Fájó szakítás (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Fájó szakítás
Ugyanezt tudom csak írni...KÉt gyerekkel, akik nem csak úgy véletlenül születtek...:)
Fáj amit tett, (egyszer 4 éve lefeküdt egy csajjal, akit ismertem ő is minket) De az még jobban fájna, ha nélküle kellene élnem...Elhagyni nem akart, akar, én mondtam neki múlt héten, hogy megyek a gyerekekkel...(de nincs hova) Meg ha lenne is, nem az lenne a megoldás, hogy elfutok a próblémák elől!
Kövezzetek meg:DE
A harmadik soha nem oka, hanem követkeménye egy kapcsolat megromlásának...Mindig ezt mondtam, és hát ilyen helyzetben voltam, mégha nem is hónapokon át csalt...Rádöbbentet ez arra, hogy igenis merjem jobban kimutatni az érzéseimet, egy férfi elimerésre dicséretre vágyik, ha ezt tőlem megkapja, mért menne máshoz...
"Néha azonban én gondolom azt, hogy elég, ezt én már nem bírom tovább. De annyira szeretem a családomat, mondhatni ez az egyetlen biztos pont az életemben, hogy inkább megint nekiállok küzdeni, hogy minden rendbejöjjön. Hárman alkotunk egységet, nagyon fájna, ha mégis vége lenne, de el tudnám fogadni."
Ez nagyon tetszik, és én is így vagyok!!!
Megpróbálom, küzdök, mi 4-en vagyunk egyek.
Köszi, hogy megírtad a véleményed....Nálam bővült a ribanclista...Bocs mindenkitől, hogy csak így írom... de sztem erre nincs más szó, mint r...
Ja és a csaj akkor már évek óta együtt élt a barátjával, mint kiderült...és nem csak ez az éjszaka írható a számlájára..
Hogy lehet ezt kibírni gyerekkel??? Nem semmi. Meg szülés előtt ilyeneken gondolkodni, hogy lehet, hogy megcsalt, ez durva.
Sajnálom. De én megfojtanám azt a nőt. Persze a párodnak nem kellett volna félrelépnie, a rád való tekintettel, de én nem bírnám ki, hogy legalább 1 erőteljes pofont ne adnék az ilyennek.
Bocs, hogy ilyet írtam, de ez már nekem sok. Utálom hogy ennyi a hazudozó ember. Na ezért nem merek én megbízni lassan senkiben.
De ilyet, hogy még kérdezősködik, üzenetet küld ez a nő, minthogy hallgatna szégyenében???!!!
Sziasztok!
Hat és fél éve vagyok együtt a párommal! Van két gyerekünk (mindkettő 3 év alatti)Egy hete vallotta be, hogy évekkel ezelőtt megcsalt, egyszer történt meg a dolog, nem volt kapcsolat, csak alkalmi sex. Ismerem a nőt...Kb 3 vagy 4 éve volt télen...Nem emlékszik, melyik évben...!!!???
A legszebb az egészben, hogy következő (1. vagy 2.évben,) mikor találkoztunk vele (egy véletlen folytán), gratulált a növekvő pocimhoz, meg jót dumáltunk, meg kérte, szóljunk, ha megszületett a baba stb..Sőt a hasamat is megfogta, (kérdezte, lehet-e, ha rúg a baba, mert elképzelni se tudja, milyen...Karácsonyra küldött smst, stb egyéb számomra most már gyomorkifordító dolgok...
Szóval egy hete mondta el párom, egyszer már majdnem bevallotta, 2. baba születése előtt, sejtettem, h vmi lehetett...De egész más szembesülni vele...
Szóval elég zavaros minden, az írásomból is látszik...Azóta a gyerekszobában alszom egy matracon. Minden este mondja, aludjak a helyemen, ott az én helyem mellette...
Szombaton mondtam neki, bezsélnünk kellene(nem itthon voltunk). Gondoltam este leülünk...de nem.Akkor azt mondta, millió bocsánatkéréssel tartozik
Én azt válaszoltam, csak eggyel,de az legyen őszinte...Azt mondta AZ, könnyes volt a szeme, és őszintének tűnt!(soha nem láttam még sírni)!
De akkor mért hazudott éveken át! sokszor mondta már, h ő sohase csalt meg!Akkor ez mi volt?KÉrlek írjartok valamit, kérdezzetek, nem tudo kivel megbeszélni a dolokat!Segítsetek!!!
"Igazából, azon vagyok megdöbbenve, hogy ezt a lányt, csak egyhete ismeri és máris eldöntötte, hogy elhagy minket."
bocsi, nem akarlak megbántani és elszomorítani, de kizárt dolognak tartom, hogy 1 hete ismeri.. még ha 1 hét alatt minden nap is találkozik az ember az újonnan megismert másikkal, akkor sem hoz ennyi idő alatt az egész életét megváltoztató döntést.. (én legalábbis így gondolom - bár igaz, én elég nehezen váltok, inkább állandóság-párti vagyok)
szóval sztem ez csak duma..:(
talán nem akart méginkább megbántani, próbálta ezzel menteni az egész helyzetet.. (meg némiképp korrektnek mutatkozni egy ilyen kínos szituban)
Vissza fogja kapni hidd el!Sajnos egyre több ilyen nő van!Egy utolsó senki aki képes belemászni mások életébe.
