Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Mikor érezted felkészültnek magad az anyaságra? fórum

Mikor érezted felkészültnek magad az anyaságra? (beszélgetős fórum)


1 2
2014. febr. 6. 15:06
31 évesen
43. 4c1a787e8f (válaszként erre: 40. - 31fec05a4d)
2014. febr. 6. 15:04
Engem is ért, ér és mégis szeretek élni..
42. jozsi.38 (válaszként erre: 40. - 31fec05a4d)
2014. febr. 6. 07:25

része a tapasztalásnak. később, felnőttként sem kizárólag csak pozitív dolgok fognak velük történni, a csalódás feldolgozását is tanulni kell :)

ugyanis ha nem tanulják meg, és nekik minden "jár", vagy nem tanulnak meg megbirkózni a felmerülő problémákkal, az nagyon visszaüthet felnőttként.

2014. febr. 6. 05:28
Pont akkor,amikor az is lettem.
2014. febr. 6. 05:20
minden gyermeket,őszintén sajnálok akik megszületnek.Ők nem tehetnek semmiről,mégis rengeteg fájdalom fogja érni bármelyiküket.MIÉRT?
39. 4c1a787e8f (válaszként erre: 37. - Ea83fb6a69)
2012. júl. 9. 20:18

Igaz még nem annyira nagyok a gyerekeim, de szuper..


Én nagyon örülök annak, hogy a bölcsebb, lenyugodottabb énemet nem pelenkázásra kell elhasználni, hanem a kezdő, meg majd folytatódó kamasz évekre.. Ilyenkor jó még energiával, de már tapasztalatok birtokában megmutatni a világot..


A 23 évesen szült gyerekemmel sokkal barátibb-felnőttesebb a viszonyom. A 29 évesen születettel már féltőbb-parázósabb.. De pont ez a csodálatos..

2012. júl. 9. 20:17

Sziasztok!

Én nem vágytam gyerekre még,azt mondtam majd pár év múlva.Úgy voltam vele hogy nem akarok pelenkázni,bömbölést hallgatni.

Aztán egyszer csak nem jött meg terhes lettem,és onnantól kezdve mintha kicseréltek volna.Bármire kész voltam ami az anyasággal együtt jár.

(a babát végül elvesztettem):(

37. ea83fb6a69 (válaszként erre: 11. - Elszabadult hold)
2012. júl. 9. 20:11

Mit jelent,hogy még se voltál felkészülve? Hány éves vagy most?


Én igazából arra lennék kiváncsi,hogy akik fiatalon szültek azoknak milyen a viszonyuk a gyerekeikkel amikor azok már nagyobbak.

36. homern
2012. júl. 9. 19:53
elég korán,de végül csak 21 évesen adtunk szabad utat a picurnak :)
2012. júl. 9. 19:49
Szerintem nem szükséges bármit érezni. Téves dolog valami nagy érzelemre várni. Ezt az élet kiforrja. Elutasítani nem kell eleve a dolgot, és idő előtt agyalni rajta..
34. elszabadult hold (válaszként erre: 32. - SaskiaValentina)
2012. júl. 9. 18:01
Érdekes amit írsz, mert mind a kettő dolog megvan benned - de az egyik valahogy mégis kizárja a másikat, mert szeretnéd, de nincsenek meg hozzá a kellő érzelmek. Jó, hogy felfigyeltél erre, de nem késtél le még semmiről, mert olyan fiatal vagy még - szerintem ne keserítse ez a gondolat a mindennapjaidat, talán ha kicsit idősebb leszel és megtalálod azt a férfit akivel szívesen vállalnátok kisbabát - biztosan jó útra tér minden. Én drukkolok neked.
33. bnedora (válaszként erre: 32. - SaskiaValentina)
2012. júl. 9. 15:22

Ez függ attól is, hogy szerelmes vagy-e. Mert ha igen, akkor előjöhet az érzés, hogy legyen egy közös gyermeketek.

