Mikor érezted felkészültnek magad az anyaságra? (beszélgetős fórum)
része a tapasztalásnak. később, felnőttként sem kizárólag csak pozitív dolgok fognak velük történni, a csalódás feldolgozását is tanulni kell :)
ugyanis ha nem tanulják meg, és nekik minden "jár", vagy nem tanulnak meg megbirkózni a felmerülő problémákkal, az nagyon visszaüthet felnőttként.
Igaz még nem annyira nagyok a gyerekeim, de szuper..
Én nagyon örülök annak, hogy a bölcsebb, lenyugodottabb énemet nem pelenkázásra kell elhasználni, hanem a kezdő, meg majd folytatódó kamasz évekre.. Ilyenkor jó még energiával, de már tapasztalatok birtokában megmutatni a világot..
A 23 évesen szült gyerekemmel sokkal barátibb-felnőttesebb a viszonyom. A 29 évesen születettel már féltőbb-parázósabb.. De pont ez a csodálatos..
Sziasztok!
Én nem vágytam gyerekre még,azt mondtam majd pár év múlva.Úgy voltam vele hogy nem akarok pelenkázni,bömbölést hallgatni.
Aztán egyszer csak nem jött meg terhes lettem,és onnantól kezdve mintha kicseréltek volna.Bármire kész voltam ami az anyasággal együtt jár.
(a babát végül elvesztettem):(
Mit jelent,hogy még se voltál felkészülve? Hány éves vagy most?
Én igazából arra lennék kiváncsi,hogy akik fiatalon szültek azoknak milyen a viszonyuk a gyerekeikkel amikor azok már nagyobbak.
Ez függ attól is, hogy szerelmes vagy-e. Mert ha igen, akkor előjöhet az érzés, hogy legyen egy közös gyermeketek.
Mi 4-en voltunk testvérek, de az egyik nővérem szintén nem tudta elviselni a gyerekeket. Nem is lett neki, de néha rá is rátört, hogy jó lenne, csak nem tett érte semmit, nem ment orvoshoz, hogy mi lehet az oka. Most már nyugdíjas, egyedül van, és jobban elviseli, ha néha gyerekek kerülnek a közelébe.
Én nagyon félek, hogy soha nem leszek készen az anyaságra...24 vagyok és semmi érzékem a gyerekekhez...se idegen, se rokon gyerekekhez...:( Idegesítenek, s ezt rossz beismerni még magamnak is. :(
Nem tudom, miért idegenkedek tőlük, csak, hogy jó lenne, ha ez változna...Mert sokszor feljön bennem az érzés, h így üres lesz az életem...S feljön bennem az is mostanában, h szeretnék felnevelni majd egy gyereket...De ennyi, ettől még más érzéseim nem változtak meg :(
Gondolom, hogy magammal nem vagyok rendbe, s amíg így van, nem tudok kapcsolódni másokkal, nem tudom...Míg folyamatosan szétesettnek érzem magam..De mi van, ha ez nem változik...
Kívánom, hogy legyen meg az álmod. :)
Aztán jöhet a baba.
Anyukám szokta mondani, hogy a gyerek egy takarékbetét. :)
Vagy "pénznyelő". :)
Bár egy kicsit a témától elkanyarodva.... miért kell sok pénzt ölni egy nagy esküvőbe, amikor nincs az embernek rá fölösleges?
Nem is értem azokat az emberek akik pl. hitelt vesznek fel azért hogy nagy esküvőt rendezzenek. Persze van olyan is aki évekig gyűjt rá. A Mi esküvőnk a lehető legkisebb volt, és legmeghittebb. Én ezt nem adnám és adtam volna semmiér.
Igazság szerint 26 évesek leszünk idén és teljesen természetesen kezeljük,hogy gyerekünk lesz egyszer...és már nagyon várjuk...szerintem hamarosan ráállunk a baba projektre és a furcsa nekem még az,hogy a szüleink sem ellenzik sőt! És általában a szülők szerintem megérzik,hogy a gyereküknek "mi a jó"...:D
Egyetértek a házassággal....sőt nagyon vágyunk is rá, csak nagyon sok pénz...de amilyen jól meg tudtuk eddig is oldani a dolgokat ezért ezeket is megfogjuk remélem :)
Hát nehéz ezt konkretizálni.
