Férjhez megyek, de beleszerettem a párom tanújába!!!S.O.S. (beszélgetés)

Magyarul,ha a vőlegény mindenről tud és ennek ellenére nem lép semmit akkor imád mártír lenni!De nem kell elhinni ezt!Utánna ,az esküvő után mint "tulajdonos",majd megadja a magáét,és egész életében mást sem fog tenni mint a feleségét szapulja majd,hogy hogy viselkedett akkor!!!

Miről beszéltek?No ne sajnáljátok már azt a szegény vőlegényt???!!!!Aki ilyen hülye ,az megérdemli!

Tiszta sor! Én is így gondolom! Olyan rövid az élet, mindenki megérdemli, hogy igazán szeressék!

De a fiút sem értem azért, miért jó az neki, hogy szánalomból van vele Beucy? Levághatta már! Vagy kivár, és küzd, mint az én férjem tette anno? D mondjuk rám érdemes volt várni, asszem ;-)))) És erre a lányra? Aki nem csak megcsalni akarná "kíméletből", hanem egy másik lánynak is elszeretni a barátját! (Mondjuk, akit el lehet, azt vigyék, de akkor is disznóság rástartolni a máséra, szerintem) És még neki áll feljebb, hogy megtépi!!?? Ez azért meredek...

Na itt vagyok! :-)))

Nincs valami nagy étvágya ebben a dögmelegben...

Szóval, a töredelmes vallomásom eredménye az lett, hogy továbbra is együtt maradtunk, viszont hosszú éveken át folyamatosan felemlegette, az orrom alá dörgölte, veszekedett velem miatta...szerintem a mai napig biztos benne, hogy megcsaltam, vagyis lefeküdtem azzal a sráccal, pedig tényleg nem, bármilyen hihetetlenül hangzik is. Egy-egy ilyen órákig tartó kínzás, gyötrés alkalmával azt kívántam, bárcsak tettem volna meg, úgyis mindegy, legalább lett volna egy élményem ;-))

Őt nagyon megviselte a dolog, és általa én is szenvedtem eleget, vezekeltem a dolog miatt nem keveset...Teltek, múltak az évek...és együtt maradtunk, észrevétlenül, szépen megjött a szerelem!!!! Nagyon sokat változott az idők során, olyan férfivá vált mellettem, akit tisztelek és akire fel tudok nézni, egy erős társ, akire nekem szükségem van...Felneveltem magamnak!!! Hihihi

Szerintem Neked is erre van szükséged Beucy, hogy tiszteld a párod, ne legyél "több" nála, mert akkor csak lesajnálod, kegyből vagy vele és annál borzasztóbb nincs egy férfi önérzetének!!!

Ahogy írtad, jó ember, a legkevesebb, amit megérdemel, egy olyan asszony, akinek Ő a "nagy Ő", őszintén és nagyon szereti, tiszteli, és kitart mellette, mint hű társa és segítője!

A "legfeljebb elválok, ha nem jön össze" gondolkodásmód kissé komolytalan, nem?

SUMMA SUMMÁRUM, az oltár elé én már tiszta szívvel, magabiztosan, szerelmesen álltam 4 éve, hiszen Ő az, akit mellém rendelt az élet! Biztos vagyok benne, hogy így kellett történnie mindennek, a mellékvágányok és az előtte levő sikertelen, egyoldalú (mikor csak én voltam szerelmes) kapcsolataim is azért voltak, hogy Őt meg tudjam becsülni!!!!

Szilárd, szeretet-szerelem alapú kapcsolat a miénk, amit a februárban közénk érkezett tündéri kicsi lányunk csak tovább erősített!

Ha van rá pár éved, vagy úgy érzed, van rá esély, hogy nálatok is hasonlóan alakuljanak a dolgok, akkor hajrá, én drukkolok Neked, de az esküvőt semmiképp se tartsátok meg ÍGY!!!! Ennyivel tartozol neki, mert igazán jó volt hozzád és kitartott melletted a nehéz időkben is, ne tedd tönkre, kérlek! Jobbat teszel vele, ha kiadod az útját, hogy ha egy darabig szenvedni is fog, de találhasson egy rendes, hozzávaló lányt!

Semmi szükség rá, hogy "föláldozd" magad! Az élet nem egy Claire Kenneth regény, a sajátodét is elszúrod így!

Nnnna...túlragoztam a témát azt hiszem, bocs mindenkitől!

Beucy!Most épp kaptam egy levelet,teljesen mindettől független,de azt hiszem,megtaláltam a válaszod a kérdésre!!!!:)))))

Nincs SOS ,nincs vészhelyzet!Nincs pénz,nics vőlegény,nincs esküvő ,vacsora,meg család,meg rokonság........senki sincs,csak te vagy.

Szerelemes lettél?????De nem a vőlegényedbe?Akkor az egy csoda....a szerelem az mindíg az!

Olyan dolog ami nem kér csak ad,csak árad belőled,nincsenek észérvek,sem meggondolt lépések!

