Gary Taubes idézetek (beszélgetős fórum)
"Ha fogyni szeretnénk, elkerüljük a keményítőt tartalmazó burgonyát és rizst, csakúgy, mint a finomított szénhidrátokat tartalmazó kenyeret és tésztát, és ezeket zöldségekkel, salátával, de legalábbis teljes kiőrlésű gabonafélékkel helyettesítjük, hiszen az elmúlt évtizedekben a fejünkbe verték, hogy több rostos és kevesebb kalóriadús ételt kellene ennünk."
/Gary Taubes/
"Sokkal inkább arról van szó, hogy bármilyen fogyókúrát alkalmazunk is, a fogyást az okozza, hogy közben visszafogjuk az erősen hizlaló szénhidrátok fogyasztását, függetlenül attól, hogy a diétánk előírta-e azt. A sikeres fogyás tehát elsősorban nem attól függ, hogy mit eszünk, hanem hogy mit nem eszünk – attól, hogy kiiktatjuk -e a különösen hizlaló szénhidrátokat."
/Gary Taubes/
"A kérdésre, hogy mi okozza az elhízást, az egyszerű válasz az: a szénhidrátok fogyasztása."
/Gary Taubes/
"Ez aztán az ördögi kör, nem igaz? Az ételek, amelyektől elhízunk, epekedést keltenek bennünk – és mi azokra az ételekre vágyunk, amelyektől elhízunk. (Ez nem sokban különbözik a dohányzástól: a tüdőrákot okozó cigaretta hatására kívánjuk az újabb, tüdőrákot okozó cigarettát.) Minél hizlalóbb egy étel, és minél inkább hajlamosak vagyunk elhízni tőle, annál erősebben fogunk ácsingózni utána. Az ördögi kör ettől függetlenül megtörhető, bár elszántan harcolnunk kell a sóvárgás ellen – éppen úgy, ahogy egy alkoholista is képes leszokni az ivásról, vagy egy dohányos a füstölésről, de csak komoly erőfeszítés és önmegtartóztatás árán."
/Gary Taubes/
"A Princeton Egyetemen dolgozó Bartley Hoebel kutatása szerint a cukor az agynak ugyanazon a részén – az úgynevezett "jutalomközpontban" – vált ki válaszreakciót, mint a kokain, az alkohol, a nikotin és más, függőséget okozó anyagok. Bizonyos mértékig minden étel ezt teszi, hiszen a jutalomközpont nyilvánvalóan éppen azért fejlődött ki, hogy megerősítse azokat a viselkedési formákat (a táplálkozást és a párzást), amelyekből a fajnak előnye származik. A cukor azonban, úgy tűnik, természetellenes mértékben eltéríti ezt a jelzést, akárcsak a kokain vagy a nikotin."
/Gary Taubes/
"Minél erőteljesebben reagál a vércukor- és inzulinszint, annál jobban ízlik nekünk az adott étel. A kövér és hízásra hajlamos emberek szinte biztosan erősebben érzékelik ezt a vércukor- és inzulinreakciónak köszönhető kellemes ízhatást. És minél jobban elhíznak, annál erőteljesebben sóvárognak a szénhidrátban gazdag ételek után, mert az inzulin a szervezetükben egyre hatékonyabban raktározza el a zsírt a zsírszöveteikben és a fehérjét az izmaikban, ahol üzemanyagként nem hozzáférhetők."
/Gary Taubes/
"A szervezetünk akkor is inzulint kezd termelni, amikor csak rágondolunk az evésre (főleg akkor, ha szénhidrátban gazdag ételek és édességek járnak a fejünkben), majd az inzulinkiválasztás tovább fokozódik, amint lenyeljük az első falatot. Mindez még azelőtt bekövetkezik, hogy elkezdenénk megemészteni a táplálékot, vagy bármennyi glükóz kerülne a véráramunkba. Ez az előzetesen kiválasztott inzulin arra szolgál, hogy felkészítse a szervezetünket a közelgő glükózáradatra, azáltal, hogy elraktározza a véráramban levő egyéb tápanyagokat – különösen a zsírsavakat. Az éhségérzetünk tehát már az evésre gondolva is nő, majd tovább fokozódik, amint a szánkba vesszük az első néhány falatot. (Ahogy a közismert bölcsesség tartja: "Evés közben jön meg az étvágy.")"
/Gary Taubes/
"Eddig annyit tudtunk meg, hogy a szénhidrátok hizlalnak, és hosszú távon is kövéren tartanak minket. Csakhogy pontosan azokat az élelmiszereket kívánjuk a legjobban (méghozzá annyira, hogy képtelenek vagyunk lemondani róluk), amelyektől elhízunk: többek között a tésztát, a bagelt, a kenyeret, a sült krumplit, az édességeket és a sört. Ez nem véletlen egybeesés."
