Fájó szakítás (beszélgetős fórum)

igen, tudom, sírtam is már reggel, miután becsuktam utána az ajtót...

sajnos akkor kezdett el potyogni a könnyem, amikor a DVD-it pakolta össze... szerintem ő nem vette észre

nem is tudom

szóltam neki, hogy ez nekem így nem jó, megalázó, hogy kb. 2-3 hete csakis én vagyok a kezdeményező, és hogy ez most akkor már mindig így lesz, avgy csak átmeneti?

erre azt mondta, csak átmeneti, de mivel nem volt túl meggyőző, tovább baszogattam, és arra nyögte ki

én erre közöltem vele, hogy én így tovább nem tudok vele/mellette feküdni/kelni, engem ez zavar, és hogy költözzön el

és nem tiltakozott

ezek után "aludtunk", és reggel összepakolta a cuccait, és elment

igen!

ez tényleg szokott hatni!!!

persze bőgés is lesz majd ma este

zenétbe!

riszálom úgyisúgyis! riszálom úgyisúgyis!

tááánc!!! hangosan...mármint a zenét :DD akár fülesbe!!! :DDD

nem, dehogyis, csak már szinte mind családos

aki meg nem, az majd csak szombaton tud nálam aludni... addig vhogy ki kell húznom :(

közös barátunk szerint most az a fontos, hogy a lehetőségekhez képest jó viszonyban maradjunk.

ez miért fontos??????????????????????????

a lehetőségekhez képest?

elszorul a torkom ha csak rágondolok...

képtelen vagyok most "barátkozni" vele

tebarátaidholvannak???

ne mond, hogy feladtad őket a pasi miatt...

ma reggel költözött el, és még nem keresett

közös barátunktól tudom, hogy összejönnek ma este páran... és én hiányozni fogok onnan. nagyon-nagyon szar érzés. a barátok vele maradnak. én egyedül. megint egyedül!

szóval oké, kipróbálom a cikkben leírtakat, nagyon nehéz lesz, de megteszem!

egy gond van csak: alkalomadtán besegítek neki a munkájába, és ha keres, sztem valszeg emiatt fog keresni. jó pénzt kapok érte, és szerettem is segíteni neki, és szükség is volt a besegítésemre.

kérdésem: ezzel most mi legyen?

valószínűleg most nagyon haragszik rám, és ha még a munkát is lemondom, mi lesz akkor? sosem lesz majd akkor hajlandó békülni?!

szia.

üdv. a klubban

köszi, ez jólesik :)

ennek viszont nem fogsz örülni: vissza akarom kapni, azt akarom, hogy jöjjön rá, szeret, és teperjen, és szenvedjen a hiányom miatt

segítségre van szükségem, kedves hoxa-leányzók, mert igen szarul vagyok most

Sziasztok!

Nekem is volt már olyan mikor nagyon nehezen váltam el a volt páromtól, ezért gondoltam írok nektek mivel én is tanulhatok itt és tanácsot is tudok adni!

Üdv: Lia

dettó

plusz: gyáva volt kimondani, én tettem meg

régi ügy!

miért foglakozol vele?

Igen, a körülmények....és a munka. Az ember egy életen át hajszol valamit, mert mindent el akar érni, és aztán rájön, hogy a karrier a pénz semmit sem ér, ha az a bizonyos valaki nincs vele.

Igen, sajnos egy pasit tényleg nem nehéz elcsábítani. Mindenki azt mondja, ha egy kapcsolatban megjelenik egy harmadik az a kapcsolat hibája. Én nem feltétlenül látom így. Nagyon sok minden befolyásol egy kapcsolatot, többek között az is, hogy ki mit hoz otthonról. És hiába szeret valaki mindennél jobban valakit, attól még ha alapvetően nem csinálja tudatosan, nem tud kibújni a bőréből. Ez vezethet kapcsolat megromláshoz, holott nem is igazán a kapcsolat hibája sokszor. Én nagyon összezuhantam, amikor válságba került a házasságom, most is bennem van, de az időt arra használtam ki, hogy próbáltam fejleszteni magam és megérteni dolgokat. Nagyon sokat tanultam és sok mindent megértettem, azt is, hogy mi vezetett ide. Nem érzem úgy, hogy ez a kettőnk kapcsolatának hibája lenne. Az a hibám, hibánk, hogy nem ismertük fel időben, hogy vannak dolgok amiket tanulni kell, és ez nem a szereteten múlik. Vannak nagyon kényes körülmények az életben, amiket meg kell tanulni kezelni és ezt csak tudatosan lehet.

