Empátia - mennyire fontos tulajdonságunk? (beszélgetős fórum)

Honnan szedted ezt a hivatkozott hozzászólásomból?

Egyébként honnan tudod, hogy én nem vagyok neves pszichiáter... ?

Mert akkor nem itt, a fórumon írogatnék?????

Az emberek fizikai kapcsolatai annyira leszűkültek, hogy a netes párkeresés rohamosan terjed.

......

Minden területen megváltozott a világ...

Ha te felülírod neves pszichiáterek tanítását, akár az empátia jelentését illetően is, arra én nem vagyok vevő.

Talán majd mások :)

Még???

Úgy mondod, mintha ez a téma már lerágott csont lenne.

Az emberi kapcsolatok meghatározója és egészen más lenne a világ, ha mindenki azt mondaná magában:

Holnaptól egy kicsit jobban odafigyelek a másikra.

Láttál már szülőt, aki bámulta a telefonját, miközben a gyerek rángatta a ruháját, hogy figyeljen rá?

Tudod, ez is empátia.

Hétköznapi empátia.

És mindenki tudna ezer példát mondani.

Nem a fellegekben akarok röpködni az empátia értelmezésével.

Csak annyit akarok üzenni, hogy az empátia = odafigyelés a másik emberre.

(bármit írnak erről tudományosan, és bármi a hivatalos meghatározása)

A fórumindító hsz-edre már a 3-asban reagáltam, azt a véleményemet most sem szeretném revideálni.

Lerágott csont már Sebéné ügye, fölösleges szerintem felszítani a kedélyeket újra, pláne ilyen semmitmondó általánosságokkal, hogy "mennyire érezzük a környezetünket empatikusnak, az tőlünk is nagyban függ".

Igen, ez bizony így van. Csak helyeselni tudok :)

Sebéné pl. semennyire se érezte :)

Paula pedig hozzáértő szakember válaszaira volt kíváncsi,általános kérdésekben.

Szóval nem értem, mit szeretnél még ebből itt kihozni.

Értem, hogy mire gondolsz.

De az, hogy mennyire érezzük a környezetünket empatikusnak, az tőlünk is nagyban függ - és a fórum indítása ezt is megcélozta a részemről.

Az itteni fórumok nem a Wikipédia konkurensei.

A Wikipédia száraz tényeket közlő információs oldal, itt pedig legtöbbször megtapasztalt élmények kerülnek megosztásra.

Az a fórumozó, aki felhozta ide a problémáját, az klinikai eset volt/van - nem képletesem mondom -, tehát nem ő a mérvadó.

Az igazán hozzáértők hozzáértők nem itt fognak kerekasztalt nyitni :)

A kérdéseidre itt találsz választ:

[link]

Kár is lenne riadozni. :-)

Aki hozzászól valamely fórumtémához, az mindig megkozkáztatja, hogy felmerülnek ellenvélemények. (Ilyen-olyan következményekkel.)

Én is főleg csak olvasni járok ide. Mivel nem vagyok képzett pszichológus, érdekelne a hozzáértők véleménye arról, amit a fórumindító felvetett. Ti. hogy az empátia mindenkiben megvan. Azt vagyok kénytelen tapasztalni ugyanis a mindennapjaimban, hogy lehetnek olyanok, akik sikerrel titkolják, hogy megvan bennük. Azt gondolom továbbá laikusként, hogy vannak olyan lelki sérültek (?), betegek (?), akikből hiányzik az empátia, és ez akár a betegségüket bizonyító tulajdonság is lehet.

Szerintem senki nem riadt meg:)

Nemes egyszerűséggel arról lehet szó, hogy már nem érdekli a téma a mezőny nagy részét a stílus és a hiábavaló javaslatok, segíteni akarás lederogálása, semmibevétele miatt. De ha ez nem lenne elég még támadást is kaptunk jó párán a hozzászólásaink, véleményünk miatt.

Hát ki a fene kíváncsi arra, hogy h.lyézik azért mert más a véleménye.

Így a magam részéről már rég nem írtam ide, legfeljebb csak beleolvasok pár sorba. De már inkább azt sem:)

Megnyugtató, hogy ezt írod. Remélem, nem is lesz végleges ez a "megunás".

Az empátia kérdése szerintem megérdemelné, föggetlenül ettől a konkrét esettől, amely elriasztotta innen a hozzászólókat.

Egyetértek.

Egyetlen LÉNYEGI élethelyzetet se igazán lehet "kezelni" egy "ilyen" fórumon. Az élethelyzeteket (ágy általában is) legjobb, ha maguk helyén, a valóságban tudjuk "kezelni".

Ami ezt a konkrét esetet illeti...

Azt hiszem, hogy legjobb lenne, ha az "illető hölgy" vissza tudná valahogyan hódítani a gyerekei apját. Tekintve, hogy - az információk szerint - a válófélben lévó házastársak (szülők) közül egyik sem látszik olyannak, mint akik nem LÁTJÁk, hogy a gyerekeiknek mi lenne a legjobb: visszaállítani a család egységét.

Nagy kérdés, persze, hogy van-e erre mindkettejükben hajlandóság...

(Empátiával vagy anélkül...)

NEM szidalmazott.

"Ezt NEKED Engedélyezik ??????"

Kik?! Te józan vagy ilyenkor?

Maradjunk annyiban, hogy a 2 évig tanulgattál valamit és az egyetemi szakképesítést szereztél valamiből az két külön dolog.

NEM értesz a pszichológiához, sem a pszichiátriához, pedig ÉGETŐ szüksége lenne a gyerekeidnek egy ámokfutástól mentes anyára.

Tagadásban vagy. Az nem normális dolog ennyi idő után, ez lehet az oka a dühödt vagdalkozásodnak is, azaz a belső feszültség, amit okozol ezzel magadnak.

Olvasd vissza, itt is mit írtál: hogy neked milyen jó érzés, hogy a férjed 2 éve azért lépett le mellőled, mert nem alkalmas a családi életre, és nem azért, mert más nővel kezdene (egyelőre) új életet.

Nos, fog. Tökéletesen biztos, hogy lesz egy új családja, kezd szokni a gondolatot. Ugyanis nagyot hazudsz magadnak, ha azt hiszed, hogy az exférjed azért nem akar a te férjed lenni, mert családi élere nem alkalmas és egyedül fog maradni. Hogy jobb így neked, mintha megcsalt volna.

Nem jobb. Mindkét esetben ugyanúgy ki vagy rúgva. Sajnálatos tény. Amit fel kellene dolgoznod végre, mert csak magad alatt vágod a fát a realitás tagadásával.

Már nagyon sokszor megkértelek benneteket- hogy aki csak gyűlöletből- haragból- indulatból ír- csak alázkodni Tud- becsmérelni a más véleményen levő hozzászólót , az Nekem NE !!! válaszoljon !!

Nem azért szóltam hozzá a témához, hogy ekkora gyűlölet áradatot halljak, !!! Csupán csak néhány ember hasonló élethelyzetére, történetére lettem volna kíváncsi, akik hasonlóan jártak mint MI a 2 kisfiammal..

Nagyon igazad van, szinte mindenben egyetértek Veled !

-Van néhány munkatársam, akivel néhány dologban kissé eltér a véleményünk, nem értünk mindenben egyet- MÉGIS Nagyon megnyugtató vele beszélgetni: olyan kisugárzása van, hogy bármilyen rossz hangulatban vagyok-mindig megnyugtat.

A férjemet- hamarosan csak volt férjemet is, ha mélyen a lelkem mélyére nézek- még mindig szeretem, pedig majdnem 2 éve szó nélkül elhagyott a 2 kicsi gyermekemmel.

Valószínűleg ezt már sokan kórosnak tartják, de ha néha meglátom az utcán-általában észre sem vesz- még mindig úgy érzem, szeretem, ha a gyermekeimre: kisfiúk-ránézek, akkor is Őt látom bennük: nagyon- nagyon hasonlítanak Rá...

Megnyugtat, hogy tudom, hogy nincs semmi komoly kapcsolata, nem azért hagyott el minket:minden ismerősünk: aki Őt is ismeri, tud Róla bármit- állítja, hogy nem csalt meg senkivel.

Egyszerűen Ő nem alkalmas a családi életre- de én ezt nem láttam előre... És azóta sem tudok egy férfit sem elképzelni magam mellett- helyette- pedig józan ésszel felfogom, hogy a gyermekeimnek nagyon nagy szükségük lenne egy szerető apukára.

Na, ezt csak azért mert olyan nagy háború zajlik az ellentétes vélemények miatt.

Nekem van olyan ismerősöm, aki ellentétes véleményen van SOK dologban, mégis SZERETEM!!!

Nem ezen múlik, hanem az alapérzéseimen.

AZ IGAZSÁG MEG ODAÁT VAN, mint az X-aktákban!!!

Szerintem sokkal jobb, ha szeretek valakit csak úgy, mintha azért gyűlölök valakit, mert más véleményen van!!!

Elvek, meggyőződések nem állhatnak a SZERETET útjába!!!

Ez alapszabály!

Minden a BÉKÉBŐL indul ki!!!

Akármi is legyen az "IGAZSÁG"!!!

(Az elme folyamatosan harcol a valós vagy valósnak vélt igazságért!!!!)

Engem mostanában megvádoltak provokációval, amit elég indulatos formában közöltek velem (ritkán fordul elő, de most megesett), csak mert ellentétes véleményen voltam, azaz, a világképem egy bizonyos emberfajtához nem idomul.

Meglepő visszhangja volt a dolognak, olyan volt, mint aki békésen áll egy barlang közepében és nem ő kiált, de süvítenek körülötte a hangok.

Úgyis mondhatnám, hogy egy rendíthetetlen kis csónak voltam a hatalmas tengeri vihar közepette.

Nem is értettem, hogy mi ez a felhajtás az ellenkező vélemény nyilvánítás miatt.

Miközben állok a békés csendben, érthetetlen indulathullámok próbálnak elérni, de lepattannak rólam. (gyakorlatom van már benne, nem kis munka)

Szóval, én nem kezdtem gyűlölködni az Ő véleményeik miatt, de ŐK elkezdtek engem ezerrel vádolni, hogy PROVOKATÍV vagyok!!!

Szerintem azt is "provokációnak" fordítják, ha valaki nem illeszkedik be a sorba a világnézete miatt.

Ezeket az embereket régen HALÁLRA ítélték!!!

Szóval a dolog nem veszélytelen!!

De most ezt kapom!! Hát, ez van!!

Nem hat meg!!! :))

De azt sem ártana megnézni, hogy az a VALAKI, mekkora gyűlölettel, indulattal, haraggal viseltetik irántam, mert akkor az Ő készülékében van a hiba, az én rendíthetetlen békémhez képest, akárhol is van az "IGAZSÁG"!!

Na, erről ennyit!

Lehet hogy nem ide kapcsolódik, de a gyűlöletről jut eszembe.

Mostanában sokat hallani a "gyűlöletkeltés" szót, ugye...

Én úgy gondolom, hogy ha az egyik oldalon gyűlöletkeltés van, akkor a másik oldalon gyűlölet van (a "gyűlölködő" más néven).

Milyen szép a magyar nyelv. Elemezzünk egy kicsit.

GYŰLÖLET + KELTÉS

Mit is jelent?

Van a GYŰLÖLET (gyűlölködő), amit a másik ember felkelt!!!

Tehát a GYŰLÖLET, az már ott volt bennem, azt keltették fel!!

Akiben nincs gyűlölet, azt úgy provokálják, ahogy akarják, nem fog reagálni, mert béke van benne. A béke pedig, ha szilárd, akkor kimozdíthatatlan!!

Tehát, mindig a békétlen kutya ugat vagy támad, mert a primitív ösztönei nem engedik hogy békés legyen, ergo valamit nagyon kikér magának!!!

Őszintén mondom, hogy szerintem bepiáltál.

Aludj egyet.

Pontosan!

VersEmber is erre célzott, gondolom, amikor azt írta, hogy amikor azt mondjuk, hogy "az emberek" meg "a világ" ilyen meg olyan - akkor saját magunkat nem számoljuk közéjük. (Mert mi jobbak, okosabbak, egyöttérzőbbek stb. vagyunk. Illetve jobbaknak, okosabbaknak, együttérzőbbeknek stb. érezzük, hisszük magunkat. Van az ilyesmiben egy jó adag csúsztatás.)