Empátia - mennyire fontos tulajdonságunk? (beszélgetős fórum)
De átmegy támadásba az illető, mert úgy érzi nem értik meg. Hirtelen végig futtatva az életemet senki sem mondta, hogy igazad van, én nem láttam jól. Viszont volt olyan, aki belső késztetésre átértékelte az irányt, de azt nem mondanám, hogy a külvilág hatására.
Sokkal több olyan ismerősöm van, akik harcolnak a képzelt ellenségeikkel, pedig az emberek kevesebbet foglalkoznak velünk, mint mi gondoljuk, meg mégis miért kellene mindenkinek, akárkinek megfelelnünk saját magunkon kívül?
Azt hiszem, nagyon igazad van.
Van, hogy az kell, hogy "itt a pont, kész, eddig volt, nincs tovább!"
És ilyenkor szokott - tapasztalatom szerint - felhördülni az, akit érzékenyen érintett ez a "változás".
Nekem erről ez a tanmese jut eszembe:
"Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele:
– Milyenek itt az emberek? – tudakolódta.
– Hová valósi vagy? – kérdezett vissza az öreg bölcs.
– Athéni vagyok.
– És felétek milyen nép lakik? – kérdezett tovább az öreg.
– Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan.
– Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni. – mondta az öreg.
A vándor búsan folytatta útját.
Nem sokkal később újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt. Őt is az érdekelte, hogy milyen emberek laknak Korinthusban. A véletlen úgy hozta, hogy ő is Athénből jött. Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy ott milyenek az emberek.
– Nagyszerű emberek élnek ott! Barátságosak, segítőkészek és nagyon becsületesek! – válaszolta nem kis büszkeséggel az utas.
– Nagy szerencséd van! Korinthusban is ugyanilyen nagyszerű emberekre találsz majd! – mondta az öreg bölcs.
A vándor vidáman fütyörészve folytatta útját a város felé.
A két beszélgetést végighallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg bölcs társaságában. Felháborodottan jegyezte meg:
– Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszínű vagy!
Az öreg bölcs mosolyogva csillapította:
– Tévedsz, fiatal barátom. Tudod, a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos emberekre talál."
Tulajdonképpen érdekes téma ez.
Először nem is akartam hozzászólni, de ahogy belegondolok, van mit boncolgatni.
Empátiát szerintem az vár el a másik embertől, aki valamilyen szinten nehéz élethelyzetben van. Hogy ez a nehéz élethelyzet valójában mennyire valós, vagy csak az illető érzi nehéznek, az más kérdés.
Nézzünk egy példát. Nagy áruházlánc előtt a kocsi visszatologatók:) "Visszatolhatom a kocsit?" Sok százas sokra megy.
Mi van, ha azt mondom: nem. Majd visszatolom én. Akkor aki vissza akarta tolni a bevásárló kocsit a százasért - bele fogja érezni az én helyzetembe?
Átérzi, vajon miért mondtam nemet? Ő empatikus lesz velem?
Tudod, a fórumokban általában nem szorosan a fórumcímhez igazodva születnek a hozzászólások.
Bizony néha elkalandozunk, de szerintem ez egyáltalán nem baj.
Egyik hsz szüli a másikat, ahogy reagálunk egymás mondandójára, úgy elkerülhetetlen az, hogy néha kissé eltávolodunk az eredeti címtől.
Szerintem ha ez nem így lenne, akkor néhány fórum egykét hsz után kifújna. Nem?
Az utolsó gondolatodra azt mondom, hogy aki az emberek és az egész világ empátiahiányáról beszél, az a sértettségének, haragjának, elkeseredettségének ad hangot. Mert ha valaki azt állítja, hogy az emberekben nincs empátia, az nagyot téved. Lehet, hogy magából indul ki.
Néha egyáltalán nem akarok tovább empatikus lenni. Kilépek, nem leszek kíváncsi többé a siránkozásra, nem akarok tovább részese lenni annak, hogy beleképzeljem magam a helyzetébe. Azért van egy határ.
Mint mindennek, az empátiának is van határa. Szerintem.
Egyetértesz?
Milyen szakemberekről beszélsz ?????Pszichológusok, pszichiáterek ?????? Nekem orvosi diplomám- gyermekgyógyász szakorvosi képesítésem van: a 6 év egyetem alatt 2 évet tanultam pszichiátriát. 5- évfolyam. előadások. 6 évf: gyakorlat: szigorló évesként: Orvosi pszichológiát:4-5. évben:
A Gyászmunka TÖBB ÉVIG IS Eltarthat, és Egyéntől függ , hogy meddig- aki azt állítja hogy 1 évig tart: NEM ÉRT HOZZÁ_ És főleg: NEM VOLT MÉG Ilyen élethelyzetben !!!!
Igen, érthető.
A fő kérdésedre válaszolva.
Azt a szétesett, talajtalan élethelyzetet, amit ez a hölgy "összehozott" magának, azt ilyen fórumon megvitatni badarság.
Sajnos, egy vesztes típus. Nehéz kezelni.
Az első mondatoddal egyetértek.
