Empátia - mennyire fontos tulajdonságunk? (beszélgetős fórum)

Szia !

Egyeltalán Nem kérdeztél butaságot, örülök , hogy Te legalább Emberi szóval Szólsz hozzánk- a többi hozzászóló- tökéletes meg Nem értést Tanúsít irányomban.

- A 2 kisfiam 8- és 11 évesek: 1 szobában laknak: a szüleim-régóta próbálnak rábeszélni, hogy költözzünk olyan lakásba- ahol külön szobában tanulhatnak- ezt akkorra terveztük, amikor kisebbik is iskolába megy- már az első osztály vége felé járunk..

A jelenlegi lakásunk konvektoros fűtéses, ezen a télen - még a múlt hónapban is - az Állítólagos 12000 ft-s gázár csökkentés mellett is !!_ Mi ezt nem tapasztaltuk- 37000 Ft-os gázszámlát kaptam !!- a fürdőszobában folyton tönkremegy a konvektor- majd egész télen hideg fürdőszobában fürdettem a gyermekeimet !!!

A kisebbik fiam asthmás - a szobájuk fala folyton tiszta penészes- pedig szinte minden nyáron lefestettük !!-

-Választhattunk. : VAGy cirkófűtés beszereltetés-+ újabb festetés ebben a lakásban-

-Vagy nagyobb lakás- eleve cirkófűtéssel..

- Az építészmérnök szüleim- és öcsém mindenképp az új lakás keresésre-majd vételre beszéltek rá-

Amikor találtam Vevőt a lakásra- egy olyan iszonyatosan erőszakos ingatlan irodán keresztül sikerült, ahol egy vasárnap reggel- egy 40 h-s ügylet után-.amelyben szinte semmit nem aludtam - aláírattak velem egy eladási szándéknyilatkozatot- iszonyatos árú bánatpénzzel fenyegetve- ha nem nekik adom el a lakásomat- őszintén szólva olyan fáradt voltam, hogy átgondolás nélkül aláírtam - 2-3 hétig azt sem tudtuk - márciusban- a nyártól hol fogunk lakni- 1 lakás tulajdonosa a szerződés aláírás előtt 1 h !! -val lépett vissza, amibe most költözni fogunk- az egy olyan cég irodája - volt- amin 6.5 millió tartozás-Volt- ezt már Mi / ill. Én egyenlítettem ki + azonnal kért 2.2 millió foglaló tis a tulajdonosa a múlt héten - így az utolsó filléremet is - szinte át kellett utalnom az új lakásunk Volt tulajdonosának...Utólag MINDENKI Nagyon OKOS tud lenni !!!- Köszönöm , ha elolvasod, és megpróbálsz megérteni Minket- Nem csak elítélni- mint a többi " nagyon okos " hozzászóló

Én őt nem sajnálom, a gyerekeit igen.

Mindenesetre megint beigazolódott egy előítéletem, már ha igaz, amiket magáról írt.

Úgy látom, hogy beszélhetünk itt szépen, kíméletesen, vagy esetleg keményebben -

teljesen haszontalan, felesleges, mert ahogy a lányom mondaná: mióta a falat meg a borsót kitalálták...

Lájklájklájk...

(Sajnos nem tudom idetenni a jelet.)

Azt is írta, hogy iskolaorvos (az lenne olyan menő? 😌), és hétvégén kórházazik.

Szóval zűrös, na.

Hm...jajj te szegény:(

Najó, tényleg utoljára szólok hozzád, (a témához ha úgy érzem fogok). Nem értem miért vagy velem (másokkal is) ellenséges. Én tényleg nem bántottalak és nem is foglak. Pedig lenne még egy észrevételem, de lenyelem.

Nos: valóban nem hagyott el a férjem, Magyarországon élek és 34 éve dolgozom az eü-ben. Van diplomám, több szakosítom. Valami rálátásom igenis van, még ha te ennek az ellenkezőjét érzed akkor is:)

Az orvosok az utóbbi pár évben 3 x kaptak 100.- ft fizetés emelést, ami még mindig messze elmarad az uniós bérektől, ez kétségtelen. De kis hazánkban mindenkinek messze elmarad.

Érted? Ha te annyit dolgozol, ügyelsz mint amit leírsz, akkor a fizetésed nem mondom, hogy az egekben de nem lehet olyan rossz mint amit te leírsz. Persze ez is relatív. Egy határral odébb tuti ott lenne mindannyiunk fizetése előtt 2-3x szorzó.

Sebeanya!

Hát ide figyelj! Most amit tőlem kapsz, azt nem teszed zsebre. De talán észbe kapsz, és pont ez fog segíteni rajtad.

Idáig minden hozzászóló maximális jóindulattal, segítőkészséggel, türelmesen szólt hozzád. Tanácsokat adtak, messzemenő jóindulat volt mindegyikük hozzászólásában.

Te erre mit csinálsz? Pattogsz, támadsz, játszod a sértett, meg nem értett anyát. Tele vagy indulattal, folyton kiabálsz, erről árulkodnak a nagybetűid.

Miért nem a segítőkészséget, a jóindulatot feltételezed a fórumozókban?

Milyen érdekes! A saját családod nem ért meg, mindenki bánt. A fórumozók ugyanúgy. Szerinted. De minden hozzászólásod azt erősíti meg, hogy benned van a hiba. Amíg ezt nem veszed tudomásul, addig semmi nem fog változni.

Bocs, de amiket írsz, az már súrolja egy komolyan beteg ember képét.

20-22 órákat dolgozol gyermekorvosként? Mert azt írtad, hogy újszülött osztályon dolgozol Hát, nem tudom.

Nem szeretném, ha a gyerekem ilyen doktornő kezébe kerülne.

Veheted bántásnak, amiket írok. Nem baj. Nem bántásnak szántam, inkább észhez térítőnek. Azok után, amiket a többiek írtak, és mindegyikre úgy reagáltál, mint egy hárpia, gondolom, az enyémre már vicsorogni is fogsz.

Komoly problémák vannak veled. A gyerekeidet sajnálom. Az ő érdekükben kezeltesd magad, mert beteg vagy.

Fogadd meg, mert ennek nem lesz jó vége!

Nemcsak én látom így, csak valakinek végre le kell írnia. Talán éppen az én nyersebb megfogalmazásom fog segíteni rajtad, hogy elgondolkozz, és változtass.

Tényleg lerí a válaszodból, hogy Te Vagy NEM Magyarországon élsz, VAGY Nem ismered a magyar egészségügy -és dolgozói helyzetét- vagy nem hagyott el férjed:

a gyermektartást Törvényileg Írják elő a tényleges fizetése alapján !!!!Főiskolai végzettségű könyvtáros, JÓVAL kevesebbet keres, Nálam közel 10 évvel idősebben- több min t 15 évvel több munkaviszonnyal- Ő NEM Egyetemet végzett, Mi t az én egyetemi közalkalmazotti fizetésem- pedig az is Béka Feneke alatt van a munkánk felelősséggéhez képest !!!Ha ennyi butaságot hordasz össze- mint előző válaszodban- Kérlek ehhez a témához NE SZÓLJ hozzá, látszik, hogy SEMMI Rálátásod NINCS erre a témára !!

A kórházi munkát egyéni vállalkozóként végzem- min t a 2 munkatársam is- az igazoló lapokra CSAK a valóságnak megfelelő munkaidőket írhatjuk be- ez NEKÜNK-é

sa a Kórháznak is elemei érdeke, egyébként megbüntetnének !!!- Ezt minden eü dolgozó tudja Magyarországon !!!- TE NEM ebben az országban élsz???

Nyilván a kórház személyi feltételeit nem tudod optimálisra emelni.

Munkajogilag sem tudom, hogy írod be a jelenléti ívre illetve, hogy számolják el neked a napi 20-22 órát. Azt meg végképp nem értem, hogy lehet felelősséggel, tiszta aggyal dönteni, talpon és toppon lenni egy ilyen munkakörben. Nem is akarok belegondolni. Mondom ezt úgy, hogy az eü-et belülről ismerem.

És ez az egyik része...a másik te magad és a két a fiad. Tönkre teszed magatokat. Már a soraidból is látjuk, hogy számos tekintetben segítségre szorulsz. Én személy szerint nagyon sajnállak mert -leírom még egyszer- marha nehéz helyzetben vagy. Ez kétségtelen. És nem csak az anyagiak vonatkozásában. A probléma nem fog máról holnapra megoldódni. Lassan, fától-fáig kell haladni. Apró lépéseket megtéve.

Az ötletem továbbra is az, hogy ne dolgozz ennyit és a férjed igenis ne a minimálbér után fizessen gyerektartást. Tudom, hogy a pénz elengedhetetlen kelléke az életnek, főleg, hogy még két kiskorú gyermeked van akit fel kell nevelni és el kell indítani. Taníttatni, különórák, etetni, öltöztetni, stb.

Társkereső oldalak? Internet? Ismerkedsz? Van időd, lehetőséged, energiád? Mert, hogy valahol írtad, szeretnétek magatok mellé egy apát/férfit. Ehhez is muszáj, hogy stabil, kiegyensúlyozott és nyitott legyél. Ilyen lelki, pszichés, mentális állapotban nehéz lesz. Gondolj erre is.

A nyugdíjas szülei senkit nem tudnak támogatni. De eljöhet az idő mikor nekünk kell őket.

Továbbra is kívánok neked az új lakáshoz és az életetek rendezéséhez sok sikert és minden jót.

Ha ahogyan kéred- megállok-nem dolgozom annyit, min t tudok, kellene:

1., -Nem tudjuk a lakásunk árát kifizeti: amibe be FOGUNK Költözni- a múlt héten aláírt adásvételi szerződésünk alapján

az előzőt, amiben még lakunk papíron már eladtuk

- Mehetünk a HÍD alá a 2 gyermekemmel !!!

A nyugdíjas szüleim anyagilag nem tudnak minket támogatni !

( A férjem azért sem fog, csak a leg minimálisabb gyermektartást fizet - minimál bérből )

- A Makói Kórház Gyermekosztályán 3 gyermekorvos dolgozik, : Mi 3-an látjuk el az újszülött osztályt-ás a járóbeteg ambulanciát is - 1 személyben 1 időben: 24 h-ként váltva egymást- ha 1 ember szabadságra megy a maradék 2 ember váltja egymást 24 h-ban..

HOGYAN lassítsak ???-VÁROM az Ötletedet !!!!!

Bármennyire is egyedi esetnek tűnik az egyszülőséged, nem az. Több száz nő nap mint nap ugyanúgy megküzd ugyanazokkal a gondokkal, amivel te. Borzasztóan sok energia harcolni a vélt vagy valós ellenségekkel, ha arra koncentrálsz, hogy egyesével megoldd a problémáidon, akkor menni fog. Egy lépéssel nem lehet feljútni a hegycsúcsra, de apránként igen.

Nem véletlenül mondogatjuk itt néhányan, hogy a felgyűlemlett düh, keserűség, ami benned van nem vezet sehová. Kicsit úgy érzem magam veled kapcsolatban, mint a volt férjemmel, hiába magyarázom neki, hogy a téveszméivel vissza kell mennie az orvoshoz, nem érti miről beszélek. Közben meg már annyira súlyos az állapota, hogy női táskával öltönyben jár fizikai munkát végezni, mert a képzelt édesapja ezt várja el tőle.

Neked ott van a két gyereked, akikért felelősséggel tartozol! Rajtad áll, hogy milyen emberek lesznek, rajtad áll, hogy mennyire lesznek lelkileg stabil felnőttek, a lányokhoz fűződő kapcsolatuk alapjait is te fekteted le. A gyerekkorukat te is pont annyira keseríted meg, mint amennyire a férjed, aki őket is elhagyta, de nem mindegy a tálalás. Nekem sem esik jól a kicsimnek arról beszélni, hogy apa akkor is szereti őt, ha épp nem tudja kimutatni. (Sem akkor amikor épp elutasítja a kezelést, sem akkor amikor épp alkoholista.) De ez van, ebből a helyzetből kell kihoznom a lehető legjobbat, ráadásul nem is haragudhatok a volt férjemre, hogy haragudjak egy beteg emberre?

Nézd, ha visszaolvasol - bármikor írtál bármelyik témában az élethelyzeteddel kapcsolatban mindig empátiával szóltam hozzá(d). Próbáltam tanácsot adni.

Most is azt mondom, hogy nagyon nehéz lehet neked.

Ez a munkaidő amit te befutsz és megteljesítesz, nem megy hosszútávon. Nem lehet napi 20 órákat dolgozni. Még egy egészséges férfiembernek sem. Addig hol vannak a gyerekeid? Csak aludni látod őket. És, hol vagy te? Ki fogsz bukni. Mi lesz veletek? Lassíts. Állj meg és építsd fel valami új stratégiát.

Az új lakáshoz kívánok nektek minden jót. Jó lenne ha abban valahogy találnál egy kis örömet. Nagy dolog ez manapság.

És nem akartalak bántani, semmiképp nem bántó szándékkal írtam/írom amit. Ahogy szerintem senki sem.

Nézd, a válási statisztika igen magas, így sokan vannak ebben helyzetben, akár több gyerekkel is, mégis, fogalmazzunk úgy, elegánsan kezelik.

A válások jó részénél, öt-hét éven belül, amikor letisztul a sértettség meg a hisztéria, kiderül, hogy már az elején tudható volt, hogy ez lesz a vége. Tehát nem a válás volt a nagy törés, hanem azzal az emberrel családnak hazudni magukat pár évig.

Az nem empátia, hogy "aki nem hozta meg az ln rossz döntéseimet, az fogja be!!!!" Igazából, azoktól érdemes tanulni, akiknek volt eszük arra, amire nekem nem. Én így szoktam.