Büntetnéd-e az olyan férfiakat, akik nem törődnek gyermekükkel? (beszélgetős fórum)

Igen,de szerintem bűnteti majd őket az élet.

Majd ha a gyereke szarba sem veszi és semmi tiszteletet nem kap,akkor nézhet majd!már ha felfogja...

Tökéletes példa erre a Testvérem férje:mikor haza megy köszön a gyerekeknek és ezzel le van tudva a gyereknevelés.

Gyűlölöm ezt az embert egy kalap sz@rt nem ér az én szememben.

Én erre azt szoktam mondani,hogy gyereket minden pasi tud csinálni de nem mindegyik érdemli meg!!!

BEvallom nem értem a párodat, miért akar fájdalmat okozni saját magának!?

Ha eleve nem rendezte magában az apjához fűzödő kapcsolatát, érzéseit, akkor miért tetézi még ezt saját magának?

nem kell eldobni az agyad..mert akkor még ennyi sem marad....de képzeld ragaszkodtak..és tudod, mért, mert bármilyen volt, az apjuk volt..és azzal, hogy homokba dugja valaki a fejét, nem old meg semmit..

A gyerekekről volt szó..érted? Hogy ők tudjanak szeretni..és igen...feltétel nélkül..

"Ha engem nem szeretnek, azt én nem szeretem"

Hát igen..te így gondolkodsz..sajnállak...

pl negem sem hív apukám, én őt felhívom....de a párom azért nem hívja az ő apját, mert nincs semmi témájuk...de én ha aput felhívom...beszélgetünk, mert van valami emlékünk....

Az este láttuk a tesókát...párom csak nézett...láttam az arcán, hogy fáj neki...mikor párom született és kivették a fél tüdejét az apa meg sem nézte....szomorú történet...de próbálok..megértő lenni...a párom szülei miért tették ezt...de sajnos nem értem őket...

Az anyjáét...de mivel az is le@ja inkáb a dédije nevét szeretné...mert azt a nevet büszkén lehet viselni,hisz embert csináált a páromból:)

96 évese ment el...neki köszönhet a párom mindent!

Áldja meg az Isten....imádom, pedig nem ismertem..de itt a házban csak jót hallottam róla:)

Párom is gondolkodik, hogy az apja nevét többé nem viseli!

mert aki nem vesz tudomást a gyermekéről az nem érdemli, hogy egy gyermek azt a nevet viselje....

Tudod a romákban az a szép, hogy összetartóak!

és a család szent!

élhetnek bármilyen körülményben...de a gyereket nem hagyják el...

Most olvastam egy cikket, hogy egy pár a gyermekét éheztette, aki alig volt 6 éves...a gyermek a kutyával evett...és a szülők kocsmáztak...és ezeket le sittelték...én minden ilyen mebert nem sittelnék, hanem kinyirné nincs mnetség ha egy ember bántalmaz egy gyermeket..

Akár testileg vagy akár lelkileg!!!!

de eljön majd az az idő amikor keményen büntetni fogják a hasonló szülői viselkedést...

Nem számít, hogy valaki roma vagy sem..a lényeg,hogy belül ember legyen!

Igen ez számít..mert nem mindegy, milyen felnőtt lesz a gyerekünkből..ezért sosem bántottam az apjukat, tiszteletre és feltétel nélküli szeretetre neveltem őket.

Ha apjuk hónapokig fel sem hívta őket, én akkor is azt mondtam..."Tegyétek meg ti az első lépést..menjetek..látogassátok meg, segítsetek neki, amiben tudtok, mert sosem tudni,mi fog történni"

És történt..és milyen nagyon örülök, hogy erre neveltem őket..mindig tisztelték, és szerették az apjukat, így nincs min szomorkodniuk, hogy valamit is nem tettek meg érte..mert mindenben segítették (segítettük)annak ellenére, hogy az életben soha nem fizetett semmit..nem vett ajándékot...de mindig azt mondtam a gyerekeknek.."nem baj, hogy nem kaptok , de ti vigyetek"!

És ez így volt jó a számunkra...így visszagondolva is..a gyerekek lelke nyugodt..és az enyém is.

Megtanulták, hogy önzetlenül segítsenek másokon, akkor is, ha kívülről azt látjuk, "felesleges"

Enyémekkel sem törődött az apjuk..sosem tudtam haragudni rá..sajnos tavaly novemberben meghalt:(

Az utolsó napon mi voltunk vele..gyerekeknek mindig azt tanítottam, bármilyen Ő, akkor is az apjuk..fogadják így el..segíteni nem tudtunk, csak mellette lenni...