Friss özvegység (beszélgetés)

SZIASZTOK lÁNYOK!

Álmondtam a páromról, megosztom veletek.

Az éjjel azt álmodtam, hogy az utcán sok ember közt megláttam hátulról és szaladtam utánna, kerülgetve az embereket kiabáltam, hogy "Apa" és egyszer csak megfordult és NEM Ő VOLT.

Előző éjjel szintén álmondtam róla, szeretkezni akartunk de nem jött össze, mert mindenhol volt valaki. Ebben az álmomban nem tudtam, hogy halott. az előzőben igen, pedig az volt később.

Újra és újra azt tudom leírni, hogy nagyon nagyon hiányzik. A temetőt is azért járom és annyi virágot hordok rá, hogy már alig fér, mert azt hiszem, hogy még tehetek érte valamit, de mindez már nem számít semmit SAJNOS.

NEKEM MÉG MEG VANNAK A RUHÁI, MÉG HOZZÁ SEM NYÚLTAM, PEDIG JÓ LENNE PAKOLNI, DE NEM MEREK HOZZÁFOGNI. . NÁLUNK TAMÁS KÖHÖG MÁR HÉTFŐ ÓTA. ATTILÁM CSAK HOLNAP JÖN HAZA. EZ AZ EGY NAP IS FÁJ NEKEM, HOGY MIÉRT NEM MA.

Én most jöttem haza az idősek napja rendezvényről. Elkéreszkedtem hamarabb, mer nem bírtam tovább ott lenni, pedig megmondta az intézményvezető, hogy mindenki maradjon a végéig, mert el kell rámolni. Több száz idős embert hívunk meg egy vacsorára műsörral, zenés esttel egybekötve. A régi Állami gazdaság épületében tartjuk.

Annyira arra tudtam gondolni, hogy az előző években nyugodt voltam, mert Apuci otthon várt rám, sőt egyik évben még ott volt velem, mert sofőrként ott dolgozott. Annyir rám tört a hiányérzet, hogy rohamokban szédülés jött rám, így inkább kilenc órakkor az egyik kolléganőm haza hozott. Pedig vettem egy új blúzt is és megcsináltattam a körmöm ilyen zselésen, nagyon kis ízlésesen, még soha nem volt 49 évesen gondoltam meg magam.

Az éjjel azt álmodtam, hogy az utcán sok ember közt megláttam hátulról és szaladtam utánna, kerülgetve az embereket kiabáltam, hogy "Apa" és egyszer csak megfordult és nem ő volt. Előző éjjel szintén álmondtam róla, szeretkezni akartunk és mindenhol volt valaki.

Újra és újra azt tudom leírni, hogy nagyon nagyon hiányzik. A temetőt is azért járom és annyi virágot hordok rá, hogy már alig fér, mert azt hiszem, hogy még tehetek érte valamit, de mindez már nem számít semmit SAJNOS.

NEKEM MÉG MEG VANNAK A RUHÁI, MÉG HOZZÁ SEM NYÚLTAM, PEDIG JÓ LENNE PAKOLNI, DE NEM MEREK HOZZÁFOGNI. . NÁLUNK TAMÁS KÖHÖG MÁR HÉTFŐ ÓTA. ATTILÁM CSAK HOLNAP JÖN HAZA. EZ AZ EGY NAP IS FÁJ NEKEM, HOGY MIÉRT NEM MA.

A másik oldalon találtam. Elgondolkodtató.

"Az egyiptomiaknak volt egy gyönyörű hiedelmük a halállal kapcsolatban. Mikor a lelkük elérkezik a mennyország kapujához (. . . ), az istenük két kérdést tesz fel nekik. A válaszuk függvényében engedik be, vagy utasítják ki őket.

1. Találtál-e örömet az életedben?

2. A te életed hozott-e örömet mások életébe?

Mi a te válaszod?"

[link]

(Csordul a könnyem, oly bús a sorsom...

a szívem úgy fáj... Handel: Rinaldo c. operájából)

Egy szép és igaz dal segítségnek:

[link]

A fájdalom feldolgozására:

Mozart: (Lady Madigen) [link]

Én ha elmegyek valahova akkor vagyok feketében,vagy egész sőtét szinben.Itthon a Drágám melegitőiben,polóiban vagyok,enyémeket nem veszem fel...

Munkahelyemen persze nem lehet sőtétben dolgozni.

Temetőbe nem járok,mert rá szedtek a testvérei,hogy a szüleihez tegyék az urnáját,nem akartam vitát elején volt elég!

Ők meg nagyon messze laknak Eleken/Békéscsaba után/én meg Budaörsön,szóval temető nagyon messze lenne.De úgy mentem bele,hogy egy pici urnát vettem magamnak is és itthon van,mindig friss rózsa van melette és felette a fényképe,szóval minden nap itt van velem és gyertyát is gyújtok azóta is minden nap...Nem bántam meg pedig sokan furán néznek rám akik tudnak a pici urnáról.Én igy nyugszom meg így érzem azt mintha itt lenne velem éjjel-nappal.nem is szeretek elmenni itthonról ezért...

Hát igen...ezt ismerem én is!

3.házasságom volt!Elsőből csak a fiam ért /ér/valamit és mindent!10,5évig tartott,de minden volt csak boldog nem!A második 14,5évig,de már az utobbi években felért egy horror filmmel is,megszabadulni is alig tudtam tőle.Azt mondtam soha senki nem kell már,és akkor jött a Drágám aki mindent megváltoztatott bennem és végre idősebb koromra boldog lettem,de csak ennyi volt megadatva nekünk.Csak bennem van miért pont ő és nem én akinek mennie kellett?...

Tudom, hogy szeretet, márt írtam, hogy mit láttam a stemében a kürházi ágyon, mikor beszélni nem tudott, de a szemével mindent elmondott. Tudom, hogy számára a világ közepe voltam. Ha vakiről dícsérően beszéltem, azt mondta, hogy " a kisújjad is többet ér" Tudtam, hogy nem így van, de ő tényleg így gondolta és ez nagyon-nagyon jó volt. Az ő szerelme adott erőt, hogy felnőtt fejjel tanuljak, egyik iskolát a másik után, valamint, hogy anyut is ápoljam és még ellássam a családot is. Mindig csörgött a családi tarifát számláló mobil és egyeztettünk, mit kell venni, mit főzünk másnap, mit hol talál meg. Most állandóan várom, hogy csengjen. Még meg van a mobilja, ha az ővé csörög néha, akkor összerezzenek. Apuci igazi TÁRS volt. Mindig annyi, de annyi bajunk volt a gyerekekkel anyuval, anyóssal, testvérével, a lakáshitelekkel, anyagi gondokkal, munkanélküliséggel, annyira vártuk, hogy felnőjjenek a gyerekek, hogy egy kicsit könnyebb legyen, hogy többet lehessünk együtt. Mennyi, de mennyi mindent terveztünk.

Ti meddig jártatok feketében, és milyen súrűn jártok a temetőbe? Puszi mindenkinek

Az élet hosszúságát nem az évek adják, hanem a tartalom. És itt a tiétek felért egy egész élettel. Boldogok voltatok, szerettétek egymást.

Ti tudjátok, mit jelent szeretni és szeretve lenni...

(A szüleimnek hamarosan az 57. házassági évfordulójuk lesz. 18 évesen elmenekültem otthonról. Csak az állandó meg nem értés, veszekedés, harag, káromkodás, szitkozódás, átkozódás, ordítozás.

Egyszerűen nem értem, hogy tud élni így két ember.)

hát ezek a kérdések bennem is jelentkeztek már szinte nap mint nap...

mi még most kezdtünk élni,most kezdtük az igazi boldogságot egymásban és egymással megtalálni az eddigi "mocskos"életünk után.idősebb korunkra azt hittük meg sajnáltak"oda fentről minket./én 47éves,Drágám 51volt mikor össze jöttünk tavaly év elején,de már májusban összeköltöztünk,februárban összeházasodtunk,de a mi összetartásunk szeretetünk felért vagy 30év együtt töltött házassággal,hittük legalább ezüst lakodalmunkon még táncolunk...imádtunk eljárni táncolni!/

El hiszem,hogy rettentően hiányzik a párod,de legalább nem vagy egyedül ott vannak a gyerekek!tudom ők nem pótolhatják...

Nekem is nagyon hiányzik,és nem hogy enyhülne minnél rosszabb,és már 1,5hónapja elment...annyira szalad az idő!

Stradella: Irgalmazz Istenem (hallgass a szómra Fölséges Úr. Könyörgök Hozzád, fordítsad orcád, jóságos orcád mindig felém. . . . )

Ezt így magyar szöveggel nem találtam meg.

Sziasztok!

A saját magam hozzászólásából idézek, amit augusztus 31-én írtam.

" állandóan jönnek a kérdések,

miért ő,

miért most,

miért nem jelentkeztek a tünetek,

miért nem érezte, éreztük a betegséget,

azt, hogy baj közeleg,

miért jelentkezett éppen ez a betegség,

miért halálosan érte,

mit tudtam volna tenni,

mennyi a mi hibánk, az övé, vagy mennyi ebből Isteni elrendeltetés????

* Kegyet gyakorolt a Jóisten azzal, hogy nem szenvesztette, vagy büntetett????

* A lelkészasszony szerint a halál nem büntetés és az időskor nem érdem.

* Akkor most mi van???

* Bennem is felmerül, hogy ugyan mi az én jövőm, meg csak együtt terveztünk mindent.

* Most még csak arra vagyok képes, hogy egy-két nappal előre tervezzek. Abba bele sem merek gondolni, hogy a fiúk egyszer elmennek itthonról, akkor ki lesz a támaszom, társam, akivel megosztom a gondom-bajom, örömöm.

* Van olyan aki azzal vígasztal, hogy én kaptam 22 évet, 22 év szeretetével, szerelmével, van olyan akit soha nem szeretnek és egyedül, társ nélkül éli az életét

Vígasztalnak azzal is, hogy szép, teljes élete volt apcinak. Nem került megalázott kiszolgáltatott helyzetbe és a családnak sem kellett feláldoznia az ő ápolásáért. Nagyon-nagyon beteg maradt volna, ágyhoz kötve pelenkásan, gyomorszondával és gégemetszéssel. Nem is tudom...

Neki biztosan rossz lett volna úgy élni.

Tudom, hogy ezek igazak és realitást mutatják, de akkor is RETTENTŐEN HIÁNYZIK!!!!! "

Eddig az idézet. Még most sem kaptam választ a kérdéseimre, de az egyik kedves hoxás sorstáram annyira szépen megfogalmazta,

hogy ők most más dimenzióban vannak, és nekünk is, neki is más dolgunk van a világmindenségben. (Valahogy így, de lehet, hogy nem voltam pontos.)

Remélem, jobban vagytok. Nekem tegnap volt négy hónapja, hogy elment. puszi mindannyiótoknak

Keressétek meg ezt a darabot a YueTuben, először

Pavarotti előadásában. Stradella Pieta Signore,

utána pedig magyarul szöveggel: Stradella: Irgalmazz Istenem (hallgass a szómra Fölséges Úr. Könyörgök Hozzád, fordítsad orcád, jóságos orcád mindig felém....) Jól kisírjátok magatokat, egy kicsit megkönnyebbültök. Az esdeklő ember éneke...

Az előbb találtam: tanulságos mindenkinek.

Wass Albert

Gazdagság és szegénység

Nincs vagyonod? Nincs házad, telked, értékes tárgyaid? Nincs pénzed? A

rigónak sincsen. Mégis ő a legvidámabb teremtés.

Igaz, neki nem kell cipő és nem kell ruha. Ételért sem fizet, csak füttyel.

Lakásért sem fizet. Fiait ingyen tanítja az erdő. A rigónak könnyű, mondod, és

igazad van. A rigónak valóban könnyű. Ő ma is úgy él, ahogy Isten annak idején

elindította az első rigót. Mi nem úgy élünk. Az első ember nem tudta még, mi a

vagyon. És hiszem, hogy boldog volt mégis.

Pedig az első ember nehezen élt. Gondold csak el. Bunkóval védekezett a

vadállatok ellen. Bőrüket maga húzta le, maga készített ruhát és lábbelit belőlük.

Barlangban lakott és mohán aludt. Nem volt villanyvilágítása. Semmije sem volt.

Mégis, azt hiszem, szerette az életet.

Örvendett a szélnek és a napnak. A levegőnek. Annak, hogy egészséges, és ha

fáradt volt, annak, hogy lefekhet a mohára pihenni. Örvendett az izmainak és

mosolygott, ha pillangó szállt előtte. Ha gyümölcsökkel megrakodva tért haza

összkomfort nélküli barlangjába, ha bunkója egy vadat leütött: gazdagnak érezte

magát. És mert gazdagnak érezte magát, gazdag is volt.

Erről eszembe jut, hogy ismertem embereket, akik palotában laktak, naponta

új ruhát vehettek magukra, azt ettek, ami eszükbe jutott, halomban állt körülöttük a vagyon, gyáraik voltak és bankbetétjeik és mégis folyamatosan töprengtek, törték a fejüket, beleőszültek a gondba, mert mindenáron azt akarták, hogy még többjük legyen. Voltak ugyanis emberek, akiknek még több gyáruk volt és még több bankbetétjük. Szegényeknek érezték magukat azok mellett, és mivel szegényeknek érezték magukat, szegények is voltak.

Pedig mondom, palotában laktak. Sokkal több szobában, mint amennyit

egyáltalán használni tudtak volna. Villanyvilágításuk volt és fürdőszobájuk, nem is is egy. Nem zárták le soha a villanyukat és a fürdőszobában bármikor folyt a melegvíz, csak meg kellett nyitni egy csapot. Télen központi fűtés őrizte az

egyforma meleget és nem volt soha szénhiány. Rádiójuk volt és gramofonjuk,

rengeteg sok lemezzel. Ebédlőben ettek, finom porcelánon, ezüst evőeszközzel. Cselédek szolgálták ki őket. Nem kellett se fát vágjanak, se vizet hordjanak, se edényt mosogassanak, se főzzenek, se seperjenek, se cipőt takarítsanak: mindezt megcsinálták helyettük mások. Olyan ruhába öltöztek, amilyenbe jólesett. Az utcákon, ahol jártak, tele voltak a boltok kirakatai mindenféle szép holmival és minden eladó volt. Minden boltba bemehettek és mindent megvásárolhattak, ami csak szemüknek megtetszett. Amikor eszükbe jutott, elmehettek a színházakba és a hangversenyekre. Kényelmes autók röpítették őket és utazhattak és nem kellett soha, sehol sorba álljanak.

Mégis szegények voltak. Nem értek rá örvendeni a napfénynek, a víznek, a

levegőnek, a virágoknak, az ételnek. Nem értek rá egyszerűen, mert éjjel-nappal

gondok között futkostak, hogy miképpen szerezhetnének még több pénzt. Mert amivolt, azt kevésnek érezték. És amit az ember kevésnek érez, az valóban kevés is

Gazdag akarsz lenni? Gondolj a rigóra és az ősemberre. Gondolj arra, hogy

meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle vissza. Vendég vagy ezen a földön. Csak az a Tied, amit a bőröd alatt hoztál és elviszel. Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne. Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez. Fája, amit fölapríthasson. Aki el tudja tartani a családját, étellel, ruhával, cipővel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag. Örvendhet a napfénynek, a víznek, a szélnek, a virágoknak, örvendhet a családjának, a gyermekeinek és annak, hogy az ember él. Ha van öröme az életben: gazdag. Ha nincsen öröme benne: szegény.

Tanulj meg tehát örvendeni. És ismerd meg a vagyonodat, amit a bőröd alatt hordasz. Élj vele és általa, és főképpen: tanulj meg örvendeni!

Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara,

vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik.

Sajnos, embere is van. Igyekezz kevesebbet törődni velük és többet azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is.

Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz. S mert

élsz: gazdag lehetsz.

köszi!mindjárt megkeresem!

pont ma délután kerestem ilyen verseket és nem találtam!Mintha a gondolatomban olvastál volna most!

nem hurcolok meg senkit,belefáradtam!pedig tudom legalább 50százalékig igazam van!

Nyugodjon Békében a Drágám,ha így volt előirva,mint,hogy szenvednie kellett volna 1-2hét múlva...

Csak borzalmas,ledöbentő,hogy ilyen betegségek léteznek amik ilyen hamar egy életet el vesznek,tönkre tesznek és esély sincs rá,semreény,hogy segiteni lehessen!

én azóta is a Drágám nyári pizsijeiben alszom,persze kimosom!

sok holmija van ami a szekrényben van,de nem is figyeltem,hogy érzem-e rajta az illatát...

"Most sajna,",de amit levett azt mindig kimostam.igaz amibe be ment a kórházba szabadidő ruha azt még nem mostam ki,de nem éreztem ez illatát rajta,már próbáltam szimatolni!

én mindent ott hagytam ahová letette,ruhák szerszámok,könyv szemüveg stb...nem tudom elrakni még!igaz ma a garázsban rámoltam mert hozzák héten a fát és a biciglijét most beljebb kelett tenni a könnyeim csak úgy folytak!

Érdekes a hagngját nem tudom magam elé képzelni,de meg van telcsin...ha nagyon akarom magam "kinozni"megszoktam hallgatni az 5.hónapban mikor összeköltöztünk akkor küldte még,tavaly!

Egyben a Drágámat elképzelni sem tudom,nem tudom magam elé képzelni,de külön külön minden porcikája az utolsó szemolcsig mindig elő jön,a pofja is,de csak mosolygosan,de van mikor már tisztul a kép,de az első hónapban akár mennyire szerettem volna se hogy sem tudtam magam elé idézni!pedig szinte éjjel nappal mindig együtt voltunk!álmodni sem álmodtam még vele,hogyláttam volna álmomban,csak úgy mintha ot lett volna vagy szólt volna hozzám,de még sem láttam...

na most össze vissza irtam,ki kéne bogozni...de gondolom alényeget értitek mit is akartam leirni,kifejezni...

Folyamatosan olvaslak titeket. Fáj a szívem, átérzem amiket írtok, borzalmas lehet így élni napról-napra.

Okosságot nem írok mert ahhoz túl fiatal vagyok. Sok erőt és kitartást kívánok Nektek!

Bármit is teszel, már semmi nem hozza vissza. Meghurcoltathatsz akárhány embert, a lényegen nem tudsz változtatni. Mert Istent nem vonhatod felelősségre. És a végső döntés az ő kezében van. Bárhol, bármikor, bárhogy...

Próbálj egy verset megkeresni: Reményik Sándor Kegyelem című versét. Ha nem sikerül, amint lesz időm, megkeresem és bemásolom neked. (Mintha az életemet írta volna le.)

Ezt még leírom lányok, főleg Ágicának szánom.

Van egy polár cipzáras pulcsija a férjemnek, amit azóta sem mostam ki és néha-néha belebújok, annyira jó.

Még én sem nyúltam a ruháihoz, még a fogason is ott vannak. Lassan már erőt kell vennem, tudom. Puszi mindenkinek

köszi amit irtál!nagyon jól esik,ha ilyen kedves emberek vesznek körül legalább itt a gépen!

Jó neked,hogy van aki segit!nekem az interneten kivül nincs senki aki vigasztal,tanácsot ad stb.Rossz mert sok dologban tanácstalan vagyok,de már azért kezdek "magamhoz térni".

Nem tudok mit kezdeni,igy kell élni,muszály!pedig nehéz nagyon!hajnalban munka most már,délelött 10-től meg már nem tudok mit kezdeni magammal!

nagyon össze voltunk nőve,mi csak egymásért voltunk szinte!kár,hogy ilyen késő találkoztunk és csak 1,5év volt az ami alatt boldoggá tudtam tenni!sokszor eszembe jut miért ő,miért nem én inkább?sok kérdésem lenne a sok baki miatt az orvosnak is,de nem bojgatom már,pedig reggelig még fel is akartam jelenteni őket!

örülök,hogy irtál,jó érzés...

Szia Ágica!

Zsóka teológus, remélem nem haragszik, ha ezt leírom, de lejjebb ő is leírta ezt magáról, azért merészelem. A 83. hozzászólásban nagyon sok kérdést tettem fel neki. (hátha még az eredeti írásom marad volna meg, amit nem mentett le a gép)Sok kérdésemre válaszolt előtte is, nagyon bölcsen és hozzáértőn. Amikor viszont azt írta, hogy neki nem adatott meg a szeretet az nekem is új erről nem tudtam.

Zsóka! ezt neked is írom, erről eddig nem beszéltél.

Tudjátok lányok, asszonyok, én emlékszem a hat és fél hét alatt, mikor a párom szemeibe néztem azt láttam, hogy olyan mérhetetlen szeretett árad belőle, hogy az volt az érzésem, hogy emberben ennyi el sem fér, vagy hogy angyal lakozik benne. Nem tudott beszélni, enni, mozogni, még a nyálát sem tudta lenyelni, de teljesen tiszta tudattal élte ezt meg. Nem is tudom, hogy min ment keresztül lelkileg. Több, mint négy hétig volt a lélegeztető gépen. Soha nem kapkodott, nyugodtnnak látszott és szeretet áradt belőle. Olyan ember feletti módon küzdött és viselte a sorsát, hogy teljesen lenyűgözött és azóta is elképedek tőle és nagyon tisztelem érte.

Azt is mondták már nekem, hogy lehetséges azért tette mellém a Jóisten, hogy eddig is vigyázzak rá. Már mikor mi megismerkedtünk ő húsz éve (10 évvel volt idősebb) dolgozott vendéglátós zenészként füstös szórakozóhelyeken és ő is szívta a cigit vagy negyven évig. Az orvosok szerint az erei nagyon rossz állapotban voltak, törékennyé, szakadékonnyá váltak. Már nem lehetett volna javítani a dolgon. De, hogy sok évvel ezelőtt, miért nem vették észre azt nem tudom, de neki nem jelentkeztek tünetek, amiből következtetthettünk volna rá, így betegségtudat nélkül, teljes életet élt.

Ágica! Van egy barátnőm, akinek szintén meghalt a férje. A férje rendesen eljárt az orvosokhoz, minden vizsgálatra, időpontra elment, minden gyógyszert pontosan beszedett. Nem ivott, nem cigizett. Még bezárta a csirkéket és bementek a szobába tv-t nézni, rosszúl lett és perceken belül meghalt. Az orvos tíz percen belül a hallotti bizonyítványt írta a konyhaasztalon. A felesége fel sem tudott ocsúdni. Ez már három és fél éve történt. Sokáig megdöbbenve élt. Mikor már enyhült valamit a gyász, akkor vígasztalta magát azzal, hogy amíg élt a párja, addig tényleg élt, én nem került kiszolgáltatott helyzetbe.

Ő is sokat segít nekem.

Puszillak és vigyázz magadra.