Epilepsziás munkahelyi kálváriája

Tíz éve egy óvodában dolgoztam gondozónőként. Próbaidős voltam és épp az utolsó héten egyeztünk meg,hogy véglegesítenek.

Szerződés lejárta előtt két nappal nagyrohamot kaptam és elájultam. Mentőt hívták ki és beszállítottak a János kórházba. Másnap mikor bementem dolgozni közölték velem, hogy sajnos más kerül a helyemre, de nehogy azt higgyem, hogy a balesetem miatt kerestek mást. (Hazug disznók). Jobbat és tapasztaltabbat találtak.

Orvosi papírral tudtam bizonyítani, hogy dolgozhatok e munkakörben. De nem érdekelte őket. Még aznap ott maradtam (de minek) és ledolgoztam a napot.

Mikor is ebédnél a gyerekeknek! megtiltották, hogy akár szóba álljanak velem és odajöjjenek hozzám.

Tehát levontam a következtetést és azt gondoltam és gondolom ma is. Hiába teljesítettem jól, akkor se a munkám számít, hanem az, hogy mennyire vagyok egészséges.

Már az óvodában is belenevelik a gyerekekbe a diszkriminációt! Persze még mindig nincs munkám, mert a központba betették ezt az esetet! És nem tudom,hogy lehetne kitöröltetni!

Megjegyzem azóta se tudok a szakmában elhelyezkedni, az életemet teljesen tönkretették. Azóta is gondolkodom, hogy mit jelent azoknak az óvónőknek a becsületesség, az emberség. De szerintem semmit. Ők is gyarló emberek.

Én már nem haragszom rájuk, mert az ima is azt mondja, hogy "Bocsássunk meg az ellenünk vétkezőknek". De feledni nem lehet.

Sajnos már leszázalékoltak, mert rámentem teljesen.

De négy órában nem tudok elhelyezkedni, mert sehova nem kellek. Hiába van szorgalmam, kitartásom avval nem lehet érvényesülni.