Empátia - mennyire fontos tulajdonságunk? (beszélgetős fórum)

"Az empátia mindig nyitottságból és eggyé válásból születik, nem bezárulásból és elkülönülésből."

Ez jó.

Szeretem az olyan mondatokat, amelyek nem csak nyelvtanilag egész mondatok, hanem gondolatilag is.

És ez az.

Az a "semmit nem lehet elvenni belőle és semmit nem érdemes hozzátenni".

-----

Azt mondják, az ember mindig valamennyire önző. Nehezen mozdul ki a kényelmi zónájából, ha segíteni kell, van benne egy természetes irigység, ha nála érdemtelenebbet léptetnek elő a munkahelyen, ha egy puhos pocakos pasinak aránytalanul jó csaja van, ha egy kis butuska csaj elhappolja a pasit előlünk. Stb.

Milyen lenne, ha a teljes empátia, együttérzés, önfeláldozás, az önzetlenség minden egyes embertársunkkal kapcsolatban meg lenne?

Szokták mondani, a "Krisztusi", feltétlen szeretet.

Erre az a vélemény: ilyen azért nincs, ez tényleg idealisztikus, teljesen ilyen azért nem tud lenni egy ember.

Nem???

----

De, minden ember tud lenni ilyen és mindenki ilyen is, csak nem tudatosul benne: pl. a gyermekeiddel, a szeretteiddel éppen ilyen vagy.

Tehát a képesség benned van a feltétlen nélküli szeretetre, a teljes empátiára (a gyerekeiddel szemben ez biztosan meg van), csak a "világ" óvatosságra int: vigyázz, érdemtelen lehet a bizalmad!

Ha nem vagyok empatikus, akkor nem is tudom hogy mi zajlik a másik emberben, mert nem tudok ráhangolódni, nem érzem az érzelmek, gondolatok, lelki állapotok hatalmas skáláját.

Éppen ezért magamban kell megtalálnom ezeket, hogy másokban is érzékeljem! A pozitív és a negatív oldalt is!

Tehát: ÖNISMERET!

Nagyon fontos dolog, és van akiből hiányzik, ha nincs elég érzelmi intelligenciája (EQ).

Most mondhatnám, hogy ez is velünk született "képesség", de az élet során kimunkálható, ha letesszük a régi sérelmeket.

Hiszen, amíg a saját sebeinket nyalogatjuk, addig nem tudunk megnyílni és eggyé válni a másikkal.

Ez mind szép és jó, de nagyon jól tudom, hogy ez mennyire nehéz a mai világban.

Manapság elég egy rossz szó, és ez még jobban megerősíti az egoizmust! Még jobban bezárul az ember, még jobban védekezik, még jobban támad, ha nem teszi túl magát rajta.

Egyedül a kellemetlenségek tudatosításában és azok elengedésében van a megoldás.

Ha visszajátszmázunk, azzal csak az egoizmusunkat erősítjük, és akkor nem működik az empátia.

Az empátia mindig nyitottságból és eggyé válásból születik, nem bezárulásból és elkülönülésből.

Persze ezek mind lelki-szellemi szinten értendők.

A reklámok eszköztára nagyon átlátszó ezen a területen is.

(Egyébként valahol az empátiára alapoz.)

Látsz egy terméket és ugyanakkor látsz egy egy "boldog" embert, egy "boldog" családot, egy "boldog" kutyát, stb.

Ha többször látod ezeket, akkor összekapcsolod a látott hangulatot a termékkel.

Ennyi a trükk.

De a reklámkészítőknek ez a dolguk, semmi gond.

---------

Néhány éve beszélgettek egy csalóval. Mindenféle ügyei voltak, házasság szédelgések, piramis játék szervezések, stb.

Azt kérdezte a riporter:

Hogy gondolja, hogy az emberek manapság vevők az ilyesmire?

Válasz:

Riporter úr! Naponta több száz balek születik. Nekem van a legnagyobb piacom.

"Miért hihetetlen az a legtöbb embernek, hogy lehet boldogan és kiegyensúlyozottan is élni?"

Mert nekik nem sikerült. És mivel mindenki csak a saját szűrőin át látja a világot, neki az a természetes. Minden más pedig természetellenes, mű, kamu és hazugság.

"Hogy választ az a rengeteg ember társat?"

Valószínűleg random. Vagy nem akarja elszalasztani, pipa, ez is megvan majd lesz valahogy ;)

A kérdéseidre nem tudom a választ.

Nekem van két-három ismerősöm akik "fotóilag" minta-, és példás család, aztán az egyiknél az asszony csalja a férjét a másiknál a férj az asszonyt. És évek óta. Mert valljuk be szerintem sokan ismerünk ilyen eseteket is.

És persze hál' Istennek vannak a 30 éves boldog, kiegyensúlyozott házasságok is, ez kétségtelen.

Általánosítani tényleg nem szabad.

