Fizikai és lelki bántalmazás! (beszélgetős fórum)

Nem gyerekjáték a családvédelmi törvény, de legalább a sértettnek kedvezne. Az érintetteknek üzenem reklamálni kell és kiharcolni mindenképpen sürgős változtatást eszközölni. Végre jó lenne, ha kedvezően alakulna és mélységesen együttérzek és azokat, akiknek sikerült uj életet kezdeniük fogadják nagyrabecsülésemet.

Üdv.Anyuci91

Kedves hozzászólok!

Rettenetes ilyen szörnyű és keserű családi életet élni hosszu távon a családtagok fizikai és lelki bántalmazásnak vannak kitéve, aki tényleg erőt tud venni magán és megpróbál ebből kitörni és, ha lehet elmenekülni. Az a borzasztó az egészben a hatóságok segitségére, támogatására nem igen lehet számitani. Aki elszenvedi az nyilvánvaló biztos védelmet szeretne a maga és a gyermeke számára is. Sajnos nem győzöm hangsulyozni kedvezőbb és törvényváltoztatást kellene életbe léptetni és mindenképpen szorgalmazni a cél elérése érdekében ne akkor lépjenek közbe mikor még nagyobb a baj, hanem arra törekedni, hogy ez megakadályozzák. A felsővezetőket nem igen érdekli pedig, ha velük történne ilyesmi, akkor talán észbekapnának és felébrednének.

Szivélyes üdvözlettel: Anyuci91

Megrendítő és.. talán nincs is rá szó.

Napokig sírtam, mikor olvastam és azóta is, mikor eszembe jut.

"The 17-month-old tot had more than 50 injuries or bruises.

When he was seen by a doctor two days befor he died, he had a broken back, eight fractured ribs and was paralysed from the waist down. Tiny Baby P –hollow-cheeked and with his curly hair shaved off- died in his blood-spattered cot hours after he was punched so hard in the mouth he swallowed a bottom tooth. That was probably the blow that finally killed him, causing a neck injury that affected his breathing. The sadist jobless stapdad tortured the mite to „toughen him up”. The child 27-year-old mother and paedophile lodger stood by as the abuse went on."

Mar 1, 2006: Baby P is born.

Dec 11: Baby P is taken to his GP with a head injury, bruising to his nose and right shoulder. Mother "flustered" and claims he had fallen off the settee and been scratched by the dog. Baby P referred to Haringey Social Services and mother later arrested for assault.

Jan 26, 2007: Baby P returns to the care of his mother while she is still on police bail.

Mar 22: Social worker Maria Ward notices Baby P has a red mark on the side of his chin. The mother claims he bumped into a side table at her friend's home. Health visitor Paulette Thomas completes a one-year check and reports "no concerns".

Apr 9: The mother takes Baby P to hospital with a large swelling and bruising on the left side of his head and a small bruise on his right cheek. Social services are informed and a diagnosis of possible meningitis is made.

June 1: Ms Ward finds some bruising under the chin and a red line under his eye. Later, medical staff at hospital find 12 areas of bruising.

June 5: The mother is arrested for a second time and questioned by police. She claims she is a "damn good mum".

June 8: Photographs of a bruise at the centre of his spine are taken during a visit to his home by the police child protection team.

June 12: Childminder tells social services of concerns about sore on Baby P's head and says the toddler is often unwashed, smells of vomit and always seems to be hungry.

July 30: Ms Ward makes her last visit to see Baby P. He is in his buggy and has chocolate smears over his face and hands, and anti-bacterial cream on his scalp - to obscure injuries.

Aug 1: Baby P visits St Anne's hospital, allegedly suffering from fractured ribs and a broken back, paralysing him from the waist down. Dr Sabah al-Zayyat notes bruises to the body and face but does not carry out a full examination because Baby P is "miserable and cranky". In evidence, she insists "he didn't look any different from a child of his age with a common cold."

Aug 3: A 999 call is made. Baby P is taken to hospital but pronounced dead on arrival.

Sajnálom és ha tudok segítek, csak kérdezz.

De az a tapasztalatom, hogy a legtöbben nem tesznek meg mindent a szabadulásért, mert félnek a következményektől és attól, hogy milyen űr marad az életükben.

De hidd el anélkül, hogy tudnám mi a bánatod, csak is azt tudom tanácsolni erős és kitartó ember vagy ha évekig tűrted a sok keserűséget, akkor ahhoz is van benned erő és kitartás, hogy át tudj lépni a problémákon és ha kell új életet tudj kezdeni.

Sziasztok!

Szerintem a legtöbb nőt életében érnek fizikai és lelki bántalmazások.

Nekem is kijutott belőle, de amikor nyolc napon túli sebeim lettek és a lelki sebek sem gyógyultak be csak sok sok évre, akkor eldöntöttem, nincs többé az a férfi és nő aki engem mégegyszer terrolizálhatna.

Erőssé és bátorrá tett az, hogy a sarkamra álltam és én tudom,hogy rettenetesen nehéz ez, de ha egy olyan emberrel találkozom aki tiporja a szeretteit nem áll meg előttem.

Elkapom és jól kiosztom.

Semmi sem változik, de legalább szembesül azzal, hogy nincs egyedül az akit bánt.

Egyiket sem tűném, türtem.

A volt férjemtől megkaptam a lelki bántalmazást, az apámtól sajnos a testi-lelkit. Ez utóbbit, mármint apámtól a lelkit sokáig tűrtem, aztán elegem lett és megkértem, hogy ne keressen többet. Most a lányom van maga alatt, mert hiányzik a nagyapja. ÁÁÁÁÁÁ

De nem szeretném, hogy találkozzanak, mert totál ellenem és a férjem ellen nevelte a drágámat.

Ja, és mióta nem találkozom az apámmal nincs szükségem antidepresszánsra, érdekes, nem?

Ha visszamehetnék az időben, sokkal kevesebb ideig hagynám ezeket a dolgokat.