Férfiak, akik félnek a házasságtól... (beszélgetős fórum)

Igen, ez nagyon érdekes, és általában mindenre vonatkozik.. most már elég hetente egyszer szexelni, hízhatok, nem kell gyakran hajat mosni, sminkelni, nem kell eljárni sehova..... aztán utána csak kapkodják a fejüket, ha egy ápolt, csinos, szexéhes nő lecsap a férjre. Nem megszerezni nehéz valakit, hanem megtartani. És persze vannak napok, mikor az ember nincs a toppon, beteg, és ugyanolyan hőfokon sem lehet égni minden nap, de a tisztelet, a szeretet és a megbecsülés ott van.....

sokat beszélgettem a férjemmel a férfiak elköteleződési fóbiájáról. Ő azt mondja mindig, hogy az a pasi nem állt még meg, csak kivár... mert ha szeretünk valakit, ugyanúgy meg akarjuk szerezni és magunk mellett tudni (papíron ), ez a férfiaknak talán még nagyobb dolog is a birtoklási vágyuk miatt......

:))))))) Na ezen nagyon jot mosolyogtam. Lazulas, punnyadas :D a legnagyobb emberi tevedes ;) Aztan csodalkoznak, ha tonkremegy a hazassag...

Nemhogy a lazulas kezdodik a hazassaggal, hanem az igazi erdemi kozos erdeku "munka"!

Egyik ismerosom (no) tavalyelott ment ferjhez, tavaly otthon fekudt veszelyeztetett terheskent, es minden munka az ujdonsult ferjre harult - aki ezt becsulettel el is vegezte.

Asszonyka mondogatta neha neki, hogy "En ugy hozzad mennek felesegul!" a ferje meg: "Nem lehet, mar nos vagyok" :DDD

Hat ez ilyen. Naponta "ferjhez megyunk", ujra meg ujra, ettol olyan csodalatos az egesz. Ha meg nem, akkor megette a fene...

És ez tudod miért fura... mert mindenki azt hiszi, hogy a házasság már a lazulás, punnyadás.. hát nem. A mai napig tök nagy élmény, hogy nem kisasszonynak hívnak, hanem asszonyomnak, hogy közös családnevünk lett, hogy karikagyűrű van rajtam, hogy úgy beszélek róla, hogy a férjem, hogy együtt tervezünk, minden kettőnkért van. Szerintem hatalmas érzés, és nem a papír miatt, hanem a tudat miatt.

dr.no, most nem írok külön hsz-t, nem akartam, hogy sértődött felhangot érezz ki, amiért írtam, hogy nincs közünk hozzá, tényleg úgy gondolom, hogy nem elvárható, hogy kiadd a magánéleted, persze nagy vonalakban igen, és ez tök jó így.

Érdekes, azt hiszem írtad, hogy 8 év után házasodtatok össze? Na viszont olyanról sokat hallottam, hogy x év után házasságkötés, aztán nemsokára rá válás... (már ne úgy legyen a tiéd), ez fura nekem nagyon...

Igen ezen én is sokat ettem magam egy ideig, de ma már olyan másodlagosnak tartom.

Amúgy szeirntem sok férfit a felelösség tántorít el.

De én mefordítottam a dolgot és arra gondoltam hogy, engem nagyon idegesítene ha a párom minden hónapban rágná a fülem hogy mikor kérem meg végre a kezét, ezért abba is hagytam a témáról való nyavajgást.

De ahogy szétnézek magam körül, úgy látom hogy mi bizony sokszor boldogabbak és öszíntébbek vagyunk egymáshoz mint sok házaspár...és ez nekem többet jelent mint valami papír.

Remélem hogy ti is düllöe juttok ebben a témában.

Koszonjuk szepen! Nagyon aranyos vagy! :)

Lehet, hogy hamarosan nalam is eljon az a pont, hogy mar nem fogom ertelmet latni, illetve szukseget erezni. Mar beszeltem vele sokszor oszinten errol, es azt mondta, hogy o meg nem erzi kesznek magat a hazassaghoz, de ez nem azt jelenti, hogy sosem akar megnosulni, csak ne kerjem tole, hogy most azonnal megkerjen. O akkor szeretne, ha mar o is ugy erzi, es nem csak azert akar megkerni, mert en eskuvot akarok... Ezt en tiszteletben tartom, csak nem ertem, miert olyan nehez lepes ez neki.

Erdekes, mert mi is beszeltunk mar szinte a legelejen a hazassagrol, es hogy hova mennenk majd naszutra stb... aztan megsem kerte meg a kezem eddig.

Szia!

Én 8éve vagyok a párommal, és eleinte én is nagyon stresszeltem hogy, nem kérte meg eddig a kezem, pedig mi beszéltünk már az elején arról hogy mind a ketten szeretnénk összeházasodni,söt az esküvöröl is, de még nem kérte meg a kezem.

Megmondom öszíntén hogy, voltam nem egy, nem két barát esküvöjén, és most látom ahogy ezek a házasságok végzödnek, sajnos egy pár igazán rondán, úgy hogy a gyerekek is isszák a levét, és meg kell hogy mondjam, nem az hogy kiábrándultam a házasságból, de legalábbis felnyult a szemem.

Úgy érzem hogy van egy nagyszerü párom, évek óta boldogok vagyunk egymással, ami remélhetöleg még sokáig így marad.És úgy gondolom hogy a boldogsághoz nem kell feltétlenül nagy lagzi, meg házasság mindenáron...én látom hogy hova vezet.

És mint tudjuk: a házasság nem garancia semmire.

Én mindenesetre: nagyon boldog babavárást kívánok nektek, és szeirntem ne stresszelj a dolog, vagy ha nagyon bánt a dolog, akkor ülj le a kedveseddel, és mondd el neki öszíntén hogy, te szeretnéd ha már lassan összeházasodnátok.Szerintem találtok megoldást, de az öszínteség nagyon fontos.

szerintem nem fogja megkérni a kezedet,mert ez így jó neki.

amikor két ember összekerül ,akkor meg kell beszélni ,hogy ki mit vár ,szeretne az élettől,kinek mi a fontos.

nálam például elképzelhetetlen,hogy mikor két ember jár egymással ,majd közös jövőt tervez az ne házassággal végződjön.

az valami borzasztó lehet,hogy az egyik szeretne megesküdni a másik meg nem.

viszont kényszeríteni nem lehet senkit..

nekem nagyon fontos,hogy megesküdjek templomban..nem a papír a lényeg..hanem maga az érzés ,amit ez nyújt.

és én gyereket se szülnék..csak kizárólag házasságban.

Minek??

Én nem értem,hogy mi jó abban,hogy házasok az emberek..

Nem változtat semmin,csak felesleges pénzkidobásnak tartom..jó oké..erről álmodik minden nő,meg mittom én,de amúgy mi értelme van még??Semmi...egy papír aztán jól van..

Szerelem lehet nélküle is,viszont attól,hogy van papír az még nem biztosítja az örök együttlétet..

A nok szeretnek hinni az almaikban.

Aki szereti a parjat es vele akarja az eletet leelni, megtesz barmit, hogy boldogga tegye. Ha adott esetben eskuvore vagyik, elveszi. Aki szeret, annak nem kalitka egy papirt alairni,

Az ido majd elarulja neked, hogy hogy is van ez.

Magyarul nem biztos benne, hogy veled ohajtja leelni az eletet.

Nincs pillanat, vagy szeret annyira vagy nem.