Nagyon erős nő vagy ha menni akar hagyni kell.Nálam más volt a helyzet,sajnos én is összefutottam egy ilyen nővel a családi életemben sőt még ismert is személyesen tudta hogy együtt élünk.Sajnos az én párom is elmenekült a problémák elöl és volt aki ezt kihasználta.Én közben babát vártam és férjhez mentem nem gondoltam hogy van más is mert nem változott felém semmit!(gyanakodtam de mindig kimagyarázta)
Amikor rájöttem már megvolt a fiunk.Ő azonnal mondta hogy szakít a nővel mert velem akar élni engem szeret.Én beszéltem a ribivel és elmondtam neki a véleményem még meglepetésként azt is közöltem hogy időközben elvett feleségül.Ezt ő nem tudta tehát nem volt valami őszinte kapcsolat az övék.Azt mondta a párom hogy túl féltékeny voltam,de nem tud választ adni igazából arra hogy mért tette!
A ribit szívem szerint tönkre tenném de nem alacsonyodom le hozzá,többre tartom magam nála.Én próbára tettem a párom és kibírta még velem van.Mindent próbál 100%an csinálni de valamikor még ez is kevés!
Sajnos ez olyan törés amit nem lehet rendesen megragasztani a helye mindig megmarad!
Pfff... Akkor ne is sajnáld egy percig sem, hogy más életutat választott... Jobb lesz a gyereknek is így!
Nálunk a párom féltékeny. Teljesen mindegy, ki szól hozzám, ő már robban...:(
Én mindig résen vagyok, igazából a lelkem mélyén sosem hiszek neki. Valahol így biztosítom be magam a legnagyobb csalódás ellen.
De szerintem ő is így van velem. Amúgy nem is értem, hogy mi a fenének vagyunk egymással ilyen bizalmatlanok, én pl. ki merem mondani, hogy még senkit nem szerettem ennyire, mint őt. Mégsem értem, hogy miért van köztünk állandóan vita.
Nagyon szemét, önző módon viselkedett a kedves férjed. Megértem a döntésedet és teljesen egyet értek vele.
A különköltözést pedig minél hamarabb el kell intézni, menjen a szüleihez, vagy egy haverjához vagy elbérletbe, akárhová, de tünjön el a közös othonotokból. Valahová biztos el tud menni, olyan nincs, hogy nem.
Nem étem az ilyen pasikat, 1 hete ismer valakit és képes érte felrúgni mindent, mégha nem is volt olyan tökéletes minden.
Remélem hamarosan rádtalál a boldogság és megnyugszik a lelked. Ezt a pasit pedig ne bánd, nem érdemli meg, aki így bánik a saját gyerekével, erre nem mentség semmi sem.
A párommal mi sem tudjuk egymást évek óta (most már látom,) genyózás nélkül szeretni. Feljön a múltunk, a bizalmatlanság, a sok mellébeszélés mindkettőnk részéről rátelepedett a kapcsolatunkra. Jómagam már nem látok benne túl sok évet, de próbálok küzdeni, mindig. Sosem adom fel, bár halványan már körvonalazódik bennem az, hogy mit tennék, ha szétmennénk. Rengeteg tervem van a legrosszabbra, én így készülök fel a végére...
Ha el akarna menni, sosem állnék többé az útjába. Még a kisfiunk érdekében sem, hiszen egy gyerek nem lehet eszköze egy kapcsolat működésének.
Néha azonban én gondolom azt, hogy elég, ezt én már nem bírom tovább. De annyira szeretem a családomat, mondhatni ez az egyetlen biztos pont az életemben, hogy inkább megint nekiállok küzdeni, hogy minden rendbejöjjön. Hárman alkotunk egységet, nagyon fájna, ha mégis vége lenne, de el tudnám fogadni.
így van. azért szorítok neked.
remélem minden rendeződik
van benne valami:)
én annakidején mikor megismertem a párom szingli voltam és midenáron el akartam üldözni mert semmiképp nem akartam feladni a függetlenségem. 29éves voltam akkor és tök jól megvoltam egyedül.nem akartam igába hajtani a fejem,hogy szégyen szemre főzzek egy hülye pasasra. minél jobban próbáltam hátrányos képet festeni magamról annál jobban kellettem neki.végül kiderült hogy mindketten jócskán tele vagyunk hátrányos tulajdonsággal végül feladtam és beadtam a derekam.