Mi 4-en voltunk testvérek, de az egyik nővérem szintén nem tudta elviselni a gyerekeket. Nem is lett neki, de néha rá is rátört, hogy jó lenne, csak nem tett érte semmit, nem ment orvoshoz, hogy mi lehet az oka. Most már nyugdíjas, egyedül van, és jobban elviseli, ha néha gyerekek kerülnek a közelébe.

2012. júl. 9. 14:16

Én nagyon félek, hogy soha nem leszek készen az anyaságra...24 vagyok és semmi érzékem a gyerekekhez...se idegen, se rokon gyerekekhez...:( Idegesítenek, s ezt rossz beismerni még magamnak is. :(

Nem tudom, miért idegenkedek tőlük, csak, hogy jó lenne, ha ez változna...Mert sokszor feljön bennem az érzés, h így üres lesz az életem...S feljön bennem az is mostanában, h szeretnék felnevelni majd egy gyereket...De ennyi, ettől még más érzéseim nem változtak meg :(

Gondolom, hogy magammal nem vagyok rendbe, s amíg így van, nem tudok kapcsolódni másokkal, nem tudom...Míg folyamatosan szétesettnek érzem magam..De mi van, ha ez nem változik...

2012. júl. 9. 13:48
Soha nem gondolkoztam ezen,úgy értem meg sem fordult a fejemben hogy ne legyen majd gyerekem,nem tudok semmi fordulópontot írni hogy na így döntöttem el vagy most már fel vagyok készülve...jöttek mikor érkezni akartak:)
2012. júl. 9. 13:45
Én mindig is készen álltam rá. Egyértelmű volt, ahogy férjhez megyek, azonnal jöhet a gyerek.
29. Jucus14 (válaszként erre: 28. - Trixxxi0918)
2011. febr. 15. 22:28

Kívánom, hogy legyen meg az álmod. :)

Aztán jöhet a baba.

Anyukám szokta mondani, hogy a gyerek egy takarékbetét. :)

Vagy "pénznyelő". :)

28. trixxxi0918 (válaszként erre: 27. - Jucus14)
2011. febr. 15. 22:20
Igazság szerint nem tudom,hogy miért, de nagyon vágyunk mind a ketten a nagy esküvőre (azért nem 500 főre gondolunk) de majd az élet alakítja..remélem.
27. Jucus14 (válaszként erre: 24. - Trixxxi0918)
2011. febr. 15. 22:12

Bár egy kicsit a témától elkanyarodva.... miért kell sok pénzt ölni egy nagy esküvőbe, amikor nincs az embernek rá fölösleges?

Nem is értem azokat az emberek akik pl. hitelt vesznek fel azért hogy nagy esküvőt rendezzenek. Persze van olyan is aki évekig gyűjt rá. A Mi esküvőnk a lehető legkisebb volt, és legmeghittebb. Én ezt nem adnám és adtam volna semmiér.

2011. febr. 15. 14:47
Hm valahogy még kisebb voltam mindig tartottam a gyerekektől,szétpakolták a cuccaimat,aztán ez lett a szakmám gyerekekkel foglalkozom,ez mégis más,valahogy elmondhatatlan érzés.20éves volttam mikor a párommal összejöttem,az eljegyzés is nagy élmény volt,a különköltözés is,de valahogy ért bennem a vágy egyre jobban,amikor ismerősök is babát vártak akartam,összejött a 2ik hónapban,még 23múltam.A tesztet ahogy megláttam örültem is,de pánikba estem.Aztán elszaladt a 9hónap is és alig 24évesen anya lettem,tudtam nehéz de hogy eleinte ennyire?Nem voltam felkészült,csak babaholmi ügyileg.De belerázódtunk gyorsan és már 18hónapos múlt a lányom és ismét él bennem a vágy...
2011. febr. 15. 14:22
az esküvőt meg lehet tartani szűk körben is, persze ha nagy felhajtást szeretnétek az nem kevés pénz :) én az első gyereknél terhesen azon paráztam hogy fogom életben tartani? azért egész jól megy... már 4 éves:DD aztán a másodiknál meg, hogy fog időm jutni a két gyerekre megfelelően? most a harmadikkal terhesen a középsőmet sajnálom, hogy nem jut rá majd annyi időm, mint a nagyra jutott mielőtt ő megszületett
24. trixxxi0918 (válaszként erre: 23. - 4c1a787e8f)
2011. febr. 15. 14:05

Igazság szerint 26 évesek leszünk idén és teljesen természetesen kezeljük,hogy gyerekünk lesz egyszer...és már nagyon várjuk...szerintem hamarosan ráállunk a baba projektre és a furcsa nekem még az,hogy a szüleink sem ellenzik sőt! És általában a szülők szerintem megérzik,hogy a gyereküknek "mi a jó"...:D

Egyetértek a házassággal....sőt nagyon vágyunk is rá, csak nagyon sok pénz...de amilyen jól meg tudtuk eddig is oldani a dolgokat ezért ezeket is megfogjuk remélem :)

23. 4c1a787e8f (válaszként erre: 20. - Trixxxi0918)
2011. febr. 15. 13:55

Hát nehéz ezt konkretizálni.

23 évesen lettem terhes, kicsit korábban a tervezettnél. De ekkor már 6 éve voltam együtt az apukával (férjemmel). Mindig is beszéltük, hogy egyszer lesz gyerekünk, és vártunk rá. De konkrétan nem gondoltam rá az egyetem befejezése előtt. Szóval ő jelentkezett... Mi meg megijedtünk, de örültünk is, és meggyőztük magunkat, hogy más is tanult már gyerek mellett. Még nagy hassal is jártam suliba. Aztán megszületett a kislány, és mindketten szerettük, jött minden érzés, meg ami kell, pedig voltak gondjaink, meg sok volt a suli is... apuka is imádta, de azért ők egy kicsit lassabban érnek be, de ezt ki kell a nőnek bölcsen várni, bevonni a dolgokba... Azóta még két pasit is szültem, és mindig újabb csodákat fedeztem fel...


De azért nehéz ám ez, és egy alapos, nem hebehurgya párkapcsolat, az én olvasatomban házasság kell hozzá...


Ennél konkrétabb nem tudok lenni. Szándék, vagy legalábbis egy rábólintás, "hogy na jól van, gyere, ha akarsz" az kell az egészhez...

22. trixxxi0918 (válaszként erre: 21. - Jucus14)
2011. febr. 15. 13:41

úgy látom, te a vesémbe látsz...:)

Igen, nagyon nagy biztonságot nyújt, ha előre tudom nagyjából,hogy mi következik és elég elemző típus is vagyok :)

A gyenge gyomor is jellemző rám is ezért a kakis pelenka az én rém álmaim között is szerepel :) Meg raktam már tisztába gyereket és kicsit undorodtam úgymond, de hasonlókat mondott más is,hogy a saját gyereked valahogy más...nagyon remélem,hogy így is lesz :)

De szerintem egyszer eljön az idő amikor azt mondom,hogy na kész passz nem várunk tovább :)

21. Jucus14 (válaszként erre: 20. - Trixxxi0918)
2011. febr. 14. 21:58

Szerintem, ha még kételyek vannak benned, az azért van mert egy olyan ember vagy aki tudni akarja, pontosan hogy miként is alakul a következő napja, hete, éve.

