Gary Taubes idézetek (beszélgetős fórum)
"Ha el tudjuk érni, hogy az inzulinszintünk kellően alacsonyra zuhanjon, akkor a szervezetünk el fogja égetni a zsírt."
/Gary Taubes/
"A tanulság valami olyasmi, amit már több mint negyven éve tudunk (csak általában figyelmen kívül hagytunk): az egyetlen dolog, amit mindenképpen meg kell tennünk, ha le akarunk fogyni – vagyis ha ki akarjuk juttatni a zsírt a zsírszöveteinkből, majd elégetni –, az, hogy csökkentjük az inzulinszintünket, és lehetőleg eleve kevesebb inzulint termelünk."
/Gary Taubes/
"Ha a vérben sok az inzulin, akkor az elvileg azt jelenti, hogy elégethető szénhidrátnak is bőven kell lennie - hiszen magas a vércukorszint."
/Gary Taubes/
"Például, ha veszélyt érzékelünk, a szervezetünk adrenalint termel; ez készít fel minket a harcra vagy a menekülésre, amennyiben szükség lenne rá. Ha viszont menekülnünk kell – teszem azt – egy ránk támadó oroszlán elől, és nem áll rendelkezésre rögtön üzemanyag ahhoz, hogy az állatnál gyorsabban vagy elég messzire tudjunk futni (vagy lehetőleg mindkettő), akkor az oroszlán el fog kapni minket. Ezért kezd a szervezetünk azonnal adrenalint termelni, amint meglátjuk a fenevadat; ez a hormon pedig (többek között) arra utasítja a zsírszöveteinket, hogy pumpáljanak jó sok zsírsavat a véráramba. A zsírsavak ideális esetben elegendő üzemanyagot biztosítanak a meneküléshez. Ebben az értelemben az inzulin kivételével minden hormon azon dolgozik, hogy zsírt szabadítson fel a zsírszöveteinkből. Egyszóval: karcsúbbá tesznek, legalábbis átmenetileg."
/Gary Taubes/
"Íme, az események láncolata:
1. Megkívánunk egy szénhidrátokat tartalmazó ételt (vagyis egy ilyen ételre gondolunk)
2. A szervezetünk inzulint kezd termelni.
3. Az inzulin (a HSL működésének akadályozásával) jelet küld a zsírsejteknek, hogy állítsák le a zsírsavak felszabadítását, és (az LPL aktivitásának fokozásával) utasítja őket, hogy vegyenek fel több zsírsavat a véráramból.
4. Megéhezünk, vagy még éhesebbek leszünk.
5. Enni kezdünk.
6. A szervezetünk még több inzulint választ ki.
7. A megemésztett szénhidrátok glükóz formájában a véráramba kerülnek, ami megemeli a vércukorszintet.
8. A szervezet tovább termeli az inzulint.
9. Az ételből származó zsír trigliceridek formájában elraktározódik a zsírsejtekben, ahogy a májban zsírrá alakított szénhidrátok egy része is.
10. A zsírsejtek zsírosabbak lesznek, mi pedig kövérebbek.
11. A zsír a zsírsejtekben marad, amíg az inzulinszint vissza nem esik a normális szintre."
/Gary Taubes/
"Mivel a véráramban levő inzulin szintjét elsősorban az elfogyasztott szénhidrátok határozzák meg, végeredményben ezektől a szénhidrátoktól függ, hogy mennyi zsírt halmozunk fel."
/Gary Taubes/
"Ne feledjük, hogy a zsírpárnák évtizedek alatt halmozódnak fel. Kezdetben valószínűleg észre sem vesszük, ahogy évről évre növekednek, nem tűnik fel, hogy egyre csak hízunk. Ez történik, ha az egész testre kiterjedően megemeljük az inzulin szintjét, és ezért híznak el gyakran a cukorbetegek, amikor inzulinkezelést kapnak."
/Gary Taubes/
"Az inzulin azon ügyködik, hogy kövérebbek legyünk."
/Gary Taubes/
"A HSL leállításához és a zsír csapdába ejtéséhez csak egy kevéske inzulin kell; ha az inzulinszint akár parányit is megemelkedik, a zsír felgyülemlik a zsírsejtekben."
/Gary Taubes/
"Ahhoz hasonlatosan, amiként az LPL azon munkálkodik, hogy a zsírsejtekbe több zsírt juttasson (ami minket is kövérebbé tesz), a HSL azt célozza, hogy a zsírsejtekből több zsír távozzon (amitől mi is karcsúbbak leszünk). Ezt úgy éri el, hogy a zsírsejtek belsejében lebontja a triglicerideket az őket alkotó zsírsavakra, hogy azok kiszökhessenek a sejtből, és visszajuthassanak a véráramba. Minél aktívabb a HSL, annál több zsír szabadul fel, amit üzemanyagként elégethetünk, ha pedig kevesebbet dolgozik, akkor nyilvánvalóan több zsírt fogunk elraktározni."
/Gary Taubes/
"Minél több inzulint választunk ki, annál aktívabb lesz az LPL a zsírsejtek felszínén, és annál több zsírt irányít a véráramból a zsírsejtekbe, ahol az elraktározódik. Az inzulin emellett elnyomja az LPL aktivitását az izomsejteken, hogy azok ne égessenek el túl sok zsírsavat."
/Gary Taubes/
"Mivel az inzulin a zsíranyagcsere elsődleges szabályozója, nem meglepő, hogy az LPL tevékenységét is elsősorban ez határozza meg."
/Gary Taubes/
"Amíg edzünk, az LPL aktivitása lanyhul a zsírsejteken, és fokozódik az izomsejtek felszínén. Ennek eredményeképpen zsír szabadul fel a zsírszövetekből, amit az izomsejtjeink, amelyeknek üzemanyagra van szükségük, elégethetnek. Mozgás közben tehát kicsit karcsúbbak leszünk. Eddig jó. Csakhogy amikor abbahagyjuk a mozgást, a folyamat megfordul: az LPL aktivitása az izomsejtek felszínén megszűnik, a zsírsejteken viszont megugrik, és azok újra magukba szívják az edzés közben elveszített zsírt – tehát rögtön vissza is hízunk. (Ez azt is megmagyarázza, miért leszünk éhesek az edzéstől. Nemcsak az izmaink sóvárognak ilyenkor fehérje után, hogy feltölthessék a raktáraikat, és regenerálódhassanak, hanem a zsírszöveteink is buzgón újratöltik a készleteiket. A testünk többi része pedig igyekszik ellensúlyozni ezt az energiaelszívást, ami fokozza az étvágyat.)"
/Gary Taubes/
"A férfiaknál az LPL tevékenysége magasabb a belek zsírszöveteiben, és alacsonyabb a derék alatti zsírszövetekben, ezért ők jellemzően hasra híznak. Az egyik oka annak, hogy idővel miért eresztenek pocakot, az, hogy idősebb korukban a szervezetük kevesebbet választ ki a tesztoszteron nevű férfi nemi hormonból. Ezzel szemben a nőknél az LPL nem a belek zsírsejtjein, hanem a derék alatti zsírsejteken aktívabb – ezért hajlamosak ők csípőre és fenékre hízni. A menopauza után viszont náluk is megnő az LPL aktivitása a hasi zsírpárnákban, így gyakran hastájékon is lesz némi zsírfeleslegük."
/Gary Taubes/
"Aki már vásárolt olyan bútordarabot, amelyik nem fért be annak a szobának az ajtaján, ahová szánták, az tudja, mi ilyenkor a teendő: szétszedjük a bútort (ha lehet), darabokban átemeljük a küszöbön, a másik oldalon pedig újra összerakjuk. Ha pedig elköltözünk, és az új otthonunkba is magunkkal szeretnénk vinni ezt a bizonyos bútort, akkor az eljárást megismételjük az ellenkező irányban. Ebből következően minden, ami elősegíti a zsírsavak beáramlását a zsírsejtekbe, ahol aztán azok trigliceridekké állnak össze, valójában a zsír elraktározásán munkálkodik, tehát kövérít. Ami pedig segít alkotóelemeire bontani a triglicerideket, hogy a zsírsavak kiszökhessenek a zsírsejtekből, az karcsúsít."
/Gary Taubes/
"Úgy is elképzelhetjük ezt, hogy a zsírsejtjeink egyfajta átmeneti energiatárolóként működnek. Ebbe tehetjük az étkezések alatt elfogyasztott, ám azonnal fel nem használt kalóriákat, innen aztán visszakerülnek a véráramba, amikor szükségünk van rájuk – éppen úgy, ahogy a bankjegykiadó automatából kivett pénzt a tárcánkba tesszük, majd szükség esetén elővesszük. Csak akkor leszünk ismét éhesek, és érzünk késztetést az evésre, ha a zsírtartalékaink egy adott minimumszintre zuhannak. (A pénztárcánkban is szeretünk valamennyi készpénzt tartani, és ha kezdünk kifogyni belőle, akkor elsétálunk az ATM-hez, és feltöltjük az állományt.)"
/Gary Taubes/
"Étkezés közben és közvetlenül utána mindig egy kicsit kövérebbek (zsírosabbak) leszünk (mivel több zsír kerül a zsírsejtjeinkbe, mint amennyi távozik), majd, miután megemésztettük az ételt, megint egy kicsit soványabbak (mivel ekkor az előzővel ellentétes folyamat zajlik). Aztán alvás közben még tovább karcsúsodunk."
