Gondolkozom (beszélgetés)

De ha csak véges ideig vagy halhatatlan, akkor nem vagy az.

Gondolom a gyászolók is egy idő után meghalnak.

Én halhatatlan vagyok, mint mindenki. Halhatatlan, amíg gondolnak rám, miután végleg elmegyek.

Ennyi a titok.

Szerintem...

Pedig én szeretlek..!

Szép napot, mindjárt vacsora<33

Gondolom, ahogy jött és nála van valami érzelmi híd.

Automatikus írás, csak volt ideje kitenni a pontokat meg a vesszőket.

Ne menj! Mond el a véleményed, mi is azt tesszük!

Az sosem baj, ha nem egyezik. Merd felvállalni, én szívesen beszélgetnék veled!

Zűrzavaros polemizálás különböző dolgokról: hogy felnőttként elfelejtjük a játékot, a gyermeki fantáziát, arról, hogy nem vagyunk halhatatlanok, és mi lenne, ha azok lennénk, illetve hogy az elvárások mentén élünk, de az a magunké-e vagy másoké? Mindhárom témáról lehetne hosszú cikkeket írni, sőt, vannak, akik komplett regényeket, esszéket írtak a témákban, ugyebár. A gondolkodás pedig egy negyedik, örökké kimeríthetetlen világ.

A témák közötti összefüggést azonban sajnos nem látom, csak a hirtelen váltásokat, csapongást az írásban - summa summarum, nekem nem tetszik.

Jaj de kötözködős kedvem támadt!!! Megyek is innét!!!

De azért üdvözlök mindenkit, legyen szép napotok, meg minden ilyesmi:)

Már merek, tudok, szoktam gondolkodni! Ilyen és hasonló gondolatokon.

Aztán azon, hogy kell-e ezeken gondolkodnom!

Mindig arra a felismerésre jutok, hogy minden úgy jó ahogy van! Mert attól és abból amit meg élünk, és majd megértünk abból alakul ki minden körülöttünk, amitől nekünk minden jó!!

Vámpír? Robotzsaru? Asszem inkább nem is gondolkodok.

Jól indult a cikk, majd megfogalmazta a nagy büdös semmit.