Szóval ,te em vagy szerelmes!Az csak egy érzés amitől megzavarodtál!Ha igazán beleszerettél volna abba másik fiúba,akkor nem érdekelne ,hogy van valakije,nem érdekelne ,hogy le van fixálva az esküvő,meg a nászút,nem érdekelne,hogy soha nem fogod megszerezni azt a másikat,egyszerűen elárasztana az az érzés,hogy szeretsz valakit,minden FELTÉTEL nélkül!!!!!!

Beucy!!!

Ha nem is reagálsz, azért remélem, még olvasod a fórumot! Igaza van a többieknek, éretlenül gondolkozol, erkölcsi tartásod meg a nullával egyenlő, DE!!!!!!!

Mindezektől eltekintve!

Ne hidd, hogy nem értelek, keresztülmentem én is hasonlón évekkel ezelőtt, 20 éves fejjel. Azért írom le , hátha okulsz belőle, jót akarok, Neked és a párodnak is ismeretlenül.

9 éve vagyunk együtt a férjemmel, 18 éves voltam, mikor megismertem. Egy darabig "jártunk", Ő teljesen odáig volt értem, a csillagokat is lehozta volna, én meg "tűrtem", inkább barátság volt, amit éreztem, nem gondoltam arra, hogy Ő lesz a férjem, gondoltam, elvagyok vele, aztán majd meglátjuk, mit hoz az élet. Nagyon kisfiú volt még Ő, az idősebb, érettebb férfiakra "buktam"...

Főiskolára mentem, elkerültem 3 évre másik városba. Távkapcsolat. Eleinte csak az Ő kívánságára jöttem haza gyakran, na meg a hétvégi bulik kedvéért.

De közben megismerkedtem egy másik sráccal, akibe teljesen beleszerettem, olyan volt, amilyet mindig is akartam, nem részletezem. Egy bibi volt "csak", komoly barátnője volt, velem csak szórakozni akart. Én meg senkinek a macája nem leszek, még akkor sem, ha nem látok a szerelemtől, becsülöm magam annyira! Egy-két randi után ezt vele is közöltem.

És a barátomnak is elmeséltem a dolgot, nem tudtam magamban tartani, meg kellett beszélnem vele.

Folytatom, várjátok ki a végét, nyüszög a kislányom, éhes :-))))

Van egy mondás, hogy a szerelem vak! Na, ezért nem baj, ha az ész meg jár!:)))

De felfogás kérdése az egész. Egyébként, megfigyeléseim az mutatják:), hogy azok szoktak ezzel "a szerelem vak" dumával előjönni a legtöbbször, akik valami bődületes hülyeségbe mennek bele és utólag nincs más, amivel magyarázni tudnák választásukat.

Köszi. :)

Szerintem is jobban jártunk.

Egy természetgyógyász-spiritiszta ismerősöm azt mondja, hogy mindig jól döntünk. Jól döntünk, mert a lélek választ mit szeretne megtapasztalni.

Valahol megértem, pontosabban át tudom érezni a helyzetét, de a viselkedésével abszolút nem értek egyet!

Lehet, hogy az elején fájdalmas a dolog, de inkább itt legyen kevesebb fájdalom, mint szenvedsz évekig akár gyerekekkel együtt!

És különben is! Életem legboldogabb napját színlelt boldogsában töltsem?

A srác érdekében remélem, hogy összeszedi magát. Egyébként azt is el tudom képzelni, hogy végig mártírkodja a dolgot. Nem ő lenne az első. Megnyomorítvja kettejük és később gyerekeik életét is. Nagyszerű jövőkép.

Bízzunk benne, hogy nem így lesz (vagy csak kitalálta ezt az egész hülyeséget, volt már példa erre is ezen a fórumon).

Szerintem ehhez több bátorság kellett, mintha hagytad volna sodródni magad az eseményekkel.

És mindketten jobban jártatok (sőt, mind a négyen).

Szerintem te szépíted a helyzetet, nem attól fél, hogy másokat megbánt, hanem attól, hogy emiatt őt mások bántani fogják, kevésbé fogják becsülni stb.!

Még ha ígyis lenne, akkor is a saját életét kellene élnie, ami még fontosabb, hagyni, hogy a srácnak is normális élete lehessen.

Végigolvastam a fórumot és folyton változott a véleményem a tekintetben, hogy írjak, vagy sem. Végül úgy döntöttem írok.

Én is voltam már gyűrűs menyasszony, szerveztük az esküvőt amikor rájöttem, hogy az akkori párom nem az igazi párom. Nem szeretem és nem tudnám boldogan leélni mellette az életem. Nagyon sokáig örlődtem magamban, hisz ő szeretett engem, elfogadta, megkedvelte a családom és várták az esküvőnket. Lehet, hogy önző voltam, de mégis megmondtam nekem ez nem elég és vége. Volt egy kemény időszak, de a szüleim teljesen mellettem álltak és állnak a mai napig! Nekik az én boldogságom számít.

Amúgy azóta már mindketten családot alapítottunk külön-külön.

A téma a házasság!

Ebben a dologban azt hiszem a legnagyobb hiba,ha az eszére hallgat az ember!

Kedves Tereza!

A házasságnak csakis érzelmi alapon kell nyugodnia,külömben csődöt fog mondani!Ez a dolog igenis szívügyi kérdés!!!!!!!!!!!!!