Fehérvasárnap, azaz a húsvét utáni első vasárnap és népszokásai

A fehérvasárnaphoz számos népszokás tartozik, pl. a mátkálás=vésározás, azaz komatál küldés.

A komatál küldése a komálás ősi népszokásának része volt, illetve kifejezhette a gyermekágyas anyák iránti figyelmességet.

Ezt a szokást főként fiatal lányok gyakorolták, de előfordult az is, hogy leány fiúnak, vagy fiúk egymásnak küldték. A komatálat küldők egymást testvérré fogadták, sírig tartó barátságot kötöttek, s ezután magázták és komának, a lányok pedig mátkának nevezték egymást.

Ahány vidék, annyi szokás.

Elsősorban Zala, Somogy megyében és a Moldvai magyaroknál volt jellemző a mátkálás.

A barátságkötésnek ennek a formája inkább a nőknél fordul elő, a férfiak körében ritkább.

Göcsejben pl. e nap délutánján a helyi fiatalok a harang lábánál vagy a kocsmánál összegyűltek s e szavak kíséretében: komáll meg velem! vagy: koma, koma komállunk meg! továbbá: mátka, mátka, mátkállunk, száz esztendeig szánkállunk! – tojáscserére szólították fel egymást. A felszólított, ha a tojás tetszett neki, a komaságot elfogadta e szavakkal: mától fogva komák vagyunk – s tojásaikat kicserélték. Többel is lehet komálni.

Más vidéken úgy zajlott, hogy a leány a kiszemelt mátkához fehér kendővel letakart mátkatálat (amire tett egy palackbort, köréje egy-két hímes piros tojást, süteményt, perecet) vitt, odaérve különböző mondókák kíséretében:

„Komatálat kaptam,

Föl is aranyoztam,

Koma küldi komának,

Koma váltsa magának!” - odaadta a tálat, ha a lány elfogadta a mátkaságot, akkor visszacsókolt, elvette a tálat, megköszönte és a következő esztendőben viszonozta.

Ez egy életre szóló barátság, testvérfogadás egyneműek között.

A keresztszülőség megünneplésekor is használtak komatálat, ahol ünnepélyesen bejelentették a következő megszületendő gyermek keresztszülőinek a nevét. Ilyenkor a komaasszony a komaság szándékát és tiszteletét azzal fejezhette ki, hogy komatálat küldött, amelyben lehetett (piros tojás, alma, füge, pattogatott kukorica).

Az anyák iránti figyelmesség jeleként is küldtek komatálat. A szoptató anyának, hogy bőségesen tudjon szoptatni komatálat küldtek, amelyen tartalmas ebéd és bor volt, vidékenként változóan kettő-kilenc napig a szülés után.

Egyes helyeken az asszonyavatásig (ami az új asszony helyének kijelölése a templomban. A lakodalmat követő reggel vagy vasárnapon az új asszonyt rendszerint a férj közeli rokona vezette a templomban ahhoz a helyhez, amely ezután férje vagy annak családja szerint megillette) vittek komatálat.

Az első és az utolsó komatálat általában a főkomaasszony küldte, a többi komaasszony pedig naponta váltotta egymást.

Némely vidéken szokás volt, hogy a farsang óta férjhez ment lányok fehérvasárnapon menyasszonyi ruhájukban mentek a szentmisére, de koszorú és fátyol nélkül.

Sok faluban rendszeresen fehérvasárnap tartották a gyerekek elsőáldozását.

Sajnos népszokásaink nagy része feledésbe merült, pedig nagy szükségünk lenne rájuk, hogy színt vigyenek rohanó, szürke világunkba. Remélem e rövid cikk elolvasásával, ha nem is újra visszahozzuk a régi népszokásokat, de feleleveníthetjük azokat.