Én mondhatni évekig arra vártam, hogy vajon mikor leszek készen. Azt tudtam, hogy nem akarok 20 évesen szülni, mert volt a környezetemben barátnő aki akkor szült, és felmértem, hogy érzelmileg nem állok készen. Nem az etetés és ápolásról van szó. (bár Én még a 9-dik hónapban is attól tartottam, hogy fogom a kakis pelust cserélni, mert eléggé gyenge a gyomrom. Ennek ellenére alig vártam, hogy szülés után, Én cserélhessem a pelenkát) El sem hiszed (mert még nem szültél) hogy mennyire megváltozik az ember.

De egy olyanra nem tudsz felkészülni, amit még nem tapasztaltál.

2011. febr. 14. 19:57
De mi kell ahhoz,hogy eldöntsük,hogy most mehet a dolog és babát akarunk? Ne általánosságot mondjatok, hanem azt,hogy ti mit éreztetek...igazság szerint erre vagyok kíváncsi :)
19. trixxxi0918 (válaszként erre: 16. - 4c1a787e8f)
2011. febr. 14. 19:51

Ebben nagyon van valami amit mondasz...a félelem benne van mindenkibe..bennem is.

Szerintem félni nem mindig rossz de inkább bizonytalan vagyok a saját képességeimbe. :S

2011. febr. 14. 19:50

Már nem is emlékszem pontosan, de azt tudom, hogy minden jött és olyan természetes volt. Amikor megtudtam, hogy babát várok azt nem lehet leírni mit éreztem. Egyetlen pillanatig sem aggódtam, örömmel vártam mindkét gyermekem. Amikor végre a karomban tarthattam a babámat természetes volt, hogy boldog voltam, hogy imádtam, a babázás minden pillanatát élveztem.

A gyerekeim mostanság 17 és 20 évesek...már nem babák és nem én vagyok a főszereplő az életükben, próbálkoznak egyengetni a saját életüket!

Kisbabás anyukák azt javaslom élvezzétek amíg kicsi a babucitok mert nagyon hamar felnőnek...:)

17. orsolya33 (válaszként erre: 15. - Trixxxi0918)
2011. febr. 14. 19:44
Tudni nem lehet,azt érezni fogod. Undorodni nem fog semmitől.Amit a gyereked iránt érezni fogsz,az olyan, mint a soha el nem múló feltétel nélküli szerelem, én ehhez tudom hasonlítani az érzést.Aki anya,annak rengeteg türelme lesz hirtelen,a gyerekével szembe.
16. 4c1a787e8f (válaszként erre: 15. - Trixxxi0918)
2011. febr. 14. 19:39

Én még olyan anyát nem láttam, aki ne tette volna tisztába a gyerekét... Ez ezzel jár.


Egyébként mi a jó anya?

A világ attól olyan sokszínű, hogy sokfélék vagyunk. Vannak kövérek, soványak, türelmesek, bőbeszédűek, stb... azoknak a gyereke is hasonló lesz. (vagy épp nagyon nem). Érdekes lenne, ha csak egy bizonyos tulajdonságú embereket engednénk szaporodni.

Egyébként meg az, hogy pl. valaki hirtelen ember, lehet jó is, meg rossz is. Lehet, hogy hamar felfortyan, de lehet, hogy ő lesz az első, aki segítséget ad...


Hidd el, az a kilenc hónap nagyon jól ki van találva, nagyon átformálja ám a lelekedet... Úgy vagyunk kitalálva, hogy ez működjön, ettől senki ne tartson. Ez a mai világ hibája, hogy a nők már nem mertnek nők lenni, és hallgatni saját belső hangjaikra. Nem hiszem, hogy 50 évvel ezelőttig ezen kérdések kérdések lettek volna... És a gyerekének mindenki örül. Nagyon szélsőséges tragédiának kell ahhoz lenni, hogy ne így legyen. Az, hogy érzékeljük, hogy ez nehéz, nagy feladat, az más kérdés... Mert az.

2011. febr. 14. 18:33
És honnan tudjuk azt,hogy jó anyák leszünk-e? nem leszünk türelmetlenek, vagy nem fogunk undorodni a kakis pelustól? Nah???
1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook