Én, a várandós, egygyermekes, lassan diákká váló élettárs és háziasszony (beszélgetés)

Kedves Petra-anya!

Menni fog!!!!

Én együtt kezdtem az elsőt a fiammal. Ő az általánost én a gimit mert nem volt érettségim csak szakmám. Holnap kezdem az utolsó évem a felsőoktatásban.....

Ügyes vagy!

Hát...nem is tudom, mit írjak...Egyrészt gratula a cikkírónak, mert tényleg nagyon ügyes, büszke lehet magára. De nekem 2 dolog fordult meg a fejemben, miközben olvastam. Egyrészt én is úgy gondolom, hogy szeretném a gyerekkel töltött idő minden percét kiélvezni és azt csak úgy lehet, ha van időm rá.

Másrészt, ln is segítségül szoktam hívni anyukámat néha, de nem azért, hogy magamat kíméljem, hanem a gyerek miatt. Mert ő nincs el egyedül szinte semennyit sem, folyamatosan igényli, hogy foglalkozzak vele. És nem annyira jó buli forró olajban sütögetni pl., amikor áll mellettem a mesekönyvvel, hogy meséljünk.

Másrészt eszembe jutott az is, hogy az én kislányom nagyon rossz alvó, kicsinek még rosszabb alvó volt. 5 hós koráig semmit nem aludt nappal, max babakocsiban 10-20 percet, éjjel jó ha 5-6 órákat, azt is rengeteg megszakítással. Hónapokon keresztül azt sem tudtam, milyen nap van a kialvatlanságtól. Nem tudom, akkor hogy jártam volna iskolába és mikor készültem volna a vizsgákra.

És akkor arról már nem is beszélek, hogy kb. 10 hós koráig semmit nem fogadott el anyatejen kívül, tehát 1-2 óránál tovább nem mehettem el mellőle...

Én nem értem az ilyen cikkeket. Miért kellene hasra esnünk attól, hogy vki gyerek mellett elvégez (itt még csak elkezd) egy főiskolát? A cikkírónak lett volna lehetősége rá még "lánykorában", ráadásul a szülei pénzén, de nem élt vele. Most pedig hú de büszke, hogy a saját döntéséből fog ugyanolyan területen iskolába járni, úgy, hogy akárhogyis nézem a családjától vesz el időt és energiát. Ez miért jó? És kinek? Amúgy csinálja ha akarja, de azért nem kell úgy csinálni mintha nem tudom mekkora dolog lenne. Számomra inkább megkérdőjelezhető ez az egész: van -e joga egy családanyának annyi időt elvenni a gyermekeitől, amit egy ilyen iskola megkíván? Nem arról van szó, hogy mártír anyaként minden percben a gyerek mellett kell lenni, szüksége van mindenkinek a saját kis "játékaira", de azért szerintem van egy határ. Persze mindenkinek a saját döntése mit csinál, de ezért ne kelljen már hősként tisztelni.

(Mielőtt bárki irigységgel vádolna, van diplomám.)

Én hasonlóba belebuktam, nem ismerem a határaimat - sajnos - de már tudok ÁLLJ-t mondani magamnak. Muszáj! Pár év és Te is képes leszel:)

Sok sikert és ERŐT a terveidhez! Nah meg egy férjet, aki mindehhez majd partner lesz.

Én ugyan nem bizonyítási vágytól vezérelve, de hasonló cipőben jártam, mint te. Nekem is pici gyerek mellett kellett tanulnom, és még dolgoznom is. Persze utólag büszke vagyok rá, hogy meg tudtam csinálni, de a mai napig furdal a lelkiismeret, amiért nem tudtam 100%-ban csak a gyerekemre figyelni...

Úgyhogy az én tanácsom az, hogy jól gondold végig, mi mit ér meg, mert aztán életed végéig furdalhat a lelkiismereted...

Mindenesetre drukkolok neked, rengeteg erőt és kitartást kívánok, és hogy sikerüljön elérned a kitűzött céljaidat! Sok sikert!

"bebabásodom"

Jó, hogy nem vemhes leszel! Bocs, de ezektől a kifejezésektől falnak tudnék menni! :((((((

Én 5 évig csináltam ezt a Műszaki Egyetem mellett... Ráment az egészségem, már soha nem leszek olyan, mint régen... Megviselte a gyerekeket is, bár ők amennyit vesztettek, annyit nyertek is dologgal... A férjem még megvan, de egy pár váza, meg egy monitor összetörött.. Azért büszke rám...őnélküle nem ment volna.

Viszont a "mifajtánkat" hajtja valami titokzatos erő, hogy muszáj jobbat, többet nyújtani, csinálni, magunknak, a világnak, a gyerekeknek, Istennek... És ezért sokan utálnak is, de ez a mi utunk, ne próbálj ellenállni a vágynak. Ez olyan, mint a szülés. Fáj, de jobb, ha megadod magad neki...

Szia!

Sok-sok erőt küldök neked a céljaid megvalósításához:) Egyre figyelj: sajnos sokszor az akaraterő nagyobb, mint az emberi teljesítőképesség:( Ha rám hallgatsz, akkor azt a variációt választod amit előbb írtál, vagyis csak 2012-ben kezdesz a sulinak amikor már "kicsit könnyebb". Ha most elkezded és netán nem menne, mert sok lenne így a csecsemővel és mindennel, akkor esetleg kudarcként élnéd meg... Nekem is 2 gyerekem van, a kicsi most kezdte a bölcsit és eddig is nagyon pörgősen éltünk, már 1 éve visszamentem dolgozni...

Szóval drukkolok nagyon...

Nem lesz könnyű, de ha azt mondogatod, hogy sikerülni fog, akkor az úgy is lesz.

Én máris gratulálok neked, és kitartást, jó egészséget, szép diákéveket kívánok!

Gratulálok!!

Nem kis fába vágtad a fejszéd, de miért is ne sikerülne?

Másnak is ment már:)

Sok sikert hozzá!! Mindenhez!!