Fájó szakítás (beszélgetős fórum)

Nyolc év után még borzasztóbb lehet... Én most azzal vigasztalom magam, hogy előbb-utóbb úgy is ez lett volna a vége -- akkor már legyen előbb... Igaz, kegyetlen harmincévesen egyedül maradni a tervezett család, nyaralás emlékképével... Igazából most kezdem csak felfogni a történteket, a tegnapi nap volt a mélypont, amit még biztosan számtalan követ majd. De téged, kedves Rexona, vigasztaljon a tudat, hogy nincs egy harmadik; hogy legalább becsülettel eléd állt és nem játszadozott veled hónapokig, évekig; nem biztosította ki magát egy másik lánynál (legalábbis remélem és kívánom). Nyolc év azonban nyolc év -- kitörölhetetlen, fájó emlék marad, amennyiben tényleg vége köztetek mindennek...

nálam tegnap derült ki, 8 év után, csak egy egyszerű bejelentéssel, hogy már kiábrándult belőlem, rájött már nem úgy szeret mint régen. úgyhogy valószínű elköltözik, nem kellek neki.

Hm... ez tetszett!

Megtörtént. Valami nem volt már jó. Esetleg titkolózott sokat, aztán kiderült valami. Vagy csak "leépített"...de te még mindig szereted. Akarod. Kell neked. Nélküle üresnek érzed magad, a világot, minden szürkébb és értelmetlenebbnek tűnik, nem tudsz vezetni, mert mindig folynak a könnyeid, nem tudsz lemenni a lépcsőn tőlük...esetleg csak unod már a viselkedését, meg akarod változtatni, mert érzed többet kihozhatnál ebből az emberből, de nem találod sehol a kulcsot és már a végletekig elmennél, azaz vagy elveszted örökre, vagy a tied lesz a szíve. Komoly életet akarsz vele, de szakítasz. Képes vagy rá, hogy megtudd, szeret, vagy csak játszik veled? Pár tipp a teljes beleőrülés-érzés elkerülése és a könnyebb túlélés érdekében...

Ugrás a teljes írásra: Fájó szakítás