Mindenképpen értékelendő, hogy tesz érte! Nagyon szurkolok Nektek!Sok mindent tudnék én is mesélni, miken mentem át, de ne add fel! A kolleganővel meg ne is foglalkozz, szerintem ő minősítette magát. És hidd el, hogy a férjed is látja a különbséget, ha látni akarja!

Ha akkor nincs az a "szar" helyzet, jobban élünk, nem kell azt a munkát csinálni, nincs kikészülve, nekem se kell annyit dolgoznom...több időnk lett volna egymásra.

A körülmények! Mondta párom, annyira ki volt idegileg, nagyon fáradt volt, nem is emlékszik jóformán, hogy hogy történt, a "kis drága" munkatársa meg kihasználta ezt...tudtam, hogy tetszik neki a párom...de hogy utána még a szemembe jópofizzon...egy pasit nem nehéz elcsábítani, főleg ha az ki van...sajnos

"minden kapcsolatban vannak válságok, ami sokszor nem is a kapcsolatnak, hanem a körülményeknek köszönhető."

Ez a mondatod a lényeg, úgy érzem...

Egyik fórumon írta valaki, nem is tudom pontosan megfogalamzni....de a lényeg, ha nem tudtam volna meg, hanem egy élere titok, akkor mit tennék, akkor is elhagynám-e, olyan-e most a kapcsolatunk állása. Írtam, hogy nem. Erre a válasz: próbáljam feldolgozni, értékeljem azt, hogy ő mondta el, mégha évekkel később is, de nem mástól kellett megtudnom. Igyekszik-e annyira, hogy ezt el lehessen felejteni. hiszen született utána két gyerek , házvétel stb... Nem történtek volna ezek, ha nem lennék , lenne a család fontos...

Sajnálom, ami történt Veled! Alapjában véve én is azt gondolom, hogy elfutni a problémák elől nem megoldás! Sajnos én is azt tapasztaltam, hogy a férfiak inkább menekülnek, mint tegyenek valamit, pedig néha olyan kevés kellene. Nehéz mit írni, mert én magamból kiindulva küzdenék, ahogy a saját kapcsolatomért is szeretnék. Szerintem az esetek nagy többségében egyébként az ilyen problémák elől menekülő félrelépésekből nem lesz semmi. És szerintem a pasik nagy része nagyon meg is bánja, csak utána már nincs bennük kellő kitartás, hogy helyrehozzák, amit tönkretettek.Mert az valóban nagy munka lenne. Én is átestem a megcsaláson, tudtommal abból a kapcsolatból nem lett semmi, bár már nem tudom mit higyek el. Utána újrakezdtük, nagyon nehéz volt, mert nagyon szerettem, de ott maradt a tüske. Szerintem idővel ezek talán felejthetők, de ahhoz a másik embernek nagyon sokat kéne tenni. Aztán, amikor úgy éreztem elindult felfelé a kapcsolatunk végre és azt láttam, hogy ő is szeretné, akkor jött egy nehéz szituáció az életemben, ami kiborított és vége lett. Némiképp azt is érzem, hogy én forszíroztam ki ezt a döntést, talán türelemmel várnom kellett volna. Nem értem mi történt a mai napig. És igen az én férjemnek akkor volt könnyes a szeme, amikor megkérte a kezem, és amikor kimondtuk az igent. Nem tudom elképzelni, hogy egy férfi úgy sír, hogy nincsenek mögötte igazi őszinte érzelmek. Most mégis elhagyott....Ezt nem tudom, hogy fel lehet-e dolgozni, nekem az a véleményem, mégha nehéz is, de egyszerűbb lenne megoldani a problémát, mint egy életen át hordozni magadban a fájdalmat, amit okozott neked. Szerintem minden kapcsolatban vannak válságok, ami sokszor nem is a kapcsolatnak, hanem a körülményeknek köszönhető. A szereteten kívül nagyon sok mindenre szükség van ahhoz, hogy egy életen át boldogok lehessünk Nem értem, hogy ezt a férfiak miért nem látják és miért gondolják azt, hogyha egyszer elfut egy probléma elől, belemenekül egy másik kapcsolatba, ott nem fog megint ugyanaz a probléma fennállni. Akkor megint tovább menekül?

Kitartást mindenkinek! Nagyon nem korrekt, hogy ez történt veletek, de én úgy gondolom, ha szeretsz valakit, akkor bármilyen körülmény mellet is érdemes küzdeni érte. Mert legalább majd önmagadnak azt mondhatod, hogy te mindent megtettél.