátermett szakembereket, akik fantáziát látnak a helyi vállalkozás alapításban.
Sok sikert hozzá !
Bztosan menni fog :)
Csakhogy olyan ma már nincsen. A cnc-s képzések ugyanis nagyon helyesen az új rendszerben már csak az alap szakmára épülhetnek. Azaz először lehetsz eszergályos, vagy marós, és utána, egy ráépülő tanfolyamon tanulhatod meg a cnc-vezérelt gépek működését.
Ez azért kellett, mert a sok gyorstalapalón végzett nyomkodónak fogalma sem volt arról, hogy mi egyáltalán a "fém", hogyan működik ez a szakma. Mert mint mindenben, nem igazán az a fontos, hogy hogyan vezéreled a gépet - kézzel, fél-automatikával, vagy számítógéppel - hanem az, hogy milyen elképzelésed van a megfogásról, a gyártás folyamatáról, stb...
Ahhoz meg, hogy egy több éves suliba belevágjak, még nincs itt az ideje, egyszerűen pici gyerekek mellől fizikailag nem tudok elszabadulni, nekünk segítségünk sajna ehhez kevés van.
Egyelőre egy modellező suliba fogok menni, ami pár hét. Aztán meg segédként fogok dolgozni. Ha megtetszik, akkor lehet, hogy 1-2 év múlva megcsinálom a sulit is.
Cilumilukám!
Akkor olvasd már el rendesen, értelmezd légyszi:
"eszterga gépágyat köszörültetni"
...és nem köszörülgetni
Egy eszterga gépágyának (amin ugyebár minimum századra dolgoznak) a síkba köszörülése nagyon nem gagyi dolog, marhára azon múlik, hogy később hogy lenet a géppel dolgozni. Azért visszük az öreg szakikhoz, mert még értenek hozzá jól, és normális árért csinálják.
Nem, nem gagyi dolog itt semmi, se a kerítés készítés se semmi. Amit tisztességgel elvégeznek, jól működik és szakszerű, az semmi sem gagyi.
Csak arra akartam rávilágítani, hogy a lakatos mesterséget - általában (persze széles spektrum, ott is van ami másról szól) - lehet helyileg szinte bárhol végezni. Nyilván nem a nappaliban, de egy kisebb műhelyben már igen.
Amit apám csinált, az meg több 10 tonnás gépek építése, amikre egyénileg se hely, se anyagi forrása, se eleve lehetősge egy átlag embernek nincsen. Ez a szakma egész egyszerűen nem arról szól.
Természetesen a munka jellegénél, fémipari tapasztalatainál fogva ő is képes lenne olyan munkát végezni, mint apád ma is. Otthon nyilván szokott az enyém is. Csak pont arról beszélek, hogy amíg apád hasonlót csinált egész életében, és ezt folytatja később is, az én apám nem tudná pont azt folytatni, amit csinált, mert más ipari környezethez kötődik.
Ha ő elkezdené ugyanazt csinálni, lenne belőle valami, de soha sem lenne olyan jó, mint amit a te apád csinál. Azért, mert neki az volt a szakmája, az én apámnak meg más volt a szakmája. Részben hasonlatos, de mégis más.
Azt gondolom, hogy ott ahol vannak munkahelyek, sokkal több lehetősége van az embereknek.
A nőknek is. Mert itt az is kevesebb.
Rengeteg étterem, kozmetika, fodrászat stb. - de szolgáltatás megszűnt.
Ahol van rendes bérük az embereknek, igénybe tudják venni a szolgáltatásokat. Itt nem számít (remélem) a kor, a nem.
Na de nálunk éppen ezeket tették tajra.
Van ahol időseket lehet segíteni - jövedelemért. Elintézik a hivatali ügyeiket, segítenek amiben kell. Egy szervezet fogja össze az egészet.
Nálunk is van hasonló- de itt inkább bevásárolnak és lakáson belül segítenek. Az én ismereteim szerint.
Apukám nem köszörülget,annál jóval komolyabb dolgokat csinál :) Lépcsőkat,kapukat,kerítéseket,verandákat épít:)
A köszörülésen jót mosolyogtam :)
Egy műanyagipari szerszámkészítő azért más. Az ő tudása más ipari környezethez kötődik, nemigen jó a "háztájira". A férjem, aki spec dolgot csinál, de használ hozzá maró, eszterga és faipari gépeket is soszor kér tőle tanácsot. A fémipari gondolkozás nem mindegy..
Igen, mi is járunk néha ilyen öreg szakikhoz, pl. az eszterga gépágyág köszörültetni, meg mittomén..
Most nekem a cnc lesz a nagy kihívás, most vettünk egyet.. Há nyomkodni köll majd... meg rajzonni..
Az én családomban is van szerszámkészítő. A munkájához nem kell számítógép. Azért ő ahhoz is ért.
Mindig van munkája. Ez keresett szakma.
Ezt akár mi is írhattuk volna ezt a cikket.. Egyébként jó cikk. De mi már itt mindent tudunk. Hiába a Hoxa!!
Most viszont itt ülök másfél órája, ezért két nap megvonás jár majd nekem. Pont a mai napra rendelt angol-szakaszt nem tanultam meg..
Aztán a végén még tényleg itthon kell maradni..