Érezted már magad nagy nullának? (beszélgetés)

Nem:) Van egy könyv amit ajánlanék Nektek! Eleanor H. Porter Az élet játéka. Ha elolvassátok, akkor megváltozik az életetek. Már persze ha komolyan veszitek.

Ha nem akkor baj van. De lehet azon is segíteni!!!!!!

Bár tudom nagyon nehéz mert vannak kemény külső tényezők amik befolyásolják de mégis azt mondanám ugy kell,kellen élni,h csináljunk olyat amért bocsánatot kéne kérni.Ha egy anya tisztességgel felnevel egy gyereket és itt a hangsúly a NEVELen van akkor nem lehet olyan bűne amit egy gyerek ne tudna megbocsátani.Betudható ennek a gyerek részéről talán a fiatalsága.Hány olyan család van ahol a gyereket a nagyszülők nevelik és mégis ezek a gyerekek imádják az anyjukat.Én is ismerek ilyet.

ELMENEKÜL.

Tudtommal nem élnek együtt.Akkor miért kellene menekülni?Meghallgatta a mamit,hazament és ha nem találja jónak legfeljebb nem fogadja meg de akkor sem csinálhat olyat,h anyáknapjára vagy szülinapra nem köszönti.Meg fogja bánni na és ez fog majd benne mély nyomot hagyni ami majd a további felnőtt életét befolyásolja nem pedig az,h az anyja nek kér tőlle bocsánatot.

És ezt most tapasztalatból mondom mert nálunk is megtőrtént az öcsém és anyuval.A lakásfelújításnál faképnél hagyott minket és a 68 éves anyját azért mert mejegyeztük,h miért hozta fel a nagy kupiba még a 2 kisgyerekét?Ezért elszaladt minket a férjemmel és anyut a nyakig széjjelségben hagyva.

Azóta nem győz vezekelni anyunak,de persze bocsánatot nem kért,nem is vártuk és nem is rá vall.És biztos vagyok benne,h ez örökre benne marad negatívként.

De neked vannak gyerekeid, így anya és gyerek is vagy egyben.

Ahogy Diderke szavaiból kivettem, a lányának még nincs gyereke, ezért máshogy fogja fel.

Természetesem meg kell beszélni már kicsi korban mindent egy gyerekkel de náluk pont ez volt a baj.Megmondta a véleményét amitől a lánya besértődött és örök haragot esküdött.Na ez az amit egy gyereknek nem szabad a szüleivel megcsinálni akkor sem ha nem pont olyanok amilyennek mi szeretnénk.

Mondok egy példát.Az anyukám minden második nap nálunk van és mondja a sok,,hülyeségét".

Mi volt a piacon,melyik testvére,h van,kinél milyen betegséget diagnosztizáltak és még sok hasonló dolgok de soha meg nem kérdezi mi hogy vagyunk,mi tőrtént velünk.Egyszer kicsit összezőrdültem e miatt vele aztán sírt ,megsértődött és 3 napig nem jelentkezett,nem telefonált.3 nap után én hívtam fel mert már hiányzott de nem csak nekem,a gyerekek is kérdezték hol van nagyi?Igy fogadtuk el és bár már ismerjük a gyerekkori szerelmeit,sztorikat és sokszor unalmas már 4-szer hallani mégis ilyennek szeretjük és tudom ha már nem lesz nagy űr lesz a helyén.

Egy anyát bármilyen el kell fogadni.

Más a kritika, most nem erről beszélek.

Néha igazságtalanok vagyunk (de lehet, hogy csak én vagyok ilyen), akkor igenis bocsánatot kell kérni.

Persze ,hogy éli a világát.

Ez az élet rendje,nem igaz?

Annyit kell csak tenned,hogy elmond neki hol ,mikor hibáztál,és annyit ,hogy ha szüksége van rád,akkor megtalál,és már nem az nő vagy aki voltál.

És ezek után felejtsd el,és kezd valamit az életeddel,ami nem a gyerekedből áll elsősorban,ugyebár.

Megpróbálni persze meg lehet de bocsánatot kérni azért mert megmondta a véleményét a saját anyja!

Ki mondja meg,ki nyissa fel a szemem,ki ismer a legjobban ha nem a saját anyám?

Egy anyátol el lehet fogadni a kritikákat sértődés nélkül.

Ma semmiben nem értünk egyet:)

A gyerekkori érzelmek végigkísérnek az életünkön.

És mindig igazad van?

Már írtam, hogy talán a lánya nem mer lépni. Fél, hogy az anyja haragszik rá. Mindenképpen beszélniük kell.

Sőt még azt is megkísérelném mondani,h ettől csak még jobb anya vagyok a szemükben mert tudják,h igazam van és nem akarok nekik rosszat.

Ilyet egy gyerek nem csinálhat,h évekig nem szól az anyjához.Ennek 2 oka lehet.Vagy nagyon elkényeztették vagy pont a másik véglet és nagyon elhanyagolták.Szerintem ide inkább az elöbbi jellemző.

Nem a verésre gondoltam, csak a kiabálásra.

Én úgy gondolom, ha én nem ismerem el a hibám, ő sem tanul meg bocsánatot kérni.

Soha nem bántom őket ha erre gondolsz.

Az,h veszekszem rájuk az mindennapos mint minden átlagos családban.Ezért miért kéne bocsánatot kérnem?Egyszer majd csak elér hozzájuk a hangom.

Sosem fordult elő, hogy felidegesítettek és velük voltál ingerült?

Velem ez megesik.

A hibázást átvitt értelemben érte.

Nem ismerlek és az előzményeket sem de azt gondolom lehet pont azzal rontottad el,h elkényeztetted,mindent megadtál neki és ezért viselkedik ilyen fennhéllyán.