/Gary Taubes/
"Az, hogy nem mindenki hízik el a szénhidrátoktól (ahogy a dohányzástól sem lesz mindenki tüdőrákos), nem változtat a tényen, hogy ha mi a kevésbé szerencsések közé tartozunk, akkor kizárólag abban az esetben tudjuk tartósan leépíteni a zsírfeleslegünket, ha elkerüljük ezeket az élelmiszereket."
/Gary Taubes/
"A lényeg, hogy megértsük: nem azért fogyunk, mert csökkentjük a bevitt kalóriák számát, hanem azért, mert elhagyjuk azokat az élelmiszereket, amelyek hizlalnak – vagyis a szénhidrátokat. Ha elérjük a kívánt testsúlyt, és utána visszavesszük ezeket az ételeket az étrendünkbe, akkor ismét el fogunk hízni."
/Gary Taubes/
"Az elhízás egyszeregyének üzenete meglehetősen egyértelmű: ha hízásra hajlamosak vagyunk, és annyira karcsúak szeretnénk lenni, amennyire csak lehet, anélkül, hogy rámenne erre az egészségünk, vissza kell fognunk a szénhidrátfogyasztásunkat, alacsonyan tartandó a vércukor- és inzulinszintünket."
/Gary Taubes/
"Nagyon is elképzelhető, hogy ha soha nem ennénk ezekből a cukrokból, akkor nem híznánk el, és nem lennénk cukorbetegek, még akkor sem, ha az étrendünk nagyját továbbra is a keményítőtartalmú szénhidrátok, illetve a liszttartalmú termékek adnák."
/Gary Taubes/
"Minél többet fogyasztunk ezekből a cukrokból, és minél hosszabb ideig képezik részét az étrendünknek, a szervezetünk annál jobban hozzászokik, hogy zsírrá alakítsa azokat."
/Gary Taubes/
"Egy 3,5 decis Pepsiben vagy Coca-Colában 80 kalória található, ugyanennyi almalében pedig 85 kalóriának megfelelő fruktóz. A májunk úgy válaszol erre a fruktózáradatra, hogy nagy részét zsírrá alakítja, és a zsírszövetekhez szállítja. Ezért hivatkoztak a biokémikusok a fruktózra már negyven évvel ezelőtt is "a leginkább lipogén szénhidrátként" – vagyis olyan szénhidrátként, amit a szervezetünk a legkönnyebben alakít át zsírrá."
/Gary Taubes/
"Az emberi test, és különösen a májunk, nincs felkészülve annyi fruktózra, mint amennyit a mai étrendünk tartalmaz."
/Gary Taubes/
"A ránk nézve legkárosabb élelmiszer szinte minden kétséget kizáróan a cukor – főleg a szacharóz (répacukor, nádcukor, asztali cukor) és a magas fruktóztartalmú kukoricaszirup."
/Gary Taubes/
"Az említett populációk tagjai nem azért híznak el, mert túl sokat esznek, vagy túl keveset mozognak, hanem azért, mert olyan élelmiszereket fogyasztanak – az étrendjük nagy részét keményítők, finomított gabonatermékek és cukor teszi ki –, amelyek szó szerint zsírosabbá teszik a szervezetüket."
/Gary Taubes/
"Azt, ahogyan a vércukorszintünk reagál a különféle élelmiszerekre, szakszóval "glikémiás indexnek" nevezzük. Ez a szám meglehetősen jól mutatja, hogy az inzulinszintünk hogyan fog reagálni egy adott élelmiszerre. Minél magasabb ugyanis az étel glikémiás indexe, annál erőteljesebb hatást fejt ki a vércukorszintre."
/Gary Taubes/
"A leghizlalóbb ételek azok, amelyek a legjelentősebb hatást fejtik ki a vércukor- és az inzulinszintre. A tömény – és legfőképpen a gyorsan megemészthető - szénhidrátforrásokról van szó: a finomlisztből készült élelmiszerekről (kenyér, gabonapehely, tészta), a folyékony szénhidrátokról (sör, gyümölcslevek és szénsavas üdítők), valamint a keményítőtartalmú élelmiszerekről (burgonya, rizs, kukorica). Ezek villámgyorsan elárasztják a vérünket glükózzal. A vércukorszint az egekbe szökik, ahogy az inzulinszint is – és elhízunk."
/Gary Taubes/
"Ha nem létezne cigaretta a világon, a tüdőrák sokkal kevésbé elterjedt betegség lenne - mint ahogy ez régen így is volt. És ha az étrendünkben nem lenne ennyi szénhidrát és cukor, a kóros elhízás ugyanígy ritka jelenségnek számítana."
/Gary Taubes/
"Az, hogy hízásra hajlamosan születünk-e, nem rajtunk múlik. Nem tehetünk ellene semmit. Az elhízás egyszeregye ugyanakkor arra tanít minket, hogy ezt a hajlamot az általunk elfogyasztott szénhidrátok váltják ki - vagyis az, hogy milyen szénhidrátokat eszünk, és mekkora mennyiségben."
/Gary Taubes/
"Úgy tűnik, hogy amikor az elhízásjárvány beindult, egyre több gyereket programoztunk a létezése első néhány hónapjában arra, hogy utóbb ők is ugyanúgy elhízzanak, hozzánk hasonlatosan. Igazából nem lepne meg, ha kiderülne, hogy részben ez az ördögi kör a felelős az egész elhízásjárványért. Tehát amikor elhízunk, nem csak a saját egészségünkért kell aggódnunk. A gyerekeink, sőt az ő gyerekeik is megfizethetik a kövérségünk árát, és az egymást követő nemzedékek egyre nehezebben tudnak majd kikecmeregni ebből a veremből."
/Gary Taubes/
"Minket elsősorban az érdekel, hogy a tápanyagokat felhasználjuk, vagy inkább elraktározzuk -e, ezért képzeletben vetítsük ki az inzulin és az enzimek hatását egy autó üzemanyagszint-kijelzőjének a működésére! Legyen a műszer most egy "üzemanyag-elosztó": a skála tele tankot jelző jobb oldala szimbolizálja a zsírt (az üzemanyag elraktározását), az üres tankot jelző bal oldala pedig az energiát (az üzemanyag elégetését)! Ha a mutató jobbra, a zsír felé mutat, az azt jelenti, hogy az inzulin az elfogyasztott kalóriák aránytalanul nagy részét fordítja zsírraktározásra, ahelyett, hogy az izmokhoz küldené azokat, és akkor energiaként azonnal felhasználhatók lennének. Még pontosabban: az inzulin a zsírt a zsírszövetekbe irányítja, majd gondoskodik róla, hogy ott is maradjon. Az izmainknak így több szénhidrátot kell elégetniük, ezzel kimerítik a glikogéntartalékainkat, amitől eleve könnyebben megéhezhetünk. Mindez oda vezet, hogy egyre többet kell ennünk, egyre kevesebb energiát tudunk felhasználni, miközben a zsírszöveteinkben folyamatosan halmozódik a zsír. Akivel ez történik, az valószínűleg elhízik, és mivel nem lesz energiája a fizikai tevékenységhez, egyre kevesebbet mozog majd. Minél inkább a zsírraktározás felé mozdul a mutató, a szervezet annál több kalóriát raktároz el, és így válik egyre súlyosabbá az elhízás. Ha mindeközben nem akarjuk feladni a mozgást, többet kell ennünk azért, hogy ellentételezzük a túlzott zsírraktározásból következő energiaveszteséget. Az elképzelt kijelző jobb oldalának legszélső pontján a végletesen elhízott embereket találjuk. Ha a mutató a másik irányba, vagyis az energia felé mutat, akkor a szervezet az elfogyasztott kalóriák aránytalanul nagy részét égeti el üzemanyagként. Mindazoknak, akik így működnek, rengeteg energiájuk van a mozgáshoz, viszont kevés zsírt raktároznak el. Aktívak, vékonyak, ahogy az egy hatékonyan működő szervezettől elvárható, és viszonylag keveset esznek. Minél inkább ebbe az irányba tolódik el a szervezetünk működése, annál aktívabb életet élhetünk, annál kevesebb zsírt raktározunk el, és egyre vékonyabb leszünk. A kijelzőnek ez a szélső értéke a gyakran csontsoványnak tűnő távfutóké. Az ő testük minden kalóriát eléget, szinte egyáltalán nem raktároz zsírt, így szinte szétveti őket az energia. Az állapotukat a második világháború előtti anyagcsere-kutatók így írták volna le: "rendkívül erős mozgáskényszer"."
/Gary Taubes/
"Ha hízásra hajlamosak vagyunk, akkor pontosan azokat a szénhidrátban gazdag ételeket fogjuk kívánni, amelyek kövérré tesznek minket."
/Gary Taubes/
"Tehát ahogy hízunk, fokozódik az energiaigényünk, és ugyanezen okból kifolyólag az étvágyunk is megnő – különösen a szénhidrátok utáni sóvárgásunk, hiszen ez az egyetlen tápanyag, amit a sejtjeink üzemanyagként elégethetnek, amikor az inzulinszint magas. Ez egy ördögi kör – és ez az, amit el szeretnénk kerülni."
/Gary Taubes/
"A zsírpárnák növekedésével párhuzamosan nagyobb izmokat is növesztünk, hogy elbírjuk a zsírfelesleget."
/Gary Taubes/
"Ha az inzulinszint magas marad, az elraktározott zsírhoz nem tudunk hozzáférni."
/Gary Taubes/
"Amikor az inzulinszint megemelkedik, elraktározzuk a zsírt, amikor pedig leesik, mozgósítjuk, és üzemanyagként elhasználjuk."
/Gary Taubes/
"A zsír napközben lerakódik, amikor megemésztjük az ennivalót, és elveszítjük a következő étkezésig eltelő órák, illetve az éjszakai alvás ideje alatt."
/Gary Taubes/
"A tudományos tény ez: amikor a szervezetünk inzulint termel, vagy a véráramban abnormálisan magas az inzulin szintje, a zsírszövetekben zsír halmozódik fel."
/Gary Taubes/