és ez jót tett a kapcsolatnak hisz nem hogy a lejgobb színben hanem pont a legrosszabb színben akartam feltűnni és ahogy elnéztem ő is.
ennél már csak jobb lehet, és mindkettőnknek megmaradt a büszkesége. ő is tudja milyen vagyok sosem teperek senkiért. és ez jó mert ha valaha rosszat csinálna abban a pillanatban már az utcán lenne.vagy én mennék el. szóval sosem szabad teperni a büszkeséget feladni, senki sem lehet olyan jó hogy ezt megérdemelje.
szerencsére a mi kapcsolatunkban nem volt és feltehetőleg nem is lesz hullámvölgy.pláne hogy mindent megbeszélünk.de ha mégis egyszer arra kerülne a sor akkor mi is békésen intéznénk.azért kivánom hogy sikerüljön megoldanod a helyzetet és ki tudja lehet hogy a pasi végül visszatalál, de a lényeg sosem szabad éreznie hogy fontos neked.
Ezt a cikket azért is írtam meg, mert én a párom többször a "vonal" túloldalára raktam, azaz elmondtam neki, hogy többnek tartom őt és magam is annál, mint amit most mutat, így a saját érdekemben (ne szórakozzon velem) most megszakítom vele a kapcsolatot...pár ilyen eset után kitakarózott a gubójából és most már együtt vagyunk egy ideje...elkövettem durva dolgokat is, pl. töröltem a számom a telefonjából (egy év után sem tudta :)) és a többi. Én futottam utána, neki ez imponált, én vártam rá órákat akár, én mindig mindent magamnak álltam az anyagiból, meguntam, zártam, 4 ilyen után döntött úgy hogy én kellek neki most már örökre :)) Hogy miért kellett 4 nem tudom, tudtam úgysem tudok megszabadulni tőle, de tudtam, az akkori kialakított átimidzselt énével nem tudok együtt élni :) Visszaváltozott, bár nem kértem, csak hagytam a megfőzött levesében ülni :) 4x :D
Szóval erre is jó, mikor még szereted, de már és még sem akarsz vele tovább lenni...hátha alakul a mandula :)
maximálisan egyetértek veled. én is így tennék a helyedben. sőt annak is örülök hogy végre hallani itt a portálon egy békés megoldást. annyi a pocskondiázázás hogy rendesen az ilyen fórumokat már el sem olvasom.
nagyon ritka ahol szépen nyugodtan rendezik el az életüket.
le a kalappal
Sziasztok!
Nálunk, is ez a helyzet.6 év után jelentette be, hogy hagyjuk abba, mert valaki mást talált. Csak sajnos mi nem tudjuk egyenlőre a szétköltözést megoldani. Majd idővel talán ez is rendeződik, és én is kezdhetek egy szebb boldogabb életet. Addig meg élünk szépen egymás mellett, különszobában. Jelenleg még bizakodó vagyok, hátha észhez tér, és még talán visszajön, de az is lehet, hogy nem.Van egy kétéves kisfiunk, aki mindkettőnk számára a legfontosabb dolog a világon, már csak ezért sem szeretném rögtön feladni.Majd meglátjuk, mindenesetre nagyon nehéz helyzet, főleg hogy tudom, másnál keresi a boldogságot, de el kell fogadni, és tudni kell tovább lépni, mert magunkba zuhanni nem szabad. Beleestem én is ebbe a hibába, szívtam egy más után a cigarettát,pohárhoz nyúltam, de rájöttem, hogy nincs az a férfi aki miatt tönkretegyem magam. Ha menni akar, menjen, elengedem.
Velem is megtörtént. Még tavasszal egyik napról a másikra a férjem bejelentette 4 év után, hogy másba szerelmes. Otthagyott eddigi életem legnehezebb szituációjában, egy hónapom volt ugyanis, hogy befejezzem az elkezdett PhD-met. Napi két óra alvással csináltam végig. Aztán amikor az utolsó pillanatban letettem az asztalra, visszajött. Persze én voltam a buta, h visszafogadtam, de szerettem és próbáltam bízni abban, hogy ez tényleg csak egy ballépés volt és valóban őszíntén gondolja, h szeret és velem akarja leélni az életét. A következő hónapok szépen teltek, kezdtem bízni abban, h helyre jön az életünk és úgy láttam tényleg szeret. Aztán jött egy újabb nehéz szituáció az életemben. Külföldi kiküldetés.... Eredetileg azt terveztük, hogy egy részét ő is kinn tölti, nyaralgatunk, feltöltődünk. Az elutazásom előtt pár nappal furcsa megérzéseim lettek, amik nem hagytak nyugodni. Sajnos bejött, fél nappal az elutazásom előtt bejelentette, hogy válni akar. Elengedett úgy a világ másik végére, h tudta, h senkire se számíthatok.....
Most már ésszel tudom, hogy milyen ember, és azt is hogy soha nem érdemelt meg, de őszíntén, hogy lehet ezt feldolgozni?
Tetszetős cikk, jól kapta el a lényeget... már csak be kell tudni tartani.
Kitartás Nektek, meglátjátok, rendbe jöhet minden, jöhet új barátság és szerelem.
Örökké nem eshet, csak erre gondoljatok.