"a fotók a közösségi oldalakon sokszor nagyon nincsenek egyenes arányban és szinkronban a családi élettel, "

Engem ezekkel a fotókkal kapcsolatos általánosítások nagyon irritálnak. Biztos van bennük kamu, de azért ne higgyük már, hogy mind hazugság.

Miért ne lehetne boldog egy család, ahol van anya, apa és gyerek, és miért ne lehetne boldog egy család, ha csak anyából és gyerekből, vagy apából és gyerekből áll? Miért hihetetlen az a legtöbb embernek, hogy lehet boldogan és kiegyensúlyozottan is élni?

Nem értem, hogy nekem pl. miért kellene szégyenkeznem a családom miatt, és miért ne rakhatnék ki képet bárhová a családomról? Miért érzik ennyien, hogy csak kamu pl. egy 30 éves házasság? Én nem tudom megérteni, hogy miért kell másoktól irigyelni azt ami nekik van? Én pl. nagyon örülök annak, ha bármelyik barátom, ismerősöm eljut egy szuper külföldi nyaralásra, annak ellenére, hogy én max. Balatonra megyek. Most köpködjem őket, hogy megjátszák magukat és direkt engem akarnak bosszantani?

Nekem pl. az a fura, hogy sok kapcsolatban már az első időben is állandóan civakodnak, válással fenyegetőznek, nem tudnak egymással beszélgetni, együtt nevetni, együtt tervezni és normálisan élni. Hogy választ az a rengeteg ember társat?

Még azt is eltudom képzelni, hogy a gyerekei kedvéért néha, hogy megnevettesse őket betotyog a házba és megeszik a tejszeletet.

De, hogy nem ez az általános, az biztos. Ezek talán percek a 24 órából.

Szóval igen én értem amit sebeanya ezzel kapcsolatban írt. A mutatott reklámok valamint a fotók a közösségi oldalakon sokszor nagyon nincsenek egyenes arányban és szinkronban a családi élettel, boldogsággal. Persze van akinél igen, de van akinél nem:)

a reklámok elsősorban nem azt sugallják hogy a hagyományos családok boldogok, hanem feltételezik, hogy hogy a TV nézők hülyék.

( pl a pingvinként totyogó anya ..., van akinek irigylésre méltó ? )

Nevettél már úgy,hogy ez egy baromság??

Ez olyan!

Rendben, megpróbálom megérteni.

A keserűséget értem, és sajnálom, de a nevetést furcsának találom.....

Ezt nehéz megfogalmazni,lehet kesze-kusza lesz...

Akinek "nincs" apja így vagy úgy az keserűen nevet az ilyen reklámokon.

Bennem pl. forr a méreg az ilyen reklámoktól,mert egy család nem ilyen!Nem csak boldogság és nevetés van.Én nem boldog családban nőttem fel,így én az egész családot nem nagyon tudtam elképzelni.Én az "apát" sokáig csak egy hazug féregnek láttam aki menekül a felelősség elől,aki csak és kizárólag szemét tud lenni.Az apámmal,most sem változott ez a kép,de a férjem már más tészta.Mondhatni hogy Ő tanít az egész családra...

Ez tényleg kesze-kusza.Elnézést.

És min nevettek ilyenkor?

Csak úgy érdekel, mert én klasszikus családban nőttem fel és a gyerekemet is abban neveltük...

Érdekes dolgok ezek.Mi a férjemmel együtt neveljük a gyerekünket,de elvált szülők kölyke vagyok.

Valahol egyet tudok érteni a fiaddal. :D

"Főként a saját családom: Testvéreim körében

-akiket - MÉG !! - Nem hagyott el a házastársuk- csak idő kérdése !

hogy az empátia érzék teljességgel kiveszett Belőlük, vagy sohasem Volt ??- Ki tudja ?? "

Édesem, és te hiányolod mások empatikus hozzád fordulását?

( inkább, nem kis megbotránkozásomra a csonka családbeli gyerekek nevettek azokon a reklámokon sztorikon, ahol papa, mama gyerekek - szóval együtt volt a család.

27 éves fiam a hétvégén az egyik húsvéti reklámot éppen emiatt találta roppant nevetségesnek ... )

Sok fórumon olvasgatok és szinte mindegyiken a másik nick-eden is ezerszer kifejtetted,hogy elhagyott titeket a férjed!

Menj orvoshoz,mert ez már nem normális!

Még együtt vannak,még nem hagyta el a férjük...Ez komoly?

Fogadni merek,hogy lesben állsz hogy mindezt premier plánban láthasd ha egyáltalán megtörténik.

Iszonyú keserű vagy.Remélem a 2 gyereket nem ilyen keserűséggel neveled!

Fontos lenne, ha mindenkiben jelen volna. Sajnos belőlem 25 éves vállalkozó múltam teljesen kiirtotta, igy már csak a legközelebbi körömmel szemben tudok empatikus lenni a sok (emberekben való) csalódás után.

Viszont én sem várom senkitől, hogy velem szemben legyen empatikus.