23 évesen lettem terhes, kicsit korábban a tervezettnél. De ekkor már 6 éve voltam együtt az apukával (férjemmel). Mindig is beszéltük, hogy egyszer lesz gyerekünk, és vártunk rá. De konkrétan nem gondoltam rá az egyetem befejezése előtt. Szóval ő jelentkezett... Mi meg megijedtünk, de örültünk is, és meggyőztük magunkat, hogy más is tanult már gyerek mellett. Még nagy hassal is jártam suliba. Aztán megszületett a kislány, és mindketten szerettük, jött minden érzés, meg ami kell, pedig voltak gondjaink, meg sok volt a suli is... apuka is imádta, de azért ők egy kicsit lassabban érnek be, de ezt ki kell a nőnek bölcsen várni, bevonni a dolgokba... Azóta még két pasit is szültem, és mindig újabb csodákat fedeztem fel...
De azért nehéz ám ez, és egy alapos, nem hebehurgya párkapcsolat, az én olvasatomban házasság kell hozzá...
Ennél konkrétabb nem tudok lenni. Szándék, vagy legalábbis egy rábólintás, "hogy na jól van, gyere, ha akarsz" az kell az egészhez...
úgy látom, te a vesémbe látsz...:)
Igen, nagyon nagy biztonságot nyújt, ha előre tudom nagyjából,hogy mi következik és elég elemző típus is vagyok :)
A gyenge gyomor is jellemző rám is ezért a kakis pelenka az én rém álmaim között is szerepel :) Meg raktam már tisztába gyereket és kicsit undorodtam úgymond, de hasonlókat mondott más is,hogy a saját gyereked valahogy más...nagyon remélem,hogy így is lesz :)
De szerintem egyszer eljön az idő amikor azt mondom,hogy na kész passz nem várunk tovább :)
Szerintem, ha még kételyek vannak benned, az azért van mert egy olyan ember vagy aki tudni akarja, pontosan hogy miként is alakul a következő napja, hete, éve.
Én mondhatni évekig arra vártam, hogy vajon mikor leszek készen. Azt tudtam, hogy nem akarok 20 évesen szülni, mert volt a környezetemben barátnő aki akkor szült, és felmértem, hogy érzelmileg nem állok készen. Nem az etetés és ápolásról van szó. (bár Én még a 9-dik hónapban is attól tartottam, hogy fogom a kakis pelust cserélni, mert eléggé gyenge a gyomrom. Ennek ellenére alig vártam, hogy szülés után, Én cserélhessem a pelenkát) El sem hiszed (mert még nem szültél) hogy mennyire megváltozik az ember.
De egy olyanra nem tudsz felkészülni, amit még nem tapasztaltál.
Ebben nagyon van valami amit mondasz...a félelem benne van mindenkibe..bennem is.
Szerintem félni nem mindig rossz de inkább bizonytalan vagyok a saját képességeimbe. :S
Már nem is emlékszem pontosan, de azt tudom, hogy minden jött és olyan természetes volt. Amikor megtudtam, hogy babát várok azt nem lehet leírni mit éreztem. Egyetlen pillanatig sem aggódtam, örömmel vártam mindkét gyermekem. Amikor végre a karomban tarthattam a babámat természetes volt, hogy boldog voltam, hogy imádtam, a babázás minden pillanatát élveztem.
A gyerekeim mostanság 17 és 20 évesek...már nem babák és nem én vagyok a főszereplő az életükben, próbálkoznak egyengetni a saját életüket!
Kisbabás anyukák azt javaslom élvezzétek amíg kicsi a babucitok mert nagyon hamar felnőnek...:)
Én még olyan anyát nem láttam, aki ne tette volna tisztába a gyerekét... Ez ezzel jár.
Egyébként mi a jó anya?
A világ attól olyan sokszínű, hogy sokfélék vagyunk. Vannak kövérek, soványak, türelmesek, bőbeszédűek, stb... azoknak a gyereke is hasonló lesz. (vagy épp nagyon nem). Érdekes lenne, ha csak egy bizonyos tulajdonságú embereket engednénk szaporodni.
Egyébként meg az, hogy pl. valaki hirtelen ember, lehet jó is, meg rossz is. Lehet, hogy hamar felfortyan, de lehet, hogy ő lesz az első, aki segítséget ad...
Hidd el, az a kilenc hónap nagyon jól ki van találva, nagyon átformálja ám a lelekedet... Úgy vagyunk kitalálva, hogy ez működjön, ettől senki ne tartson. Ez a mai világ hibája, hogy a nők már nem mertnek nők lenni, és hallgatni saját belső hangjaikra. Nem hiszem, hogy 50 évvel ezelőttig ezen kérdések kérdések lettek volna... És a gyerekének mindenki örül. Nagyon szélsőséges tragédiának kell ahhoz lenni, hogy ne így legyen. Az, hogy érzékeljük, hogy ez nehéz, nagy feladat, az más kérdés... Mert az.