Szerintem meg még az "igen, de..." kifogás sem a legjellemzőbb erre a nőre.
Sokkal inkább a harag, düh jellemzi. Többször teljesen kikelt magából, a jóindulatú tanácsokat is támadásnak vette.
Némi higgadtságot csak elvétve mutatott egy-egy hozzászólásában.
Amit te írsz, az "igen, de..." embertípust én nem látom benne.
Ismerek olyan embert, akit ebbe az "igen, de..." kategóriába sorolnék. De ő éppen egy nagyon higgadt ember. Az a típus, aki képes kulturáltan vitatkozni. Sőt egyáltalán nem lehet kihozni a sodrából. Érdekes módon azzal együtt, hogy kulturáltan képes vitatkozni, nagyon idegesítő.
Ez az embertípus - Sebeanyával ellentétben igazat ad vitája során másoknak, ugyanakkor mindig ott van az általad említett "de". Tehát képes meghallgatni másokat, nem támad, nem üvöltözik, nagyon is kiegyensúlyozott. De hogy ő jöjjön ki győztesen a beszélgetésből, nála mindig ott van a "de".
Nem tudom, értető-e, amit írok.
Nem azért nincs válasz, mert nincs a fórumozókban empátia.
Hanem azért, mert te az "igen, de..." ember vagy.
Nagyon szépen köszönöm, végre egy normális, nyugodt hangvételű, " empatikus "- válasz !!
Nagyon egyetértek Veled !!- Jó lenne, ha a a valós életben is inkább - többségében ilyen gondolkodású emberekkel lennék körülvéve.Szerencsére vannak- de sajnos csak nagyon kevesen- főként a munkatársaim:
-iskola védőnők- kórházi asszisztensnők- gyermekápolók. szülésznők-orvos kollégáim körében-
Vannak köztük gyermektelen- társtalan,ugyanakkor egy vagy több gyermeket egyedül- és társaikkal együtt nevelők is - az empátia szerintem nem a családi- baráti kapcsolatoktól- hanem talán a neveltetéstől- vagy veleszületett belső, lelki tulajdonságunk-de szerintem nem igazán fejleszthető- vagy van, vagy nincs....
Így van.
A szakemberek szerint is a gyászmunka max 1 évig tart, utána már kóros esetről beszélnek.
Miről szól a fórum cím?
Az empátia mennyire fontos tulajdonságunk?
Visszanézve a hozzászólásokat az lett, hogy elmondják néhányan, velük mennyire nem empatikus
a világ és ezen jó összevitatkoztatok.
OK, tudjuk, hogy a "világ" nem az empátiájáról híres, de észrevettétek, hogy ha "világ"-ról, az "emberek"-ről beszélünk, akkor általában nem értjük magunkat közéjük?
Az jutott eszembe, hogy ez az ügyvédekre is vonatkozik - ők sem írnak gyöngybetűkkel :-)))
Ezt egy kolléganőm (frissiben került ki a jogi egyetemről, fiatal nőként bántotta egy kicsit a hiúságát, hogy cikizték a kézírása miatt, folyton mentegetőzött, amikor átadta a gépelni való anyagát) azzal magyarázta, hogy az előadásokon hihetetlen mennyiségű anyagot kellett jegyzetelniük - hát, az bizony a szépség rovására ment...
Érdekes dolog ez, mert a férfi kollégák ilyesmivel nem foglalkoztak - egyikük jó humorral ki is jelentette, hogy "én megtanultam írni, a többiek tanuljanak meg olvasni..." :-)))
Csahos kutyák gyülekezete?!
Azért ez is enyhén szólva is durva megfogalmazás:)
Előtted is sokan javasolták már a kis pihenést, Marika arra nem tudott mit reagálni.
A nyugodt családi háttér meg ilyen lelkivilággal soha nem fog megvalósulni, mert az éremnek mindig két oldala van.
Na mindegy.
Nem vagyok egészségügyi szakember, de úgy látom, hogy ide - sajnos - már kell a külső segítség is. Abból is gondolom ezt, hogy szinte mindenre támadással reagál és ez nagyon szomorú.
Nagy kár, hogy nem látja be, mert sajnos sokkal rosszabbá is válhat a helyzetük...
Én úgy érzem, Marika tisztában van vele, hogy problémáját nem mi oldjuk meg. Csak azt szeretné, ha meghallgatnánk. Túlterheltnek tűnik, néhányan elbagatellizáltuk - oké, ez reakció volt részünkről, kicsit olyanná vált a fórum, mint csahos kutyák gyülekezete :)
Nem pszichiáterre szorul, hanem nyugodt családi háttérre, kis pihenésre, amiben erőt gyűjthet.
További ajánlott fórumok:
- Emberi tulajdonságok szóláncban
- A nők miért nézik a vetélytárs negatív tulajdonságait?
- Milyen rossz tulajdonsága van a párodnak?
- Elfogadható női rossz tulajdonságok
- Mit gondoltok, mennyire van esélye a férfiaknál egy ilyen külső tulajdonságokkal rendelkező nőnek?
- Halak jegyűek! Mennyire egyezik tulajdonságunk?