Engedtél el már számodra fontos embert? (beszélgetés)

Sziasztok!!

Én is el akartam engedni a nagy szerelmet, úgy éreztem jobb lesz így. Szakítottam, ez által Ő ráébredt, hogy fontos vagyok neki.Még most is tart!!! Örülök, hogy akkor megtettem ezt a lépést.

Sziasztok.

Régóta olvasom ezt a topicot. Nagyon sokat gondolkoztam a témán és hát felmerül bennem egy olyan kérdés, hogy mindig engedni kell?

Feltétlen szükséges az engedés szakítással párosítva? Hiszen az egész kapcsolat abból áll, hogy folyamatosan csiszolódunk, csiszolódunk, melynél akaratlanul is előfordulnak mélypontok, amikor elbizonytalanodunk és a harc, a kapcsolat megmentése helyett inkább az elengedést választjuk, miért?

Igen, ha az egyik menni akar, akkor menjen, ez természetes, én is engedném.

Én is akartam menni. De a párom nem engedett. Ha engedett volna, akkor nekem rosszabb lett volna. Nem engedett, hanem rávett, hogy oldjuk meg együtt, és megoldottuk. A párom nagyon érdektelen ember, keveset érdeklődik irántam, dolgaim felől és ilyenkor bepánikolok, mert már nem bírom ezt a hidegséget. De megkell szoknom, hogy ő ilyen. Nem csak velem, mindenkivel. És ha én megyek, lesz helyettem más, aki viszont elfogadja ezt a tulajdonságát és ezzel együtt fogja szeretni. Ekkor elgondolkozom, miért ne lehetnék én ez a nő?

igen... féltem, és gyenge voltam változtatni...

Azóta a megszokottság rabja lettem..

Most meg attól félek hogy évek múltán megfogom bánni...

sziasztok en most vagyok ugy a páromal hogy azt hiszi hogy megcsalom de nem igaz van egy közös gyermekünk de hiaba mondom neki hogy nekem senki nem kell csak ö egy szerüen nem érti meg .nem akkarom elvesziteni nagyon szeretem .mit csinajak ???????????kerlek agyatok tanacsot??????

akit pedig nagyon szeretsz azt soha ne enged el?

Igen,mert gyáva voltam...

Pedig érdemes lett volna picit "érte" élnem... :((

Nekem még nem igazán kellett elengednem senkit... De most igen.. Itt az ideje, mert menni akar...

fájni fog, azt érzem

vegig olvastam a hozzaszolasokat!

valami hasonlo dologban vagyok most, mert kulfodon elek es tavaly nyaron otthon voltam egy honapra, osszefutottam eletem pasijaval aki mar ezelott 10 evvel is tetszett de o akkor foglalt volt meg en is, most o mar elvalt es en is, nagyon szepen alakult az eleje de aztan ahogy teltek a napok ugy tudtuk h megyek vissza es novemberben fogok csak ujra jonni, szoval a napok mulasaval egyre jobban lettunk letortek es gondolkoztunk h tudjuk e majd folytatni..egyik nap azzal jott h hagyjuk abba, mert o ezt igy nem birja tovabb, elozo este mondta h szeret, kerdeztem is tole h ennyi volt, azt mondta h odavan ertem de hogy nemreg valt el az is bantja meg h en nem elek itt, ugy minden egyben, nem ertettem vele egyet es fajt a dolog, ugy ereztem azt talaltam meg akit mar oly regota kerestem, Pestre mentem masnap delolott(amikor szakitott) egesz uton hozza sem szoltam a csaladomhoz sem a baratnomhoz,nagyon kesz voltam, nagyon fajtak a szavai...kuldtem neki egy smst h mennyire nem birom nelkule,szivbol szeretem, de mondtam neki h ha o ugy erzi h menni akar akkor menjen, tul elem ezt is mint eddig mindent, annyit kertem tole h kaphassak tole egy fotot emlekbe, keso este felhivott, h nem birja megsem nelkulem h hol vagyok mert latni akar, akkor mar uton voltam hazafele, elmentem hoza es egesz ejjel egyutt voltunk reggelig, szinte semmit nem aludtunk, fotot is megkaptam...aztan eljott a visszautazaom ideje,odaadtam neki a sajat kedvenc kisparnamat, o is adott egy dolgot a sajat dolgaibol, sirtunk az utolso ejszaka, masnap reggel indultam vissza, megbeszeltuk h majd lesz valami...amikor visszajottem akkor ra ket hetre szakitott velem, elfogadtam de nehezen mert tudtam h mennyire nehez kulon lenni, ezert ugy dontottem h elengedem, irtam neki egy verset amiben megkoszontem neki mindent,elmondva h szeretem es szeretni is fogom eletem vegeig...

persze azota tobbszor voltam otthon, mindig egyutt voltunk,volt amikor ket hetbol ket hetet volt amikor egy hetbol egy hetet,de volt olyan is h a ket hetbol csak 5 napot taliztunk..most eltelt egy ev es nemreg jottem haza otthonrol,3 hetig votlam otthon es megint taliztunk es akarhanyszor meglatom akkor a szivem majd kiugrik es a terdem remeg,de latom rajta is ugyanazt a reakciot, neki a szemei meselnek..el is mondta az erzelmeit, de mindig az van hogy en nem elek itt vele..igy nincs mas valasztasom mint elengedni Ot.

mert en meg mostanaban nem akarok otthon elni, de haza akarok menni..