Folyton vele... (beszélgetős fórum)
köszönöm, most már ezerrel ezen vagyok, és nem nem vagyok lezbi, inkább szimbólum vagy valaki aki én is lenni akartam
Egyem meg az érzékeny lelkedet.
Azzal, hogy mindig nézegeted, te tartod életben ezt az állapotot. Végy egy nagy levegőt, és felejtsd el!
Szerintem nem róla szól ez az egész. Ő kvázi egy szimbólum. Te is szerettél volna annyi törődést kapni, mint ő. A műtétek miatt meg nyilván más miatt, mittudomén, nem lehetett. Szerintem ezt kell elgyászold.
Foglalkozz magaddal! Megérdemled!
köszi ez frankó tanács ettől még az is szívhez szólóbb ha azt írod menj el pszichológushoz...
régebben gondoltam és szerettem volna, de visszautasító volt annyit mondott már nem tudna velem miről beszélni max egy üveg bor társaságában...nagyon esetleg...ez volt olyan 4-5 éve mikor még friss volt a dolog,egy ismerőssel a múlt hónapban beültünk egy itteni kávézóba és vikolt a pultos ? hát őő... odajött köszönt szia...mizujs...dolgozol ? te mióta dolgozol ?jól vagy amúgy ? még bent mikor fizettem pár szót beszéltünk adtam neki borravalót is aztán mondta, hogy örült hogy találkoztunk és elköszöntünk egymástól, akkor semmit nem mozgatott meg bennem úgy nem éreztem semmit, tudom h beteges igen írtam is, ezért szeretnék vmi megoldást már, lehet mélyen bánt hogy nem akart velem kibékülni....gondoltam amúgy h meg keresem, de kicsit gázos lenne szerintem úgy érzem magamat aláznám tovább, hogy figyi 6 éve nem tudlak elfelejteni mint vmi nagy szerelmet, segíts már jöjjünk már rá miért :D nah meg a betegességhez hozzátartozik, hogy ezalatt az idő alatt szinte mindennap nézegettem tett e fel új képet most milehet vele most hol volt blaabla...gáz
Arra nem gondoltál, hogy felvedd vele a kapcsolatot? Lehet, akkor rájönnél.
Neked is lehetne pörgős életed, az nem pénz kérdése, az inkább egy éltforma. Ha ő nem csinálta volna meg a jogosítványt, akkor te sem?
Sokáig zavart hogy megcsinálta a jogosítványt aztán egyből kapott egy vaci új d corsácskát nem egy régebbi autót mint a kezdők amit lehet nyúzni..lényegében ennek a hatására csináltam meg Én is a jogsim :D ennek már két és fél éve, mert az volt bennem ,hogy baszki ezt nem hiszem el Ő ezt is megtudta csinálni én meg már egyszer elkezdtem aztán abbahagytam.....sokszor álmodok pl ilyen kocsival összefüggő dolgokat, olyat álmodok hogy jóban vagyunk nagy bnők vagyunk megint.....de a kocsi az nagyon sokszor elő jön, azóta nekem is van egy saját kis járgányom...az irigység...alapból innen fakad h mindene megvolt van ,tele van barátokkal barátnőkkel folyton pörgésben van ide mennek oda mennek ...de azt pl hogy barátja(párkapcsolata) lenne sosem látom...és szép és egészséges hmm röviden ennyi
Az álmainkban, főleg a visszatérőkben, vágyteljesítés zajlik. Valószínű azért álmodsz vele újra és újra, mert valami hiányosságodat akarod kielégíteni vele való álmaidban. Persze nem mindegy, hogy mi az álom tartalma, arról nem írtál. Az irigységed abból fakad, hogy nem tartod magad egyenrangúnak vele. Miért és mitől tartod silánynak még most is az életedet az övéhez képest?
Sokaknak nem jut eszébe. De én úgy gondolom, hogy mindig lehetünk többek. És a lelkünk, a személyiségünk átal leszünk többek, nem azáltal, hogy mennyi és milyen drága ruháink, mekkora lakásunk van stb.
Az emberi boldogtalanság egyik alappillére az, hogy mindig mésokhoz viszonyítjuk önmagunkat.
Mindig lehet lefelé és felelé is nézni. Szerintem próbálj meg örülni annak amit eddig elértél és tervezd a jövőt, tűzz ki célokat. Gondolj bele mennyi reményvesztett ember van, akinek egy htizsákban elfér az élete... És hasonlítsd össze, hogy neked mid van. Család - Párod - otthonod - munkád...
hát na ez az..valójában én sem tudom, talán úgy gondolom, hogy abban tud megváltoztatni , hogy másképp fogjam fel a dolgokat, a személyiséget eredendően nem hiszem , hogy meglehet változtatni, talán inkább csak a hozzáállást bizonyos dolgokhoz, a személyiségem vmiért ilyen lett, mert így neveltek , mert hoztam egy bizonyos mintát a génjeimben ...volt egy szerető apám édesanyám és van is hálistennek, annak a másik lánynek akiről írtam az elején pl. nincs édesapja mert 2-3 éves volt mikor meghalt, őt nem fogtak nagyon visszasenki elvolt mindig is kényeztetve megkapott mindig mindent amit akart, talán nem is tudja mennyit kell küzdeni dolgozni hogy megvegyél vmit hogy külön élj, mert még mindig az anyjával él amit keres csak magára költi így könnyű élni...én párommal élek mer így alapból minden más, ezt a részét nem cserélném el soha azt sem hogy szülő nélkül nőjek fel, nyilván ezt mégkevésbé nem cserélném el, de Ő ez által lett olyan amilyen én meg azáltal amim nekem van , már azt sem tudom miről írok belemerültem.. :D
A személyiség folyamatosan változik, ha fejleszted, ha nem. Vagy így, vagy úgy, de az idő múlásával változik. Helyrejönni lelkileg szerintem akkor lehet, ha megbékélsz önmagaddal. Az un. személyiség-fejlesztés fogalma szerinted mit takar?