/Gary Taubes/
"Képzeljük el, hogy valami olyasmit falatozunk, ami szénhidrátokat és zsírt is tartalmaz! (A legtöbb étel ilyen.) A megemésztett zsír rögtön a zsírsejtekbe kerül, és ott elraktározódik. Mintha a szervezetünk ideiglenesen félretenné, amíg a sürgetőbb feladattal, a szénhidrátok feldolgozásával foglalatoskodik... Amint a szénhidrátokat is sikerült megemésztenie, azok glükóz – cukor – formájában a véráramba kerülnek, vagyis "vércukor" lesz belőlük. A testünk sejtjei ezt a glükózt égetik el üzemanyagként, illetve ezzel töltik fel az üzemanyag-tartalékokat, de csak akkor tudnak megbirkózni az emelkedő vércukorszinttel, ha ehhez valahonnan segítséget kapnak. Itt jön a képbe az inzulin nevű hormon."
/Gary Taubes/
"A táplálkozásszakértők azért szeretik azt hinni (és velünk elhitetni), hogy a testünk a szénhidrátokat részesíti előnyben üzemanyagként (ami egyszerűen tévedés), mert a sejtek előbb a szénhidrátokat égetik el, és csak utána nyúlnak a zsírhoz. Ennek az az oka, hogy a szervezet így tartja kordában a vércukorszintet az étkezések után. Ha pedig szénhidrátokban gazdag étrenden élünk (mint a legtöbb ember), akkor a sejtjeinknek rengeteg szénhidrát áll a rendelkezésére, mielőtt kénytelenek lennének zsírt égetni."
/Gary Taubes/
"A helyzet az, hogy a zsír folyamatosan áramlik kifelé a zsírsejtjeinkből, körbe-körbe kering a testünkben, hogy a szervezet üzemanyagként felhasználhassa, ha pedig erre nem kerül sor, akkor visszakerül a zsírsejtekbe. Ez teljesen független attól, hogy nemrég ettünk vagy edzettünk -e."
/Gary Taubes/
"A falánkság (túlevés) és a lustaság (mozgásszegény életmód) egyaránt elkerülhetetlen mellékhatása bármely apró szabályozási zavarnak, amely túl sok kalóriát juttat a zsírszövetekbe."
/Gary Taubes/
"A hízásra hajlamos emberek szervezetében a zsírszövetek a növekedés és a zsírfelhalmozás parancsát követik, és a rosszindulatú daganatokhoz hasonlóan mindent meg is tesznek e cél elérése érdekében. Azzal, hogy a test többi része mit csinál, vajmi keveset törődnek."
/Gary Taubes/
"Tehát nem azért hízunk el, mert túlesszük magunkat, hanem azért eszünk többet, mert hízunk."
/Gary Taubes/
"A növekedés az ok, míg a fokozott étvágy és a kisebb energiafelhasználás (a "falánkság" és a "restség") az okozat."
/Gary Taubes/
"Ha a szabályozóprogram arra ad utasítást, hogy a zsírszöveteink ne tároljanak zsír formájában jelentős mennyiségű kalóriát, illetőleg azt parancsolja az izmainknak, hogy jó sok kalóriát égessenek el üzemanyagként, akkor vagy kevesebbet fogunk enni, mint a kövérségre hajlamos társaink, vagy többet fogunk mozogni, esetleg mindkettő."
/Gary Taubes/
"Hiába éheztetjük az állatot, akkor is módot talál rá, hogy a kalóriákat zsírként raktározza el, mert a zsírszövetei most már ezt a programot követik."
/Gary Taubes/
"Földünk legméretesebb állatfaja a kék bálna. Ennek súlya elérheti a 180 tonnát is – ám ennek nagy részét a zsír teszi ki. Az afrikai elefánt 100 kilogrammnál is nagyobb mennyiségű élelmet, míg a kék bálna irdatlan adagot, több tonna táplálékot fogyaszt el naponta (persze utóbbi adat csak a nyárra érvényes, mert az év többi részében a bálnák minden jel szerint a zsírtartalékaikból élnek, akár a téli álmot alvó rágcsálók). Ám egyik faj sem azért nő ilyen hatalmasra, mert rengeteget eszik. Inkább azért esznek rengeteget, mert hatalmas állatok."
/Gary Taubes/
"Nem azért hízunk el, mert túlesszük magunkat, hanem azért eszünk többet, mert hízunk."
/Gary Taubes/
"Az, hogy a növekedés az ok, és a túlevés az okozat, szinte biztosan igaz a zsírszöveteinkre is."
/Gary Taubes/
"Minden, aminek bármilyen okból nő a tömege, több energiát fog felvenni, mint amennyit elhasznál. Tehát ha egy szabályozási hiba egyszerre kövérebbé és súlyosabbá tesz minket, akkor garantáltan nőni fog az étvágyunk, és több kalóriát fogunk fogyasztani, illetve kevesebbet fogunk elégetni, mint ha a szabályozórendszer tökéletesen működne."
/Gary Taubes/