Gondolataim... (beszélgetős fórum)

Bocs, de kissé ellentmondásosnak érzem az össz mondandóddal (amivel egyébként nagyjából egyetértek) a "b*zis" jelzőt.

Egyébként, ha már itt tartunk, csak úgy, nem neked, hanem általában véve fölvetném azt a költői kérdést, hogy ezeket a "nőiesnek" / "femininnek" titulált megjelenést (urambocsá' viselkedést) miért hívják így ebben az országban?

Angliában az ilyenre azt mondják, hogy "androgynous" (kétnemű). Mármint külső megjelenés. Gondolok például erre az "őskövületre" a 70-es évekből:

[link]

Ezt olvastam:

"Évszázadok óta a nő az mindig is nő volt..."

Hát ekkora butaságot ritkán olvasok.

A nő évszázadok óta el van nyomva, és soha nem engedtek teret neki a nőiség kibontakozására. Még most is látni a jeleit. A túlzott emancipáció, valójában nem a nőiség, hanem még mindig a férfi dominanciája egy nőben. Mert a nőnek is van féfi/női oldala. Azzal hogy megtagadja női mivoltát, és úgy próbál érvényesülni, mint egy "férfi", még mindig egy beteges szimptómája társadalmunknak.

Az anya sem anya, aki ráncigálja a gyerekét, üvöltözik vele, terrorizálja, csicskáztatja, mert ő a tekintélyes "édesanya".

Nagyon el vagyunk tévedve! A nőiség évszázadok óta (főleg MOST) haldoklik.

Furán hangik, de a nőiség útját elsősorban a szexualitáson keresztül látom.

Ott fedezi fel, milyen "nőnek" lenni. Ez az, amire a társadalom rányomja a bélyeget hogy "QRVA", pedig csak önmagát próbálja felfedezni. Még a házasság is tartósabb lenne, de ez már kényes téma. Az ilyet a társadalom súlyosan elítéli.

A nőiség magasabb minősége az együttérzés. De ahhoz magunkkal kell jobban EGY-ségbe kerülni, együttérezni.

Mégegy érdekesség: Vannak férfiak, akikben sokkal több a "nőiség", mint egy nőben.

Fura, hogy még a nők is a nőiességhez vonzódnak. Valójában mindahoz, ami a nőiességet képviseli. Mert óriási hiánycikk.

Mára divatossá vált hogy a férfi nőiesebb ruhát hordjon, de ettől még nem lesz "nőies" csak b*zis...

Mégis megfigyelhető hogy nagy a sikere ezeknek a stílusú férfiaknak a nők körében. Mert a nők is erősen megtéveszthetők, azaz nem ismerik sem önmagukat, sem a másikat...

Félelmetes kórkép.

Kiraknám őket egy vizes kulaccsal és pár szendviccsel a 66-os útra, kiváncsi vagyok mekkora bárók lennének ezek. Nagyképű majmok. Ezek a majmok.

[link]

Ha én magamban nem bízom, kiben fogok bízni?

(Érted, vágod hogy TE VAGY A FŐNÖK!)

Nézem a cseppet sem alázatos fejeket. Azt hiszi, ha van egy okostelefonja, férje-felesége, állása, akkor már a "nyertes" oldalon áll. És fogalma sincs arról, hogy milyen a reakciója, amikor megkap egy "pozitív" orvosi leletet, vagy hogy az első kereszteződésben, bármelyik pillanatban meghalhat. Alszanak, és nagyon sok életből kimarad az ébresztő "sokk". Ingerszegény, tudatilag kényelmes élet, minden kiszolgál, ellustul és terebélyesedik az egó.

A félelem valahol ébresztő jellegű, ha félek, ott valami kinyílt, ott ébernek kell lennem, ott oda kell figyelnem a pillanatra. Több "sokk" kéne és kevesebb "játszma".

MANTRA:

1. MAN (elme, gondolat)

2. TRA (tisztulás, megszabadulás, megváltás)

"Érdekes,hogy nem egy nyugdíjas melósba szeretett bele!"

[link]

Nincs pokolibb, mint felnőni egy olyan világba, ahol nem közvetítenek értékeket, ahol folyamatosan csak a harc folyik a hatalomért, a presztizsért, és nem kapcsol vissza a forrásodhoz.

[link]

A tévében Csaba testvért láttam. Ő az az ember, aki a papságból talán hiteles, eredeti "jótét lélek". Karizmatikus, nyugodt, szeretetteljes, bölcs, megértő, erős. Ott ül az az ember és körülötte egy páran. Mindenkit megért, mindenkihez van egy jó szava, a többiekből meg árad az irigy, keserű, elégedetlenség. Baromira zavarja őket ez az együttérzés, mert nem tudnak azonosulni azzal a széppel, amit ez az ember képvisel. Túl kicsik hozzá. És látom a kaján, gyáva, megrökönyödött, zavarba hozható fintorokat az arcokon, a feszült testtartást, a megjátszott kedvességet amit felé intéznek. Persze úgy látom ő ezt abszolút érzékeli, mégis hatalmas türelemmel és alázattal viseli. Mondhatjuk hogy ő már egy legenda. Érdekes volt látni.

[link]

"Prédikálni akkor is kell, ha az ember tudja: kicsi az esélye annak, hogy hatással lehet a történésekre."

/Hankiss Elemér/

:)

Az utolsó mondatod egy kicsit átfogalmazva:

Ha én úgy döntök hogy hű, őszinte és következetes maradok önmagamhoz, az konfliktusok sorozatát indíthatja el. És ez maga a szomorúság. Mert ha összhangban vagyok önmagammal, már bölcsebb is vagyok. De ez a világ nem nyitott a bölcsességre és egy cseppet sem toleráns. Sokkal inkább haragos, tudatlan és bosszúálló. Már ha egy kicsivel is többet "birtoklok", féltékenység tárgya lehetek.

"Aki nem nyal, az szív."

(Aki nem hiteltelen, az pórul jár.)

Vagy másképp megfogalmazva:

"Minden jó elnyeri méltó büntetését!"

Ezért nem bírnak az emberek normálisak lenni. Mert az komoly teljesítményt igényel. Ugyanis "árral szemben" kell haladni.

a kedvencem.... bárcsak mindenki felismerné a szépségét és a nagyszerüen egyszerü mondanivalóját

Embernek lenni!

Csak embernek lenni, semmi egyébnek,

De annak egésznek, épnek,

Föld-szülte földnek

És Isten-lehelte szépnek.

(Sík Sándor)

[link]

"Oly korban éltem én e földön

mikor az ember úgy elaljasult

hogy önként kéjjel ölt, nemcsak parancsra

s míg balhitekben hitt, s tajtékolt téveteg

befonták életét vad kényszerképzetek"

(Radnóti: Töredék)

Bezárkózás = önvédelem = ha nem nyitok kaput, nem adok támadási felületet. Szomorú, de ez van!