másnak eszébe sem jut , hogy személyiség fejlesztéssel kéne foglalkoznia, hogy helyre jöjjön , ez vajon csak az önmagukkal elégedetleneknek jut eszébe? vagy az eredendően inkább lelkis,dolgokba mélyebben belegondoló embereknek ? vagy akik többek akarnak lenni ? bonyolult ez az elmés pszihó dolog :D
Rejtőzködő írigység? Miért szünt meg, mert 10 esetből nyolcszor a barátnőd hív? Nem nagyon értem...
hát igen az én cipőmet felvehetnék páran..sokan mondják nekem mért nem értékelem azt amin átmentem, mért nem az van bennem hogy bazz...Én ezt végig csináltam, valaki van aki utánam tudja ?? mert akkor kapjátok be és Én erre büszke vagyok...az vagyok persze, de ez olyan dolog amit rajtam kívül meg a családon kívül senki nem fog értékelni, ennek köszönhetően nem leszek "nagymenő"
"nem voltak olyan gondjaik, mint nekem, nem kellett olyan nehézségekkel megküzdeniük, mint nekem és emiatt simábban halad az életük. "...ez a legnagyobb igazság,látod...Én pont ezért nem vagyok face...on már több mint másfél éve , mert semmi másra nem volt jó csak , hogy mások életét bámuljam ,hogy neki milyen jó Ő itt van ezt csinálja, de hát az az oldal arról szól, gyenge idegzetűeknek nem ajánlott szerintem :D de nekem ez az irigység senki másra csak erre az egy személyre irányul és próbálok rá jönni ennyi év után mért van még ennyire nagy hatással rám mikor 6 éve.,,hat éve nem beszélünk és minden nap eszembe jut mint ha valami nagy szerelmem lett volna...mintha valamit meg kéne oldanom hogy erre rájöjjek és letudjam végre zárni mert addig még álmaimban is kísért .. :D pedig még lehet nekem jobb életem van mint neki....
A problémáid akkor fognak megoldódni, ha megoldod őket.
Nekem volt két kolléganőm, külön-külön dolgoztak velem és úgy irigyeltek, pedig nem volt soha és ma sem irigylésre méltő a helyzetem, csak éppn nem mutattam, ha bajunk volt, hiszen ez nem tartozik másra.
Ami kifelé látszik, az egy máz csak, és az eggyik napló elején az idézet nagyon stimmel ide:
(nem pontos) Vedd fel a cipőmet és viseld, akkor megtudod mennyire könnyű nekem.
Szóval, először tedd rendbe az életed, szerezz olyan barátnőt, akivel igazán jókat tudtok beszélgetni, nevetni, és akkor rájössz, benned is van olyan, amit irigyelni lehet.
Ismerős érzés, ugyanígy vagyok, teljesen át tudom érezni, amit leírtál. Én is 26 éves vagyok, de a diplomán kívül egyáltalán semmmit nem sikerült elérnem, amit szerettem volna, nagyon nem úgy alakult az életem, ahogy elképzeltem. Nekem is rengeteg problémám volt tinikoromban, sokkal több, mint az átlagnak, bár nem betegségekkel kapcsolatos, de akkor is több volt, mint amit lelkileg elbírok. és amikor a facebokon nézem az ismerőseim megosztásait, mindig eszembe jut, hogy nekik nem voltak olyan gondjaik, mint nekem, nem kellett olyan nehézségekkel megküzdeniük, mint nekem és emiatt simábban halad az életük. Jó, jó, tudom, ne hasonlítgassam magam másokhoz és nem láthatok bele mások életébe egy megosztott kép alapján, de ez nem ilyen egyszerű. Le is tiltottam ezeket az ismerősöket az üzenőfalról, minek kínózzam magam?
De ennél már csak azn "jobb", amikor találkozol sorstársakkal, akiknek ugyanúgy holtponton van az életük, mint neked. Már hosszú évek óta nem tudod megoldani a problémád és akkor hirtelen a sorstársadnak jóra fordul az élete és utána elfelejt veled szóba állni. Velem ez már több ízben is megtörtént. ha hirtelen összeomlana az életük és visszajutnának ugyanoda, ahonnan elindulnak, egy csöppet se tudnám sajnálni őket. Tudom, beteges, rosszindulatú, de letojom, mert elégedetlen vagyok az életemmel és megoldódhatna végre az én problémám is.
Tanáccsal nem tudok szolgálni sajnos, nekem ilyenkor az segít, ha kibeszélem magamból, vagy kiírom...a szemléletmódváltáson én is rajta vagyok, de iszonyú lassú folyamat.
További ajánlott fórumok: